Forrás: e-history.kz
Veres Szabolcs
06/05/2025 17:36
Mukanov 1900-ban született Észak-Kazahsztánban, Zsambyl körzetben. A pásztorcsaládban nevelkedő fiatal költő szüleit fiatalon elvesztette. A korai nehézségek ellenére pásztorként dolgozott, és egy helyi mulla[1] tanította meg olvasni és írni. Később Mukanov ezen kezdeti hatásoknak is köszönhetően alaposan elmélyült a kazah népi legendákban és eposzokban és Abaj Kunanbajuli Ibrahim (1845-1904) kazak költő, énekmondó, filozófus és műfordító műveiben, amelyek mélyen inspirálták a fiatal Mukanovot arra, hogy tizenévesen verseket kezdjen írni.
Sabit Mukanov később olyan versekkel debütált a nagyközönség előtt, mint a Konilim (Gondolatok) és a Bostandyk (Szabadság). 1918 és 1919 között tanárképző tanfolyamokon vett részt Omszkban, miközben annak a Magzhan Zhumabayevnek (1893-1938) volt a titkára, aki forradalmasította a kazah nyelvet.
Az 1920-as és 1930-as években Mukanov újságok és irodalmi folyóiratok számára kezdett írni. Szerkesztői feladatokat is vállalt olyan kiadványoknál, mint a Yenbekshi Kazakh (ma Egemen Kazakhstan) és a Kenes Auyly. 1930-ban pedig kiadta a Zharis című almanachját.
Miután 1935-ben elvégezte a moszkvai tanulmányait irodalmat tanított a Kazah Pedagógiai Intézetben, 1943 és 1951 között pedig a Nemzeti Írószövetség elnöke is volt. 1958 és 1969 között a Béke Bizottság Tanácsának tagja, 1965-től 1969-ig pedig az Arab Országokkal Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társaságának kazah ágát vezette.
Mukanov irodalmi öröksége
Mukanov műveire elsősorban a gazdag tematika jellemző, amely tükrözik Kazahsztán történelmét, kultúráját és kora társadalmi átalakulásait. Korai versei a szocialista realizmus szemszögéből ábrázolják Kazahsztán életét. Emellett műveiben a kazah népre gyakorolt szovjet iparosítás hatásait és a nők változó a kazah társadalmon belül is vizsgálta az Asiya című novellájával, amelynek csúcspontját a híres Botagoz című regénye jelentette, amelyet 1958-ban Yefim Aron rendező filmre adaptált.
Emellett a kazah regény úttörőjeként Mukanov Adaskandar (Az elveszettek) és Moldir Makhabbat (Tiszta szerelem) című művei az első kazah társadalompszichológiai regények közé tartoznak, amelyek a jól tematizálják az akkori Kazahsztánon belüli osztályharcot. Syrdarya (1947) című regénye a háborús hátországban dolgozók hozzájárulását emelte ki és az etnikumok közötti egységet kiemelve.
A szépirodalom mellett Mukanov tudós és irodalomtörténész is volt. Foglalkozott a különböző irodalmi műfajok fejlődésével, esztétikával, kazah zenével és színházzal, és tanulmányokat írt Abai Kunanbajevről és Zsambyl Zsabajevről. Műveinek egy része mára 46 nyelvre fordították le. Mukanov 73 éves korában, 1973. április 18.-án halt meg Almatiban. A kazah irodalom kiemelkedő alakjának nevét ma az Észak-Kazahsztáni Kazah Zenei és Színházi Színház viseli.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
[1] A mulla vagy bizonyos országokban molla, a muszlim pap (imám) és mecsetvezető megtisztelő címe. Olyan személyekre is használják, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek az iszlám teológiából és a saría jogból; a kifejezés minden iszlám vallástudóst magába foglal, függetlenül a státuszától.