Fotó: Hegedüs Róbert
Tóth Loretta
23/05/2023 08:00
– Az Egyesült Arab Emírségek, illetve az olyan ikonikus metropoliszai, mint például Dubaj vagy Abu-Dzabi, világszerte jól ismert pénzügyi központok, amelyek élen járnak a digitális pénzügyek és a FinTech ütemének szabályozásában. Ön szerint ebben a szegmensben mi tekinthető az olajban gazdag monarchia versenyelőnyének a világ más feltörekvő pénzügyi központjaihoz képest?
– A munkám révén rengeteg világvárosban megfordultam Londontól kezdve New Yorkon, Szingapúron és Frankfurton át Hongkongig vagy épp Pekingig, és azt kell mondjam, hogy az az élet, amit az elmúlt években emirátusokban megtapasztaltam, semmihez sem hasonlítható. Való igaz, hogy a térség, illetve a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja, de ami igazán rendkívülivé teszi, hogy az ország vezetői egy olyan világot álmodtak – és teremtettek – meg, ami igazából rengeteg különböző üzleti ágazat központja. Az emirátusok egy tízmilliós ország, tehát alapvetően nem elég nagy ahhoz, hogy a világ legnagyobb vállalatait odacsábítsa, mégis ezt teszi. Ennek az lehet az egyik fő oka, hogy az ország egy nagyon egyedi és egyedülálló arcát mutatja az észak-afrikai és közel-keleti régiónak. A MENA-régió (mozaikszó: Middle East North Africa – a szerk.) huszonkét országot foglal magában, viszont az a helyzet, hogy ezek többsége fejletlen, ami óriási piaci potenciált rejt magában más fejlett piacok számára. Ha egy vállalat egy kiforrott piacra teszi be a lábát, ott nagy a verseny, sok minden felépült már, s kevesebb hely jut az új dolgoknak, és így üzletnek és az innovációnak. Persze vannak olyan szektorok is, amelyek nagyon fejlettek. De a pénzügyi szolgáltatások bizonyos területein, például a tőkepiacon és a vagyonkezelés területén még mindig nagyon sok lehetőséget látok. Ezek a lehetőségek pedig – a jól kialakított életkörülményekkel, a jól kiépített infrastruktúrával és környezettel – elegendők ahhoz, hogy sok embert ide vonzzanak.
– Mi a modern pénzügyi szolgáltatások és a FinTech szerepe az Öböl-menti államok gazdasági átalakulásában az olajiparból a komplex, magas hozzáadott értékű gazdaságba való átállásban?
– Ha megnézzük az Öböl-menti országokat, akár Szaúd-Arábiát, az emírségeket vagy Katart, értelemszerűen tisztában vannak azzal, hogy nem számíthatnak örökké az olajbevételeikre. Nem meglepő tehát, hogy megvizsgálnak más területeket is, amelyek fenntartható növekedéssel járhatnak, vegyük akár a turizmust, a logisztikát vagy a pénzügyi szolgáltatásokat; az emírségek például logisztikai és turisztikai központ is egyben. Ami talán kiemeli az emírségeket a többi közül, hogy a több lábon való állás fontosságára elég hamar rájöttek. Sőt, szerintem ők kezdték el ezt a régióban több mint húsz éve. Vegyük például az Emirates légitársaságot, ami jól megmutatja, hogy az emírségek a világ közepe. Ázsia és Európa bármely városa elérhető néhány óra alatt. Az ország vezetői ráadásul bizonyos értelemben meglehetősen semlegesnek tekinthetők, hiszen igyekeznek kapcsolatokat építeni a többi országgal, és nagyon hamar világossá teszik, hogy ezt baráti szándékkal teszik: üzleti kapcsolatokat szeretnének. S bár a világjárvány jelentős hatással volt minden gazdaságra, ahogy az orosz-ukrán háború miatti geopolitikai feszültség is egyre pusztítóbb hatással van a világgazdaságra, az Egyesült Arab Emírségek – és néhány Öböl-menti ország – képes hatékonyan és sikeresen kezelni ezeket a kihívásokat. El kell mondjam, hogy az emírségek különösen nagyon jól kezelte a koronavírus-járványt. Az elsők között nyitották meg a határokat és tértek vissza a normális gazdasági tevékenységhez, miközben ha megnézünk néhány nyugati és ázsiai országot, bár különböző mértékben, de még mindig érinti őket a pandémia következményei. Az Egyesült Arab Emírségek gazdasága tehát jól tud teljesíteni ezekben a válságos időkben, legyen szó az ingatlanpiacról, a turizmusról, a nemzetközi utazásról, pénzügyi szolgáltatásokról vagy bármely más területről: növekszik. De ehhez az is kellett, hogy az ország vezetői a megfelelő alapokat a helyükre tegyék, és világos jövőképük legyen. Ez egy remek időszak arra, hogy az emírségek továbbfejlessze az infrastruktúrát, hozzájárulva ezzel a jövőbeli fenntartható növekedéshez.
