Fotó: AFP/Phill Magakoe
Morvai Katalin
23/05/2023 06:00
Nem kell szégyenkeznie annak, aki Európában nem tudja (még nagyjából se) vázolni a sportág lényegét. Magyarországon nincs gyökere, szokás ugyan a métához hasonlítani, de sportszerető legyen a talpán, aki tudja, az mi fán terem. A krikettet elsősorban a Brit Nemzetközösség országaiban űzik, a nagy nemzetközi mérkőzések akár napokig is eltartanak, és ahhoz képest, hogy mennyire nem látványos (tegyük hozzá, a mi szemünknek) ez az ütővel és labdával űzött sportág, Eurázsiában a legnépszerűbbek egyike.
A két csapat 11-11 játékosból áll – a labdarúgással való hasonlatosság ebben ki is merül. A labda ugyanis kicsi, kemény, és még a világért se rúgják, hanem dobják, illetve ütik. Mégpedig egy hosszúkás, lapos 12 centinél nem szélesebb „fadarabbal”.
A szabályok rendkívül összetettek, alaphangon 42 (!) szabály van, amelyet a sportágban „törvénynek” neveznek, ennek megfelelően elég nagy kihívás a mérkőzéseket követni. A stadionok több tízezresek. Brisbane-ben, a 2032-es nyári olimpia helyszínén most fogják lebontani a Gabba elnevezésű, 42 ezer fős krikett-stadiont, hogy a helyére egy szebbet, nagyobbat, jobbat építsenek 2,7 milliárd ausztrál dollárért (641 milliárd forint).
A sportág tekintélyes létszámban összeverődő közönsége ehhez képest mit lát?
A messze távolban, az ovális zöld gyep ledöngölt közepén két egymással szemben jó húsz méterre a földbe szúrt háromágú favillát (karókat) a tetején az ágakat összekötő fapálcákat (ez a két kapu). Az építmény teljes szélessége 22.86 cm, a pálcák egyenként két-két cm vastagok. Ezt próbálja egy kemény kislabdával eltalálni a dobó, ami ellen az ütőjátékos védekezik.
A krikett azon sportágak közé tartozik, amelyet nem lehet könyvből megtanulni. Nagyon sokat kell szakértő társaságában nézni, hogy átláthatóvá és követhetővé váljanak az események. Persze a krikettnek volt ideje kiforrnia magát. Meglehetősen régóta játsszák.
Az első forrásnak az 1240 előtt született pápai dekrétumot szokás tartani, ennek lapjain látható a sportág illusztrációja. A lexikonok szerint a Brit-szigeteken az 1200-as években jelentek meg a kislabdás játékok, olyanok, mint a rounders, a vicces nevű cats and dogs (macskák és kutyák), a stollball és persze a krikett is. Az utóbbi játék nevének eredetét szokás a pásztorok kampós botjától, a „cricce”-ből eredeztetni, de a „chirchyard”, azaz a templomkert is szóba jöhet. Ütőként eleinte megtették a botok és bunkók, ám az 1700-as évektől egyre inkább hasonlítanak az ütők a mai sütőlapátokhoz. Egészen pontosan 1853 óta szabványos az az ütő, amelyet ma is látni a játékosok kezében.
Labdának eleinte köveket használtak, de túl sok volt a sérülés. Napjainkban a vörös, két félből fűzött bőrrel bevont parafagolyó a legelterjedtebb. A láthatóság érdekében a profi, sötétbe nyúló versenyeken fehér vagy bíbor labdát is használnak. A jelenlegi három villás kapu korábban volt kétágú vagy négyágú is, de a három vált be.
A krikett szakkifejezései átszivárogtak a köznyelvbe, így ha az angol azt mondja „that’s not a cricket”, az annyit tesz, hogy nem sportszerű. Vagy aminek „good innings”-e van, az hosszú életű. Mivel roppant népszerű sportágról beszélünk, számos költőt megihletett. William Blake és Lord Byron is merített belőle. Meglepő módon a festőket sem hagyta hidegen a játék, Camille Pissarro és Francis Bacon is készített róla képet. Az ausztrál Russell Drysdale A krikettezők című festménye talán a 20. század egyik leghíresebb ausztrál képe.
A világsztár sportolók közt jócskán akadnak krikettezők is. A világon talán a bombay-i születésű jelenleg 49 éves Szacsin Tendulkar a sportág legismertebb játékosa. Több világrekord is fűződik a nevéhez, páratlanul hosszú nemzetközi karrierje 1989 és 2013 közé esik, az utolsó két évben már az indiai parlament felsőházának képviselője is volt. Öt világbajnokságon szerepelt, s 2011-ben aranyérmes lett az indiai csapattal.
Szacsin Tendulkarral egy szinten emlegetik az ausztrál Don Bradmant, aki majdnem 100-as ütési átlagot ért el a Teszt-krikettben. Ugyanitt a kiesés nélküli legtöbb futást, szám szerint 400-at a Karib-térségből származó Brian Lara érte el 2004-ben. A legsikeresebb dobó a Srí Lanka-i Muttéja Muralitaran, aki 13-szor dobott ki tíznél több ütőst, átlagosan hat ütőst ejtett ki meccsenként. Hozzá hasonlóan nagy dobó volt az ausztrál Shane Warne és az indiai Anil Kumble. A legtöbb futást Sri Lanka szerezte India ellen 1997-ben egy négynapos mérkőzésen, szám szerint 952-őt.
A civil életben jelentős politikai karriert futott be a krikettsztár pakisztáni Imran Hán korábbi miniszterelnök, akinek ez év március elején meg kellett volna jelennie az iszlámábádi törvényszék előtt, a vádak korrupciós jellegűek, de terrorizmussal is vádolják. Hán korábban úgy nyilatkozott, az ellene folyó vádak alaptalanok, és a 2022-es menesztése törvénytelen volt, amely mögött a jelenlegi pakisztáni miniszterelnök és Washington áll.
A szerző újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/II. számában jelent meg.
