Fotó: AFP/Luis Tato
Kosztur András
06/08/2024 22:00
A globális Dél nem csupán egy földrajzi megnevezés, oly annyira nem, hogy országainak jelentős része az északi féltekén helyezkedik el. Gyökere sokkal inkább gazdaságfejlődési különbségekben keresendő, és tulajdonképpen a hidegháború örökségének tekinthető: ma jórészt azokat az országokat nevezzük globális Délnek, amelyeket korábban – némiképp lekicsinylő módon – harmadik világként emlegettek, és amelyek sem a fejlett kapitalista országokhoz, sem a szocialista táborhoz nem tartoztak, hanem a két modell versengésének terepéül szolgáltak.
Latin-Amerika és Afrika egésze, valamint Ázsia jórésze mindenképp a globális Délhez sorolható tehát, déli fekvése ellenére azonban nem sorolhatjuk ide Ausztráliát és Új-Zélandot, ahogyan a nyugati világ olyan hagyományos, földrajzilag Ázsiához tartozó szövetségeseit sem, mint Japánt, Dél-Koreát vagy Izraelt. A legnagyobb talány Kína besorolása, amely a globális Dél egyetlen formális szervezetében, az egykori el nem kötelezett országok által alapított, fejlődő országokat tömörítő G77-csoportban is megmutatkozik. A ma már 134 országot tömörítő csoport tagjaként tekint a kelet-ázsiai óriásra, Peking azonban – a G77-nek nyújtott politikai és anyagi támogatása ellenére – nem tartja magát tagnak, így a csoport közleményeiben is a G77+Kína elnevezés vált bevetté. Kína, bár sok szempontból a globális Dél országaihoz hasonló pályát futott be, ma már inkább egyfajta védnöki-támogatói szerepet játszik közöttük.
Szintén jórészt a „déli” országok alkotják a BRICS-csoport bővülő tagságát, amelynek kereteiben a globális Dél fogalma egy másik történelmi-civilizációs értelmezési kerettel is egybecseng, mégpedig a Nyugattal szembeállított „Többiek” csoportjával. Ebben a tekintetben Kínához hasonlóan és történelmi hagyományaihoz híven Oroszország is ezen országok egyik vezetőjeként látja magát, amelyhez a „déli” országok Nyugattal szembeni történelmi sérelmei és jelenlegi érdekellentétei is kellő alapot szolgáltatnak.
A globális Dél országai közt azonban már számos olyan felemelkedő nagy- és középhatalom van, amelyek maguk is hasonló vezető szerepre törnek. Ezek közül leginkább Indiát, Brazíliát és a Dél-afrikai Köztársaságot lehetne kiemelni, de a Közel-Kelet több országa vagy éppen Indonézia is saját nemzetközi tekintélyének növelésén dolgozik.
A vezető szerepet azonban elsősorban nemzetközi tekintélyként, és nem dominanciaként vagy hegemóniaként kell érteni. A globális Dél nem képez egységes tömböt, politikai agendájuk pedig éppen a nagyobb hatalmak (Egyesült Államok, Kína, Oroszország) közötti egyensúlyozás – a saját érdekeik mentén. Ehhez ma már egyre többüknek megvan a kellő súlya is, ahogyan azt a G20-csoport jelentőségének növekedése vagy az ukrajnai háború lezárása kapcsán a „déli” országok bevonására irányuló törekvések is jelzik. A gazdasági és nemzetközi politikai tendenciák pedig abba az irányba mutatnak, hogy ezen országok súlya a jövőben még tovább nő majd, és megkerülhetetlen tényezővé válnak a globális folyamatok alakításában.
A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. augusztusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
