Látványos műsorral ünnepelték Szingapúr 60. születésnapját augusztusban FOTÓ: ROSLAN RAHMAN
Klemensits Péter
08/09/2025 22:00
A független Szingapúr elmúlt 60 éve figyelemre méltó átalakulási folyamat, amely 1965. augusztus 9-én kezdődött, amikor Szingapúr elszakadt Malajziától, és Lee Kuan Yew miniszterelnök vezetésével független állam lett. Kezdetben jelentős kihívásokkal kellett szembenéznie, mint például a gazdasági instabilitás, a társadalmi zavargások és a természeti erőforrások hiánya, de Szingapúr stratégiája a külföldi befektetések vonzása, az iparosítás előmozdítása és az infrastruktúra fejlesztése érdekében teljes mértékben sikeresnek bizonyult.
Az évtizedek során Szingapúr fejlődő országból globális pénzügyi központtá vált, amelyet a gyártás, a pénzügyek és az idegenforgalom által fémjelzett sokszínű gazdaság jellemez. Az átalakulásban döntő szerepet játszott a Gazdasági Fejlesztési Tanács létrehozása, amely kedvező üzleti környezetet teremtett, és kereskedelmi megállapodások és közvetlen külföldi befektetések révén elősegítette a gazdasági növekedést. Az oktatás Szingapúr fejlődésének sarokköve, amely a változó globális gazdaság igényeihez alkalmazkodó, képzett munkaerőt biztosít.
A lakáspolitika sikeresen javította az életkörülményeket és a lakástulajdonosok arányát, hozzájárulva ezzel a társadalmi kohézióhoz. Az ország lakossága 1965 óta 1,8-ról 5,8 millióra nőtt, népsűrűsége pedig 8000 fő/km2 feletti, ezzel a világ egyik legsűrűbben lakott országa. A kormány aktívan támogatja a multikulturalizmust, törekedve a sokszínű lakosság közötti harmónia fenntartására (Szingapúr etnikailag sokszínű, a többség kínai származású, de jelentős a maláj és indiai közösség is). Az elmúlt években Szingapúr új kihívásokkal szembesült, többek között az idősödő népességgel és a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésével. A kormány ezeket a problémákat innovációra, szociális jólétre és fenntartható fejlődésre összpontosító kezdeményezésekkel igyekszik megoldani
Szingapúr külpolitikáját pragmatikus, többoldalú megközelítés jellemzi, amelynek célja a nemzeti érdekek védelme, valamint a regionális stabilitás és a globális együttműködés előmozdítása. E politika középpontjában az államok közötti kölcsönös tisztelet, szuverenitás és egyenlőség elvei állnak, különös hangsúlyt fektetve a diplomáciai kapcsolatokra és a nemzetközi szervezetekben, például az ENSZ-ben és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN) való részvételre. A politika egyik fő jellemzője a multilateralizmus iránti elkötelezettség, ami elősegíti a közös kihívásokkal kapcsolatos együttműködést, és erősíti a diplomáciai kapcsolatokat. A gazdasági diplomácia is fontos szerepet játszik, Szingapúr aktívan törekszik szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére és gazdasági kapcsolatainak erősítésére, hogy megőrizze globális kereskedelmi központként betöltött szerepét. Az ország továbbá erős védelmi stratégiát folytat, középpontjában a visszatartó erővel és a diplomáciával, tükrözve a biztonság iránti igényt a kihívásokkal teli geopolitikai környezetben. Szingapúr semlegessége és más országok ügyeibe való be nem avatkozása lehetővé teszi számára, hogy különböző politikai rendszerekkel is baráti kapcsolatokat ápoljon. A városállam külpolitikája prioritásként kezeli az együttműködést és a gazdasági növekedést, miközben a komplex nemzetközi dinamikában navigálva biztosítja az ország stabilitását és prosperitását.
Szingapúr 60 éves sikereinek titka több egymással összefüggő tényezőben rejlik. Ezek közül a legfontosabb a nemzet pragmatikus vezetése, különösen az alapító vezetők, például Lee Kuan Yew víziója, aki előremutató politikát folytatott. A kormány proaktív tervezési megközelítése, amely magában foglalja a korlátozott természeti erőforrásokon túlmutató gazdaság diverzifikálását, kedvező üzleti környezetet teremtett, amely vonzza a külföldi befektetéseket. Szingapúr stratégiai elhelyezkedése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy globális kereskedelmi központtá váljon. Az ország világszínvonalú infrastruktúrával rendelkezik, többek között az egyik legforgalmasabb kikötővel, ami elősegíti nemzetközi kereskedelmi pozícióját. Ezen túlmenően a kormány innovációra és vállalkozói szellemre helyezett hangsúlya élénk startup-ökoszisztémát hozott létre.
