Fotó: AFP/Drew Angerer
Kosztur András
15/12/2025 22:27
Donald Trump egyik fő ígérete és talán az Egyesült Államokon kívüli közvélemény fő elvárása is elnökségével kapcsolatban az ukrajnai háború mielőbbi lezárása volt. Bár a kampány során elhangzott 24 órás ígéret sohasem tűnt reálisnak, egy másik, száznapos határidő reménykeltő lehetett. A valóság azonban merevebbnek bizonyult annál, mint amit az új amerikai adminisztráció várt. A száz nap hamar lepergett, és bár hosszú idő után Oroszország és Ukrajna ismét közvetlen tárgyalásokat kezdett egymással, ahogy a Washington és Moszkva közötti feszültség is oldódni látszott, a háború végül velünk maradt, Kijev és Brüsszel minden béketervvel szembeni merev ellenállása pedig úgy tűnt, hiábavalóvá tesz minden erőfeszítést.
Az augusztusi alaszkai találkozó aztán új lendületet adott a tárgyalásoknak, és a békével kapcsolatos találgatásoknak is. Míg azonban az oroszok és amerikaiak közelítették álláspontjaikat, Ukrajna és az Európai Unió továbbra is elzárkózott az érdemi tárgyalásoktól csakúgy, mint néhány hónappal később, amikor a budapesti békecsúcs lehetősége merült fel.
Sőt úgy tűnt, Trump bekeményít és visszatér, de legalábbis közelít a bideni irányvonalhoz Ukrajna kérdésében: újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen, amelyek annak két legfontosabb olajvállalatát, a Rosznyeftyet és a Lukoilt érintették, egy időben pedig még a Tomahawk nagy hatótávolságú rakéták Kijevnek történő átadása is levegőben lógott. Ez azonban valójában Trump azon politikájába illeszkedett, amely szerint mindig arra a félre gyakorolt nyomást, amelyik kevésbé hajlott a tárgyalások folytatására. A háttérben pedig végig folytatódtak az egyeztetések, amelyek eredménye az a huszonnyolc pontos béketerv lett, amely az újabb tárgyalások alapját képezheti.
A béke pedig, a dolgok ellenkező optikája ellenére, Ukrajna számára lenne sürgető: a front helyzete egyre kilátástalanabbá válik, az oroszok egyre újabb szakaszokon érnek el eredményeket, a légicsapásaik pedig a katasztrófa szélére sodorták az ország energetikai rendszerét. Az ország finanszírozásának kérdése csak tavaszig van megoldva, az Európai Unió pedig minden igyekezete ellenére sem tudta eddig orvosolni ezt a problémát. Saját mozgatható pénzük már nemigen van, az oroszok lefoglalt vagyonához pedig – szerencsére – eddig nem mertek/tudtak hozzányúlni. Az ukrán belpolitika is forrong, a legújabb korrupciós botrányba több miniszter mellett belebukott az ország erős emberének tekintett Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője is, aki köré Volodimir Zelenszkij rendszerének hatalmi gépezete épült.
Az oroszok ezzel szemben, bár gazdasági nehézségeik nekik is vannak, és az új szankciók ezt valószínűleg tovább fokozzák majd, egyelőre stabilan állnak a lábukon. A fronthelyzet nekik kedvez, a hadseregüket a veszteségek ellenére is növelni képesek, szemben az ukránokkal, ahol a kényszertoborzás „eredményeit” az önkényes eltáv több százezer főt érintő jelensége gyakorlatilag semmivé teszi. Dan Driscoll, az amerikai béke-erőfeszítések egyik új főszereplője pedig nemrég arra figyelmeztette az európai diplomatákat, hogy az oroszok immár több rakétát gyártanak, mint amennyit kilőnek. Tehát az intenzív légicsapások ellenére is felhalmoznak ahelyett, hogy a korai várakozásoknak megfelelően kifogynának a rakétákból.
Érthető, hogy az oroszok ilyen körülmények között nem akarnak engedni a feltételeikből. Ahogy Vlagyimir Putyin is fogalmazott, ha nem tudják elérni diplomáciai úton, akkor katonai eszközökkel fogják megvalósítani a „különleges hadművelet” céljait. Kilátástalannak tűnő helyzete ellenére azonban Ukrajna sem siet békét kötni annak ellenére, hogy a háború elhúzódása az elmúlt években egyértelműen nem nekik kedvezett. Igaz, Volodimir Zelenszkij nemrég már egy nyilvános videóüzenetében nyíltan üzent az európaiaknak, hogy Ukrajna minden hősiessége ellenére sem tarthat ki örökké, és ezt nekik is meg kell érteniük, az európai vezetők azonban továbbra is a háború folytatásának lehetőségein törik a fejüket. Az ukránok rugalmasabbnak tűnnek, legalábbis kommunikációjukban igyekeznek nem nyíltan ellentmondani Trumpnak, és annak minden javaslatára nyitottnak mutatkoznak. A gyakorlatban azonban pont azon kérdésekben vannak ellenvetéseik, amelyek minden valószínűség szerint a legfontosabbak az oroszok számára.
Az ukránok még a NATO-tagság lehetőségét is fenntartanák maguknak, ami végképp értelmetlen makacsságnak tűnik tekintettel arra, hogy a trumpi béketerv a NATO-hoz hasonló garanciákat adna Ukrajnának, ha Kijev elfogadná annak pontjait. Persze, az is lehet, hogy az ukránok ezt csak azért tartanák bent a kalapban, hogy a végén legyen miről lemondaniuk, és ezáltal a számukra fontosabb kérdésekben – a hadsereg létszámára és fegyverzetére vonatkozó korlátozások, külföldi csapatok jelenléte, területi kérdések – érhessenek el eredményeket. Ukrajna semmilyen korlátozást nem hajlandó elfogadni hadseregére vonatkozóan, vagy csak olyat, ami a valóságban nem jelentene korlátozást. További területeket sem hajlandó átadni, holott már Donald Trump szerint is csupán idő kérdése, és az oroszok úgyis megszerzik a Donbasz maradékát, ha azt az ukránok nem hajlandók átadni.
Problémás lehet még a területek jövőbeli státuszának kérdése. Ez nem csupán az érintett régiók gazdasági élete szempontjából lehet fontos, hanem a konfliktus jövőbeli kiújulása esetén is. Vlagyimir Putyin orosz elnök utalt rá, hogy számára nem is elsősorban Ukrajna elismerése a fontos, hanem a világ vezető államaié, hiszen nem mindegy, hogy egy esetleges ukrán fegyveres revíziós kísérlet esetén Washingtonban vagy Pekingben ukrán vagy orosz területnek tekintik majd ezeket a régiókat.
Ezek a kérdések is azt mutatják, hogy az események újabb felgyorsulása ellenére sem érdemes gyors békét várni, legkésőbb tavaszra azonban már tisztábban látszódhatnak a jövőbeli megállapodások körvonalai. Addig nem csupán a tárgyalások haladnak előre, de a fronthelyzet is tisztázódhat. Akárhogy is lesz, Budapest készen áll arra, hogy fogadja a tárgyalófeleket, hogy végre lezárják a negyedik évfordulójához közeledő és egyre értelmetlenebbé váló ukrajnai háborút.
A szerző történész, geopolitikai szakértő.