– Az olajból befolyó pénzt tekintve volt, illetve van miből építkezni, de ez önmagában aligha lenne elég – ezt akár az Öböl-menti országok fejlődési sebességében tapasztalható különbségek is bizonyítják. Ön szerint miben rejlik az emírségek egyedülállóan nagy léptékűnek tekinthető fenntartható fejlődési motorja?
– Minden bizonnyal a hozzáállásban. Az országnak például van egy ötvenéves terve. Amikor erről beszélek a világ más pontjain élő barátaimnak, legtöbbször nevetnek, hiszen a mai bizonytalan környezetben azt gondolja az ember, hogy tíz évre előre is lehetetlen tervezni, nemhogy ötvenre. Az emírségeknek mégis van egy ilyen hosszú távú terve, ami olyan fejlesztési, infrastrukturális és gazdasági projektek sorozata, amelyek célja az ország fejlődésének felgyorsítása, és átfogó központtá alakítása minden ágazatban, valamint a tehetségek és a befektetők számára való ideális környezet megteremtése. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők, bármi történjék is, minden áron ragaszkodnak az eredeti tervhez. A dolgok közben – természetesen – alakulnak. De az ország vezetése megmutatta az elkötelezettséget és egy irányt, célt tűzött ki a nemzet elé, így az állampolgárok és az ott élők legalább ismerik a végső álmot. Ez a fiatal generációra is ösztönzőleg hat. Ezt látva ki ne szeretné őket? Az biztos, hogy én nagyon szívesen vagyok részese ennek az útnak. A képlethez persze az is hozzátartozik, hogy az országnak van egy stabil vezetése és következetes rendszere, illetve struktúrája. A folytonosság és a következetesség nagyon fontos tényezők a nemzetépítésben.
– Az emírségek egyike azon kevés országnak, amely csatlakozott az országon belüli központi banki digitális valutával (Central Bank Digital Currency – CBDC) való kísérletezéshez. A digitális valuta bevezetését bejelentő 2023-2026 közötti hároméves tervvel az Egyesült Arab Emírségek Központi Bankja (CBUAE) a világ tíz legjobb központi bankja közé kíván kerülni. Hogyan tudná összefoglalni a jelenleg is folyamatban lévő projekt mögött meghúzódó motivációkat és az eddigi eredményeket?
– A pénzügyi szektorban valóban ez az egyik legfontosabb intézkedés az elmúlt időszakban, ami prioritást élvez, s ez nem véletlen, hiszen a projekt egy egyedülálló nemzetközi együttműködés része. A kínai jegybank (PBoC), a Bank of Thailand, a Hongkongi Monetáris Hatóság (HKMA) és az CBUAE által indított m-CBDC Bridge projekt, vagy másképp, Project mBridge, ugyanis valós idejű, egyenrangú, határokon átnyúló és deviza-tranzakciókat tesz lehetővé a digitális valuták segítségével, a hagyományos levelező banki hálózatokra való támaszkodás nélkül, amelyeknek számos örökölt problémájuk van, például költségesek és nem hatékonyak.
