Fotó: AFP/CFOTO/Nurphoto
Révész Béla Ákos
16/12/2025 21:50
A béke kifejezés kapcsán általában valamilyen diplomáciai megegyezésre, konfliktuslezárásra, fegyverszünetre gondolunk, nem pedig egy állandósult állapotra. Pedig a béke ennél jóval több: maga a stabilitás tere. A pragmatikus gazdaság számára nem ideológiai, hanem infrastrukturális kategória: a biztonságos ellátási láncok, a kiszámítható szabályozási környezet, a hosszú távú befektetői bizalom és mindenekelőtt a közös érdek ökoszisztémája. Az eurázsiai térségben ez a gyakorlatba ültetett filozófia különösen élesen jelenhet meg. A kontinens nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági transzferzóna is: a vasúti folyosók, az energiahálózatok, a kikötők és a digitális adatáramlások mind ugyanannak a rendszernek a részeivé válhatnak. Ezt nevezhetnénk béke-infrastruktúrának is, ahol a konfliktusmentes partnerség nem pusztán politikai szándék, de gazdasági szükségszerűség is.
Eurázsia gazdasági jövőjének és stabilitásának kulcsa a konnektivitás, amelynek kiváló példája a kínai Övezet és Út infrastrukturális szuperprojekt és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EaEU) integrációja. Néhány hónappal ezelőtt a felek kijelentették, hogy célként tűzik ki stratégiáik összehangolását a szállítási, logisztikai és digitalizációs projektekben. Ez a látszólag technikai együttműködés valójában mély politikai következményekkel is jár: ha egy köztes ország még stabilabb tranzitkapcsolatokat tud kiépíteni Kínával és Európával, akkor a GDP-je áldásos emelkedésével párhuzamosan a konfliktuskerülő képességei is nőnek. Például a Kínát és Európát összekötő eurázsiai középső közlekedési folyosó kapcsán az Európai Beruházási Bank szándéknyilatkozatot írt alá Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal, Kirgizisztánnal a projektek társfinanszírozásáról 1,47 milliárd euró értékben. Ez egyértelműen azt jelzi: az útvonal országai az infrastrukturális együttműködés nyilvánvaló profitján túl diplomáciai téren is igyekeznek zökkenőmentes kapcsolatokat ápolni egymással, értéket teremtve ezzel a közös érdekből.
A kölcsönös függés és az infrastrukturális beruházások egyszerűen csökkentik a geopolitikai indulatokat. Ilyen módon a béke tehát költséghatékonysági kérdés is. A biztonságos kapcsolatok és a közös érdekek mentén kialakított infrastruktúra, a tranzakciós üzleti megoldások egyszerűsítése, az akadálymentesített kereskedelem a maga gazdasági racionalitásával táplálja a politikai stabilitást. Az eurázsiai térben az egyik legizgalmasabb kérdés ma az, hogy ki válhat a kontinens fő tranzitközpontjává. Kazahsztán például évek óta egyre markánsabban pozicionálja magát Európa kapujaként. A Kína és Kazahsztán közötti együttműködésben logisztikai terminálok, raktárhálózatok és száraz kikötők épülnek, ezek a multimodális beruházások a stabil kereskedelmi lánc alapfeltételei. Ahol pedig stabil a kereskedelmi lánc, ott alacsonyabb a konfliktus kockázata.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a gazdasági közös infrastruktúra automatikusan békét teremt. A befektetés maga mindig a bizalomra épül, így már alapjaiban feltételezi a konfliktusmentes együttműködést. Ugyanakkor egy háború esetén például a külső szereplők beavatkozása miatt az egész békegazdasági filozófiára épülő rendszer meginoghat vagy össze omolhat. Ennek áldozatává vált majdnem az észak–déli közlekedési folyosó (Irán–Közép-Ázsia– Oroszország), amelyben a szankciós környezet és a külső nyomású politikai bizalomhiány rendre gátolták a gazdasági együttműködéseket.
A béke ebből az aspektusból nem egyszeri állapot, hanem folyamatos gazdasági karbantartási művelet. Ha az a cél, hogy ne csak retorikai közhely maradjon, hanem gazdaságilag is fenntartható állapottá váljon, akkor az eurázsiai szereplőknek – legyenek államok vagy vállalatok – a lehető legpragmatikusabb utat kell járniuk, ahol a morális cél a gazdasági racionalitással párosul. Az eurázsiai tranzit- és logisztikai hálózatok nem pusztán infrastrukturális fejlesztések, hanem a béke alapjainak üzleti modelljei is, amelyben a háború gazdaságilag is irracionális. Egyszóval a békét néhány, határokon átnyúló, közös érdekeken alapuló gazdasági megállapodással könnyebb megőrizni, mint szavakkal. Jobbat még nem találtak ki.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
