Xi Jinping kínai elnök a közép-ázsiai országok vezetőivel FOTÓ: AFP / XINHUA / LI XUEREN
Veres Szabolcs
01/04/2025 22:00
Egyedülálló földrajzi és geopolitikai elhelyezkedése, természeti, de legfőképp ritkaföldfémekben gazdag kincsei miatt Közép-Ázsia mindig is a nagyhatalmak érdeklődésének középpontjában állt. A régió és Oroszország közötti viszony sajátos történelme miatt a közép-ázsiai országok nagyhatalmakhoz fűződő viszonya kiemelt jelentőséggel bír, aminek elsődleges szempontja a régió politikai biztonságának garantálása. Ezért a nagyhatalmi viszonyok megfelelő kezelése – a megfelelő távolság megtartása vagy éppen a szorosabb kapcsolat előmozdítása – a közép-ázsiai országok számára nemcsak diplomáciai, gazdasági és politikai szükségszerűség, hanem egyben túlélésük záloga is.
Nagyhatalmak árnyékában
A közép-ázsiai államok diplomáciai és kereskedelmi felfogásának alapját képező többvektorú – vagy más néven multivektoros – külpolitika a jelenlegi geopolitikai viszonyok között jelentős kihívások elé néz. Míg az elemzők egy része úgy véli, hogy egyre jobban szűkül a posztszovjet közép-ázsiai országok manőverezési terepe a nagyhatalmak érdekei között, addig mások szerint a régió országainak még mindig vannak aduászai a multivektoros külpolitika meglehetősen keskeny ösvényén.
Mára a többirányú külpolitika specifikusan közép-ázsiai jelenséggé vált, amely más térségek országaira, szövetségi rendszereire nem kifejezetten jellemző. Ha célratörően szeretnénk megfogalmazni, a közép-ázsiai multivektoros politika a diplomáciának és a nemzetközi kapcsolatok rendszerének azon elve, amely a térség államainak a nagyhatalmak közötti manőverezésén alapul. A koncepció célja a politikai, gazdasági és pénzügyi hozadék maximalizálása az egyes regionális és globális nagyhatalmakkal való együttműködés során. Magát a kifejezést közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után a kazah politikai elit és külpolitika mondta ki először, majd később a többi „isztán” is átvette, mindegyikük saját ízlésére formálva a doktrínát.
A multivektoros külpolitika kialakulása Közép-Ázsiában a Szovjetunió felbomlását követően kényszerű szükségszerűség volt a térség függetlenné vált országainak. Az 1990-es évek elején Moszkva domináns szerepe ugyanis a régióban szinte megszűnt, és a függetlenség után a közép-ázsiai országoknak sürgősen új partnerekre volt szükségük, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe. A régió államainak Moszkvától való függetlenedési törekvését az Egyesült Államok, valamint az európai országok, Kína és az iszlám világ államai is támogatták, így a közép-ázsiai országok számára nem volt nehéz olyan új partnereket találni, amelyek nemcsak segítséget nyújtottak, hanem egy ideig a térség politikai életének meghatározó szereplőivé is váltak.
Emellett a függetlenség első éveiben a közép-ázsiai államok elitjeinek egy több ágazatot érintő külpolitikai kurzusra is szükségük volt ahhoz, hogy forrásokat találjanak országaik gazdaságainak konszolidálásához, amire a multivektoros külpolitika adta meg a legmegfelelőbb választ. Később pedig ez vált a regionális gazdasági fejlődés fenntartásának egyik alapvető feltételévé is.
Vetélytársak és szövetségesek
Kína és Oroszország 1998 óta folytat meghatározóbb regionális biztonsági és gazdasági együttműködést Közép-Ázsiában. Bár mindkét ország között „egészséges” verseny van a kedvezőbb pozíciók elfoglalásáért, mind Peking, mind Moszkva térséghez való viszonyát a stratégiai együttműködés jellemzi. A 2001-ben alapított Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organisation, SCO) egyrészt kínai–orosz „szerelemgyerek”, másrészt a két ország közti közép-ázsiai együttműködés platformja. Sokan azt jósolták, hogy Kína és Oroszország konfliktusba kerül Közép-Ázsiában – ez azonban az elmúlt negyedszázadban eddig nem történt meg.
Ami Washington és Peking térségbeli jelenlétét illeti, a kép összetettebb. Ami látszik, hogy a két ország hasonló – bár nem feltétlenül azonos – szempontok mentén közelítette meg a régiót. Ezek magukba foglalták a terrorizmus elleni küzdelmet, a külgazdasági kapcsolatok diverzifikációjának, az államok függetlenségének és területi integritásának támogatását. Mindezek ellenére a gyakorlatban – főként az Övezet és Út kezdeményezés kezdetét követően – Kína messze túllépett az Egyesült Államokon.
India, Dél-Korea és Japán is egyre nagyobb súllyal igyekszik jelen lenni a régióban azáltal, hogy szorosabbra próbálja fűzni kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal, amire a térség többvektoros külpolitikája könnyen és jól reagál. Az elmúlt években a regionális szervezetek – mint a Türk Államok Szervezete vagy az Arab Öböl Államainak Együttműködési Tanácsa – közötti együttműködés révén a térség országai a keleti és szláv világ mellett az arab világgal is szorosabb kapcsolatba léptek.
Mit hoz a jövő?
A multivektoros politikának köszönhetően Közép-Ázsia 1991-től napjainkig óriási fejlődésen ment keresztül, ami a nemzetközi megítélést illeti. Mára már nem csupán a nyugatot kelettel összekötő folyosóként, hanem a világgazdaság egyik meghatározó és megkerülhetetlen szereplőjeként tekintenek a régióra.
A Kína és az USA, illetve az EU és Oroszország közötti mély politikai és ideológiai szakadék nem akadályozza meg, hogy a térség országai a nyugati országokkal, valamint Pekinggel és Moszkvával is stratégiai együttműködést folytassanak. Ez olyan előnyhöz juttathatja a régió államait az elkövetkező évtizedekben, amely – ha jól játsszák lapjaikat – felemelkedésüket is eredményezheti.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. áprilisi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!