Ennél is fontosabb, hogy a következő öt-hat évben a pénzügyi eszközök tokenizálása és az új technológiák (például elosztott főkönyvi technológiák) bevezetése lesz a trend, illetve a legjelentősebb fejlemény a globális pénzügyi rendszerben, ideértve a betéteket, a hiteleket, a részvényeket és egyéb lehetséges pénzügyi eszközöket. Az infrastruktúrák és a műveletek decentralizálása lehetőséget teremt a nagyobb hatékonyságra és innovációra. A CBDC-k fejlesztése tehát kulcsfontosságú lesz a központi bankok és a hagyományos pénzintézetek gyors fejlődéssel való integrálásához, és a tokenizált világ elszámolási tevékenységei továbbra is központi banki pénzben végezhetők, és csökkenthető az egész pénzügyi rendszer kockázata. Emellett az Egyesült Arab Emírségeknek számos kulcsfontosságú kereskedelmi partnere van, közéjük tartozik például Kína és India. A CBDC-k használata pedig minden bizonnyal elősegítik a jobb nemzetközi kereskedelmi elszámolást az emírségek összes kulcsfontosságú kereskedelmi partnerével; gyorsabban, hatékonyabban és alacsonyabb költséggel. A CBDC ráadásul még ennél is sokkal több potenciállal és ígéretes funkcióval rendelkezik a jövőre nézve, a CBUAE tehát azon dolgozik, hogy segítsen megvalósítani ezeket a funkciókat és előnyöket.
– Ön Hongkongból származik, tizenhét évet töltött el a Hongkongi Monetáris Hatóságnál, ahol többek között a pénzügyi infrastruktúra és FinTech fejlesztésen dolgozott. Miért döntött végül úgy, hogy az emírségekbe költözik, és mi a benyomása az ottani életről?
– Hosszas mérlegelés előzte meg, hogy elvállaltam a munkát az emirátusokban; a feleségem például nem volt biztos egy ilyen lépésben, tekintve, hogy egy muszlim országról van szó – a kulturális különbségek miatt voltak aggodalmai. Legalábbis akkor még ezt gondoltuk. S hogy mi az általános benyomásom az ottani életről négy év eltelte után? Amit először kiemelnék, az a biztonság. Ezt például New Yorkról vagy Londonról biztosan nem mondhatnánk el, például amikor az éjszaka közepén sétálunk haza egy vacsora vagy egy előadás után. Abu Dzabiban a feleségem még hajnali kettőkor is gond nélkül sétál a városban, akár egyedül is. Egyébként azt gondolom, az Egyesült Arab Emírségek vezetői nagyon ügyesek építették fel az ország kultúráját, amelynek a tolerancia és a különböző vallásokhoz való alkalmazkodás is fontos része. Természetesen egy muszlim országról beszélünk, tehát értelemszerűen vannak szabályok, amiket be kell tartani, ezek azonban, azt kell mondjam, hogy példamutatóan észszerűek. Szabályokra ugyanis szükség is van, hiszen egy tízmilliós országról beszélünk, ami ráadásul egy olvasztótégely; a világ minden tájáról érkeznek ide különböző vallású és kultúrájú emberek. A legutóbbi statisztika szerint mindössze tíz százalék a helyi lakosok száma, ami azt jelenti, hogy kilenc millió ember magával hozta ide a saját kulturális hátterét, és ami a legfontosabb, harmóniában élnek egymással. Arabok, kínaiak, oroszok, ukránok, európaiak, kanadaiak, britek. Nem számít. A kulturális sokszínűség pedig vallási sokszínűséget is jelent – én például keresztény vagyok, és vasárnaponként a saját vallási hátteremnek megfelelő templomba járok. De említhetném a rendkívül fejlett oktatási vagy egészségügyi rendszert is, ami azoknak, akik családdal költöznek ide, fontos szempont lehet.
A szerző külpolitikai szakújságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/II. számában jelent meg.