Nem kétséges, hogy Szingapúr elmúlt 60 évének története a rugalmasságról, a hatékony kormányzásról és a stratégiai tervezésről szól – a város virágzó metropolisszá vált, és a sikeres nemzetépítés egyik példaképét jelenti.
A szerző az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
Ez a cikk az Eurázsia 2025. szeptemberi számában jelent meg.
Lee Kuan Yew (1923–2015), a modern Szingapúr alapító atyja, tanulmányait Szingapúrban és Cambridge-ben végezte. Hazatérve ügyvédként dolgozott, és hamar a politika irányába fordult, fő célja az ország önrendelkezésének kiharcolása volt. 1954-ben társaival megalapította a Népi Akció Pártot (People’s Action Party, PAP), amely a szakszervezetekre és az antikolonialista mozgalmakra támaszkodva a politikai élet meghatározó szereplőjévé vált.
Az önálló Szingapúr miniszterelnökeként 1959 és 1990 között virágzó globális pénzügyi központtá alakította az országot. Főbb eredményei közé tartozik egy erős és hatékony kormányzati keretrendszer létrehozása korrupcióellenes intézkedésekkel és hatékony közigazgatással. Vezetése alatt Szingapúr gyors gazdasági növekedést tapasztalt, és fejlődő országból az egyik leggazdagabb országok közé emelkedett. Kormánya olyan politikákat hajtott végre, amelyek ösztönözték a külföldi befektetéseket, előmozdították az iparosodást, és fejlesztették az infrastruktúrát, ami jelentősen javította a polgárok életminőségét. Lee elkötelezettsége a társadalmi kohézió iránt elősegítette a különböző etnikai csoportok közötti harmóniát, míg a meritokrácia biztosította, hogy a lehetőségek az egyéni képességek, és nem a háttér alapján legyenek elérhetők. Az oktatási reform volt a víziójának másik sarokköve, amely modern gazdaságra felkészült, képzett munkaerőt eredményezett. Emellett városfejlesztési kezdeményezései tiszta és hatékony várost hoztak létre, magas színvonalú életkörülményeket biztosítva.
Külpolitikája kihasználta Szingapúr stratégiai helyzetét a nemzeti érdekek biztosítása, a szuverenitás fenntartása, valamint a regionális stabilitás és gazdasági növekedés előmozdítása érdekében, ami a ország globális ügyekben betöltött befolyásos szerepéhez vezetett. Lee Kuan Yew képes volt ötvözni a gazdasági átalakulást a társadalmi egység és a hatékony kormányzás elveivel, így Szingapúr példaképpé vált más fejlődő és modernizálódó országok számára. (KP)
„Egy nagy vezető társadalmát elvezeti onnan, ahol van, oda, ahol korábban még elképzelni sem tudta magát. A minőségi oktatás következetes támogatásával, a korrupció visszaszorításával és az érdemalapú kormányzás megvalósításával Lee és munkatársai az egy főre jutó éves jövedelmet az 1965-ös függetlenség idején mért 500 dollárról mintegy 55 000 dollárra növelték. Egyetlen generáció alatt Szingapúr nemzetközi pénzügyi központtá, Délkelet-Ázsia vezető szellemi metropoliszává, a régió legfontosabb kórházainak helyszínévé és a nemzetközi ügyekkel foglalkozó konferenciák kedvelt helyszínévé vált. Mindezt rendkívüli pragmatizmussal érte el: a tehetségesek előtt megnyitotta a karrierlehetőségeket, és bátorította őket, hogy a világ minden tájáról átvegyék a legjobb gyakorlatokat” – írta Henry Kissinger (1923-2023) jóbarátja, Lee Kuan Yew 2015-ös halála után. A korábbi amerikai elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó Az állam vezetéséről – Hat politikai stratégia a XX. századból (magyarul: MCC Press, 2023) című könyvében is bemutatta Lee pályáját.