Scheffer Joakim
20/11/2025 22:02
Első körben mesélne egy kicsit magáról és az étteremtől? Hogy került ide?
Az Utasellátónál kezdtem a pályafutásomat, majd amikor az megszűnt, több étteremben és szállodában dolgoztam mint ügyvezető-igazgató. Végül idekerültem a Titiz étterembe, 18-19 évvel ezelőtt. Azóta ezt az éttermet vezetem a tulajdonossal, Szulejmán úrral. Ő Törökországban született, de már régóta Magyarországon él, magyar–történelem szakos tanárként végzett az egyetemen, később kezdett vendéglátással foglalkozni. Az étteremről: néha vannak nehezebb napok, néha jobbak, a Covid után például nehéz volt újra talpra állni, de próbálkozunk. Szoktunk esküvőket, rendezvényeket lebonyolítani, gyakran tartanak nálunk születésnapi partikat. A vendégkörünk rendkívül változatos: sok a török, sokan jönnek Azerbajdzsánból, Kínából, Hongkongból, Japánból, néha Malajziából is jönnek csoportok. Éttermünk halal vágásos, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki ezt a vallási előírást követi, nyugodtan fogyaszthat nálunk. Sertéshúst és alkoholt egyáltalán nem kínálunk. Van tradicionális török reggelink, de készítünk angol és magyar reggelit is. Ha valaki az utóbbit kéri, akkor általában én megyek le a konyhára, mert a szakácsunk annyira nem ismeri a magyar ízeket. Összességében a minőségre és a kedves kiszolgálásra koncentrálunk – ez nagyon fontos a Titizben.
Török, azeri, kínai, maláj – valóban sokszínű vendégkör. Mi a helyzet a magyarokkal? Hogyan fogadják a török kultúrát, ételeket?
Nagyon jól, a magyarok szeretik a török ételeket. Sokan mennek Törökországba – Antalyába, Izmirbe, Isztambulba – nyaralni, és miután hazajönnek, keresik azokat az ízeket, amiket ott éreztek. Nálunk pedig meg is találják őket. Egyre többen ismerik a török történelmet és kultúrát is. A török ételek nagyon finomak, bár Magyarországon egy kicsit másképp készítik, mint Törökországban, hasonlóan, ahogy a kínai éttermek ízei is eltérnek az eredetitől. Szerencsénk van, mert Szulejmán úr mindig Törökországból hozza a fűszereket – nem azért, mert nem szeretnénk a magyar fűszereket, hanem hogy az ízek pontosan olyanok legyenek, mint Törökországban.
Tavaly zajlott le a magyar–török kulturális évad. Érezte ezt az étterem?
Igen, sokan jöttek Törökországból, turisták és diplomaták is, egyetemisták – egyre több török fiatal tanul Magyarországon. Kifejezetten pozitív emlékeink vannak, jó lenne még több közös kulturális program, akár itt, akár Törökországban. Éppen most szeretnék elindítani egy új projektet. A terv az, hogy felveszem a kapcsolatot több nagykövetséggel – az amerikaitól az azerbajdzsániig –, amelyekkel közösen kultúrnapokat tartanánk. Ezek alkalmával a nagykövetségek szakácsai nálunk készíthetnék el országaik jellegzetes fogásait. Ugyanakkor a program nem csupán az ételekről szólna: helyet kapnának benne novellák, versek, zenék, táncok és gyerekprogramok is – a török oldalról mindezt mi biztosítanánk. Minden hónapban más nagykövetséget hívnánk meg. A program portfóliója már elkészült, az év hátralévő részében az előkészítésen dolgozom, jövő februártól pedig nekivágunk.
Egy ilyen programsorozatot lebonyolítani nem kis feladat. Volt már példa ehhez hasonlóra itt a Titizben?
Igen, de ilyen formában még nem. Régebben például Bayer Ilona rádiós és televíziós műsorvezető tartotta nálunk a születésnapi partiját. Sok kulturális programunk volt már, és mindig nagyon jó fogadtatása volt. Gyakran szervezünk diákoknak is segítő programokat: lakást találunk nekik, segítünk az ügyintézésben.
A 2023-as törökországi földrengésekkel és a magyar segítségnyújtással összefüggésben még Novák Katalin volt köztársasági elnök is ellátogatott az étterembe…
Igen, így van. Mi magunk is nagyon sokat segítettünk akkoriban, ruhákat, adományokat küldtünk. Amikor a mentősök visszatértek Törökországból, nagyszabású vacsorát szerveztünk nekik. A tragédia egész Törökországot megrázta. Volt olyan ismerősünk, akinek minden hozzátartozója meghalt – velük erről nem is nagyon beszélünk. Tudja, Törökországban más a közösségi berendezkedés: többgenerációs nagycsaládok élnek egy háztartásban, együtt reggeliznek, együtt vacsoráznak, együtt imádkoznak. Ebből a szempontból nagyon sokat lehet tőlük tanulni. Ott a család a legfontosabb, a család szent, sokkal összetartóbbak. Mi itt Magyarországon mintha sajnos kicsit eltávolodtunk volna egymástól.
Ahogy említette, az étterem törököket is alkalmaz. Ők hogyan viszonyulnak a magyar kultúrához, hogy megy nekik a beilleszkedés?
Nagyon szeretik Magyarországot, a magyar embereket, nagyon szeretnek itt élni. Gyakran mondják, hogy „olyan törökök jöttek ide, akik otthon nem kellettek” – ez tévhit. Szulejmán úr is magyar–történelem szakos tanár, sok török, aki itt van, rendes, dolgozni akaró ember, aki betartja a magyar törvényeket, és próbál beilleszkedni. Sokan fordulnak hozzám tanácsért, ha például magyar lánnyal házasodnak, és nem tudják, mi a szokás. Olyan is előfordul, hogy éjfélkor felhívnak, ha a feleségük rosszul van, és orvost kérnek – segítek, amiben tudok. Úgy érzem, kicsit a nővérük vagyok nekik. Nagyon szeretik a magyar kultúrát és a magyar nőket is – azt mondják, a magyar nők háziasabbak, kulturáltabbak, mint sokan otthon Törökországban. Annak ellenére, hogy megőrzik török kultúrájukat, a vegyes házasságokban nem kényszerítik a nőkre a csadort, nem tiltják a vallásukat. A legtöbben tiszteletben tartják a másik hitét – ki katolikus, ki református, ki muszlim –, és békében élnek egymás mellett.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
A cikk az Eurázsia 2025. novemberi számában jelent meg.
