Forrás: Shutterstock
Csizmadia Norbert
05/09/2023 22:30
Miért fontos a földrajzi látásmód? A földrajz a világ megismerésének eszköze, és a földrajzi térképek segítségével megfejthetjük a világunk rejtett és látható összefüggéseit. A földrajz egyszerre gazdaság (geoökonómia), politika (geopolitika), technológia (geotechnológia), dizájn (geodizájn), a természeti törvényekből táplálkozik (geonómia), egyszerre jövőkép, vízió és fúzió. A földrajzi fekvés maga a sors!
A világunk nemcsak, hogy többpólusú, de egyben hálózatos is. Fúziók és hálózatok korszakában élünk, a fő kérdés az, hogy egy adott földrajz hely hogyan kapcsolódik a világ többi részéhez. A hálózati csomópont és az összekapcsoltság a legfontosabb geopolitikai és geoökonómiai versenyképességi tényező. Ha az adott földrajzi csomópont rendelkezik vízióval és jövőképpel, a tudásra, a technológiára és a jövőre koncentrál, akkor új globális központ válhat belőle.
Jelen korszakunk 3+1 legfontosabb kulcsa (passwordje) az összekapcsoltság, a komplexitás és a fenntarthatóság, valamint Eurázsia. Egy összekapcsolt Eurázsia, amely komplex és fenntartható. Egy hosszú távú fenntartható eurázsiai korszak, amely komplex és összekapcsolt. Egy komplex világ, amely összekapcsolt, és a fenntarthatóságra épít. Egy 500 éves hosszú Atlanti korszakot (1492 – 1996) – egy új, hosszú távú, 500 éves eurázsiai korszak követ.
Földrajz 6.0
A földrajz sokáig csak Földünk és környezetünk leírását, bemutatását jelentette (földrajz 1.0), azonban a földrajzi felfedezések korával kinyílt, és új területek megismerését is lehetővé tette (földrajz 2.0). A kereskedelem révén összekapcsolódott és az egymás közötti területek közötti összehasonlítását tűzte ki célul (földrajz 3.0), majd évszázadokkal később a határterületetek mentén integrálta a területi szemlélet és saját új részterületeket (földrajz 4.0) hozott létre, mint a társadalomföldrajz, vagy a gazdaságföldrajz, majd a múlt század vége felé a globalizáció fölrajza (földrajz 5.0) vált meghatározóvá. Ahogy a technológiai fejlődés az ipari forradalmakat (ipar 4.0) a társadalmi fejlődés is követ (lásd Japán társadalom 5.0, 6.0 víziói – a „super smart society”), így a földrajz új ciklusa a technológia és fúziók földrajzáról szól (földrajz 6.0). Az új geofúziós földrajz ugyanis a modern geopolitika és a technológia fejlődés által lehetőséget biztosít, hogy a kicsi országok is fontos szereplővé válhassanak. A természeti erőforrásokban szegény területek tudásban és innovációban váltak gazdaggá. A geofúzió korszaka a geoökonómia és a geotechnológia felemelkedéséről szól.
Új szerencsés övezetek
Ian Morris angol történész a Kelet és Nyugat fejlődését az elmúlt tizenötezer évben vizsgálva azt az eredményt kapta, hogy a történelem menete a szélességi körök mentén változott, azaz a földrajz, nem pedig a kultúra, a vallás, a politika vagy a genetika magyarázzák, hogy a Nyugat miért uralta a világot az elmúlt 500 évben.
A nyugat elveszítette a vezető szerepét a római birodalom bukása után ezer évig, majd az 1500-as évektől ismét felemelkedett. Mivel azonban a történelem most is változik – ahogy a gazdasági gravitációs görbe is mutatja – a szerző azt javasolja, hogy aki szeretné megérteni a jövőt, annak érdemes ismét kelet felé tekintenie.
Az eurázsiai kontinens térségei a „szerencsés szélességi körök” egyikében, azaz olyan éghajlati zónákban helyezkednek el, amelyek jók a mezőgazdaság, ezáltal a fejlődés számára.
Ha a leginnovatívabb térségeket és országokat térképen ábrázoljuk, kirajzolódik egy sáv, hasonlóan a szerencsés szélességi körökhöz. Izrael, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr, Dél-Korea, – azaz a KIDS országok – és három kínai globális központ – Sanghaj, Sencsen és Csengdu-Csunking – található itt. Ez az új eurázsiai korszak jövőtengelye, 4+3 központtal. A közös pont, hogy kis területű és fiatal országokról van szó, amelyek 50 év alatt építették fel a világ leginnovatívabb nemzetét. Természeti erőforrásban szegények, ezért tudásban, innovációban, és technológiában váltak naggyá, kihasználva földrajzi helyzetüket fontos közlekedési csomópontot (hubot) építettek ki.
Hagyomány és vízió
További közös jellemvonások, hogy erős vízióval és jövőképpel rendelkeznek. A jövőképhez erős értékrendet társítanak (család ereje, az idősek megbecsülése, a tudás értékelése, a munkaalapú gazdaság, a vallás, az erős nemzettudat, a közösség és a világ segítése, a természettel való harmonikus együttélés és a tradicionális (hagyományos) értékek ápolása táplálja napról-napra a jövőkép megvalósítását. A hagyományosat (ősit) ötvözik a modernnel, az ősi forrásokból táplálkozó értékeket átültetik a modern technológiákba. Keresik és kutatják az új technológiákat. Világszínvonalú oktatásra építenek, itt találhatóak a legjobb egyetemek, és a tehetségeket már gyerekkorban felismerik és gondozzák.
Ha meg akarjuk érteni a jelenünket akkor a jövőből kell kiindulni, ismerni a múltunkat és cselekedni a jelenben! A földrajzi látásmód ebben segít, és ezáltal ismerhetjük meg a világunkat, és magunkat, és tehetjük jobbá a világot egy új fenntartható, komplex és összekapcsolt világban
A sikeres jövőkép receptje világos: családalapú és munkaközpontú társadalom és gazdaság (gazdagság), amely egyszerre épít a természet, kultúra és jövő hármasára, azaz a fenntarthatóságra, a kultúrára és a jövőképességre. Ez a tehetség, a tudás, a technológia és a tőke fúzióját jelenti.
A szerző geográfus, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány, valamint a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.
