Kutatásai és munkái alapot adtak számos tudományos felfedezésnek, és mély nyomot hagytak a türk tanulmányok területén. Mándoky Kongur István nemcsak kiváló kutató volt, hanem fontos hidat jelentett Magyarország és a türk országok között, erősítve a kulturális és tudományos kapcsolatokat.
Mándoky Kongur István nyelvészt szűkebb környezetét leszámítva, sajnos alig ismerte a magyar nagyközönség és a tudományos közélet. A türk népek körében viszont már életében legendás személyiség lett, nemcsak a tudományos körökben, hanem az egyszerű emberek között is. Ma a kazahok jól ismerik Mándoky nevét, akiről Almati város Alatau kerületében iskolát (154. számú Mándoky Kongur Istvánról elnevezett középiskola) is elneveztek. Emellett a Kazah Tudomány Akadémia saját halottjaként temették el a Mahacskalában elhunyt tudóst, akinek saját végakarata volt az, hogy az ősök földjén nyugodjon.
Mándokynak több türk nyelven is megjelentek publikációi, emellett pedig óriási mennyiségű nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. A gyűjtést elsődlegesnek tartotta, azt vallotta, hogy a rendszerezés, publikálás később is ráér.
Doktori disszertációját „A kun nyelv magyarországi emlékei” címmel készítette el. Ebben nyelvészeti vizsgálatainak eredményeit felhasználva leírta, hogy milyen lehetett eredeti hangalakjában az eltorzult beszédformában még ma is sokak által ismert Kun Miatyánk imádság. Elemezte, hogy a kunsági mondókákban, szólásokban és a tájnyelvben milyen kun szavak maradtak fent.
Mándoky 1992. augusztus 22-én távozott az élők sorából. A kengszai temetőben helyezték végső nyugalomra. Disszertációja 1993-ban, posztumusz jelent meg, amely tartalmazza a Kun Miatyánk eredeti szövegváltozatait is.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.