A globális drónpiac az elmúlt években elképesztő növekedésen ment keresztül mind a kereskedelmi, mind a katonai szektorban. Az idei évre a kereskedelmi drónpiac értékét közel 30 milliárd dollárra becsülik, de 2033-ra várhatóan a mostani érték több mint háromszorosát is eléri. A katonai drónok piaca szintén dinamikusan bővül: a 2024-re becsült 16 milliárd dolláros forgalom 2032-re megközelíti az 50 milliárd dollárt.
Bár a pilóta nélküli katonai felderítő eszközök használata már évtizedek óta megszokott, azok szerepe a modern hadviselésben egyre fontosabbá válik. Az első drónokat a hidegháború idején alkalmazták, és azóta a technológia széles körben elérhetővé vált. Ma már 39 ország rendelkezik fejlett katonai drónokkal, de az Egyesült Államok és Törökország a két domináns szereplő. Utóbbi ráadásul nemcsak a drónok számában emelkedik ki, hanem azok minőségében és költséghatékonyságában is: a török Bayraktar TB2 típusú drónokat Ukrajna is alkalmazza az orosz-ukrán konfliktusban. Eközben Kína komoly kihívóként jelenik meg, hiszen legfejlettebb drónjainak teljesítménye, mint amilyen a Chengdu GJ-2, már felveszi a versenyt a csúcstechnológiás amerikai MQ-9 Reaperekkel is.
Az ukrajnai háború egy másik, új dimenziót is hozott a drónhadviselésbe, hiszen a konfliktus során mégsem a katonai, hanem a kereskedelmi drónok, különösen az FPV (first-person view, azaz élő adást közvetítő, kamerás nézetű) típusok váltak kulcsfontosságú fegyverekké. Ezek az apró és olcsó drónok rendkívül hatékonyak rövid távon, mivel a hagyományos harci gépekhez képest kisebb és rugalmasabb eszközként működnek, miközben könnyebben képesek átjutni a sűrű légvédelmi rendszereken. Az FPV drónokat jellemzően robbanóanyagokkal szerelik fel, és néhány kilométerről irányítják őket. Áruk mindössze 500-1000 dollár, miközben képesek millió dolláros értékű harckocsikat is megsemmisíteni. Emellett ráadásul a felderítésből származó információkkal akár a tízszeresére is növelhetik a tüzérség hatékonyságát.