Fotó: Hegedűs Róbert
Scheffer Joakim
28/04/2025 22:00
Bő tíz évvel ezelőtt érkezett hazánkba, mára már szinte mindenki ismeri a nevét. Miért éppen Magyarországot választotta annak idején? Hogyan emlékszik vissza az első évekre?
Amikor a Vietnámi Nemzeti Zeneakadémia másodéves hallgatója voltam, szerencsésen elnyertem a vietnámi és a magyar kormány ösztöndíját. 2013 végén kezdtem meg a magyar nyelvi és kulturális tanulmányaimat a Balassi Intézetben, majd folytat - tam tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművésze - ti Egyetem Ének Tanszékén. 2020-ban operaének mesterdiplomát szereztem. Első benyomásom Budapestről az őszi friss, tiszta levegő és a romantikusan aranyló fák látványa volt. Az első év talán a legnehezebb időszak volt számomra, hiszen félvilágnyira kellett elszakadnom a szülőföldemtől, hogy egy teljesen új környezetben próbáljak helytállni, tele olyan kihívásokkal, amelyeket akkor szinte lehetetlennek éreztem.
Mi a sikerének receptje?
Az első jelentős sikerem 2016-ban történt, amikor megnyertem a Simándy József Nemzetközi Ének - verseny fiatalabb korcsoportjának első díját, majd 2018-ban a professzionális kategóriában is győztem. A legfontosabb tényező a sikeremben a tanárom, Kiss B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes volt, aki már az első perctől kezdve támogatott és tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Rengeteget gyakoroltunk együtt, hogy minden versenyre a lehető legjobban felkészüljek. Az időzítés szintén kulcs - fontosságú volt. Már 2014-ben ismertem a Virtuózok versenyt, és sokan javasolták is, hogy próbáljam ki magam. Azonban a tanárommal együtt úgy láttuk, hogy még fejlődnöm kell, ezért csak 2018-ban döntöttem úgy, hogy elindulok a megmérettetésen.
Ez az év több szempontból is különleges volt az életében...
2018 számomra egy felejthetetlen év volt, hiszen ekkor történt több olyan esemény, amely alapvetően meghatározta az életemet. Megkeresztelkedtem, és felvettem a László nevet. Megházasodtam. Különleges megtiszteltetés ért, amikor Magyarország köz - társasági elnöke méltányossági alapon magyar állampolgárságot adományozott nekem, miközben még egyetemista voltam, és alig több mint négy éve éltem az országban. Ez volt az első alkalom, hogy egy Vietnámból érkező ember ilyen kivételes elisme - résben részesült Magyarországon. Ezek után feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy hosszú távon is itt szeretnénk élni.
A magyar kultúra és identitás két meghatározó műve, a Kukorica Jancsi és a Hazám, hazám összefonódott nevével az évek alatt. Hogyan tud velük azonosulni? Mit üzenne azoknak, akik szerint ezeket a műveket csak magyar születésű énekesek adhatják elő?
Az elmúlt tíz évben nem is tudom megszámolni, hányszor énekeltem a Hazám, hazám című áriát, de biztosan állíthatom, hogy az érzéseim mindig ugyanolyan mélyek, amikor felcsendülnek az első dallamok. Végtelen hálával tartozom Erkel Ferencnek, amiért megírta ezt a csodálatos művet. Úgy gondolom, hogy bármely énekes képes a közönség szívéhez eljutni, ha őszintén és átéléssel adja elő ezt a dalt. Hiszen a Hazám, hazám minden hangjában benne van a hazaszeretet, a hűség és a fájdalom, amelyek univerzális érzelmek, függetlenül attól, hogy az előadó magyar születésű-e, vagy sem.
Milyen visszhangja van Vietnámban magyarországi karrierjének?
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a magyar közönség szeretete és támogatása kísér. 2024-ben több mint 15 magyarországi városban adtam koncertet, és még Erdélyben és Felvidéken is nagy lelkesedéssel fogadtak. Emellett hatalmas lehetőség volt számomra, hogy Magyarország legjelentősebb színpadain léphettem fel, mint például az Operaház, az Operett színház és a Müpa. Az pedig különleges élmény volt, hogy egy színpadon állhattam a legendás Plácido Domingóval – ez olyan pillanat volt, amely örökre meghatározza a művészi pályámat. Vietnámban is elismeréssel követik a pályafutásomat, és a hazai szakmai közösség is értékeli az eddigi eredményeimet. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy május elején a Vietnámi Nemzeti Filharmonikusokkal és az állami delegációval együtt négy országban – Oroszországban, Kazahsztánban, Azerbajdzsánban és Üzbegisztánban – képviselhetem hazámat.
Idén ünnepeljük a magyar–vietnámi diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulóját. A nemzetek közötti viszony ápolásában kiemelt szerepet töltenek be a kulturális kapcsolatok. Itteni népszerűségének köszönhetően sajátos szerepe lehet ezen kapcsolatok fejlesztésében. Vannak erre vonatkozó tervei a jövőben? Vietnámban nemrégiben két új, nemzetközi színvonalú operaház épült, és nagyon szeretném elhozni a magyar operett műfaját – amely hungarikumnak számít – a vietnámi közönség számára.
Mi a következő mérföldkő művészi pályafutását illetően?
A következő években a hangom várhatóan a legjobb formáját éri el, ezért szeretném feszegetni a határaimat, és nehezebb, nagyobb kihívást jelentő szerepeket énekelni. Amint a magánéletem stabilizálódik, szeretném kipróbálni magam Magyarországon kívül is, és terveim között szerepel az is, hogy gyakrabban lépjek fel Vietnámban.
A szerző az Eurázsia szerkesztője
Ez a cikk az Eurázsia 2025. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!