Anwar Ibrahim maláj kormányfő (Fotó: AFP/Fabrice Coffrini)
Szakáli Máté
28/01/2025 22:04
A kereskedelem, a logisztika, az energetika, a halászat, a hajózás és a katonai erőkivetítés szempontjából is globális jelentőségű Dél-kínai-tenger szárazulatai az 1950-es évek óta a környező országok egymást átfedő szuverenitási igényeinek tárgyát képezik. Ezeket az igényeket a szárazulatok és a tenger különböző elnevezései – a Dél-kínai-tenger Vietnámban Keleti-tenger, a Fülöp-szigeteken pedig Nyugat-Filippínó-tenger – is tükrözik, és jellemzően vagy a történelmi jogosultság fogalmán és a tenger szinte egészére (Kína és Tajvan esetében) vagy az ENSZ-tengerjogi egyezményének (UNCLOS, 1982) értelmezésein alapulnak, illetve kizárólagos gazdasági övezetekre vonatkoznak (Brunei, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia és Vietnám).
A dél-kínai-tengeri határviták (lásd táblázat) mára a világ legösszetettebb konfliktusai közé tartoznak, és nemcsak a részes államok egymás közötti többoldalú és kétoldalú kapcsolataiban játszanak napirendmeghatározó és stratégiaalakító szerepet, hanem olyan országok külpolitikájában is, mint Japán és az Egyesült Államok.
Anwar davosi felszólalása szerint ugyan Peking gyakran kerül reflektorfénybe a Dél-kínai-tengerre vonatkozó követelései miatt, de Malajziával szemben „nagyon ésszerű” hozzáállást tanúsít és „komolyan veszi” Kuala Lumpurt. A délkelet-ázsiai állam a szomszédországokkal, Szingapúrral, Thaifölddel, Indonéziával és a Fülöp-szigetekkel fennálló tengeri határvitáira vonatkozóan a miniszterelnök a diplomáciai megoldás fontosságát hangsúlyozta: „Nem háborúzunk, nem fenyegetőzünk. Tárgyalunk egymással. Egy kicsit... dühösek vagyunk, de a gazdasági érdekekre összpontosítunk, és továbblépünk”.
Noha a nemzetközi figyelem valóban elsősorban Kína területi követeléseire összpontosít a délkelet-ázsiai kormányok egymás közötti tengeri határproblémái szintén multilaterális jellegűek, történelmileg és érzelmileg terheltek, valamint belpolitikai célokra hasznosíthatók. Bár ezen viták nagyrészt inaktívak, és semmi jel nem utal arra, hogy a közeljövőben nyílt államközi konfliktusokba torkolljanak, hátráltatják a térségbeli tartós béke létrehozását célzó regionális kormányközi integráció hitelességét és hatékonyságát (ASEAN Politikai-Biztonsági Közösség).
A maláj kormányfő Davosban tett politikai gesztusa tehát üzenet minden érintett félnek: a dél-kínai-tengeri területi követelések közmegegyezéses kielégítésére nincs egyszerű megoldás, ám a probléma nem is megoldhatatlan, amíg a felek szektorális együttműködéseket és párbeszédet folytatnak. Utóbbi leglátványosabb eredménye a térségbeli békés vitarendezést szabályozó, Kínával közös, az 1990-es évek óta tárgyalási célként meghatározott, a délkelet-ázsiai országok által 2026-ig megkötni tervezett magatartási kódex elfogadása lenne. Az elvek és a pragmatizmus között egyensúlyozó aktív diplomácia jóllehet attól függetlenül is elősegítheti a békés vitarendezéseket, hiszen az egyoldalú geopolitikai érdekérvényesítés mindenképpen bonyolultabbá válik egy tágabb és mélyebb érdek- és kapcsolatrendszerben.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.