Fokozatosan nő a geopolitikai érdeklődés Közép-Ázsia iránt, ami elsősorban a régiónak a globális geopolitikai stratégiákra gyakorolt hatásainak, valamint a növekvő nemzeti öntudatnak – nevezzük ezt közép-ázsiai regionalizmusnak – tudható be. Közép-Ázsiában a globális szereplők köre a soft power tekintetében széleskörű, magában foglalja Kínát, Oroszország és Törökországot, de az Egyesült Államokat és Izraelt is.
Az orosz soft power Közép-Ázsiában a majd’ egy évszázados közös történelem miatt hagyományosnak mondható. A modern értelemben vett orosz puhahatalom megjelenése a régióban 2010-ig nyúlik vissza, amikor hivatalosan is be mutatták a ma is aktuális orosz kulturális diplomácia útitervét. A volt szovjet közép-ázsiai tag köztársaságokkal fennálló hosszú távú kulturális kapcsolatok és történelmi emlékek miatt az orosz puha hatalom koncepcióját a pragmatizmus, a nyugat „negatív” soft power stratégiáját ellensúlyozó megközelítés jellemzi.
A szomszédság és geopolitikai okok miatt Közép-Ázsiában a kínai puha hatalomnak is van egy saját vetülete. A Szovjetunió felbomlása óta eltelt mintegy három évtized alatt Kína igyekezett pótolni az eltűnő szovjet gazdasági örökséget Közép-Ázsiában, és elfoglalni azt a rést, amelyet Washington és az EU „laza” hegemóniája teremtett. Kína megközelítése Közép-Ázsiával kapcsolatban inkább a nyilvános diplomáciáról szól, mintsem a hagyományos soft power koncepciónak a folytatásáról. Peking a puha hatalom kezdeti összetevőit – a kultúrát, a politikai értékeket – háttérbe szorítva a fenntartható gazdaságot és a gazdasági kapcsolatokat helyezi stratégiájának élére.
Kína és Oroszország mellett az elmúlt két évben a török puha hatalmi stratégia is egyre nagyobb mértékben kezd jelen lenni Közép-Ázsiában. A térség újonnan függetlenné vált muszlim államaiban 1991 óta a vallás implicit előnyt jelent, melyet a Türk Világ – melynek Közép-Ázsia szerves része – létrehozását célzó Ankara igyekszik kihasználni. A török soft power legfontosabb közép-ázsiai célja egy Törökországgal rokonszenves humán tőke létrehozása, ami a közös oktatáson, nyelven és elsősorban a vallási meggyőződésen alapul.
Közép-Ázsia esete jó példa a puha és kemény hatalom közötti határok elmosódására, hiszen egyes szereplők, mint Kína az energiát és a befektetési diplomáciát is be vonja a stratégiájába. Mindazonáltal a régióban továbbra is elsőbbséget élveznek a klasszikus eszközök puha hatalmi eszközök, mint a közös történelemre, nyelvre, oktatásra és vallásra való építkezés. A Kína, Oroszország és Törökország közötti versenyt a különböző soft power eszközök használata jellemzi. Mivel a puha hatalom bizonyos tekintetben az állami identitás kifejeződése és megnyilvánulása, így Oroszországnak óriási előnye van Kínával szemben a térségben. A vallási és kulturális gyökerekre és egységre építő Törökország azonban hosszú távon komoly riválisnak bizonyulhat.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júniusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!