Fotó: iStock
02/06/2025 22:00
2025-ben, az új amerikai elnök beiktatását követő napokban a világrendi átalakulás újabb szintre lépett. A Trump-adminisztráció egy globális vámháborút indított meg, amelynek a korábbi szövetségesek is áldozatul estek, és a továbbiakban is számtalan járulékos veszteség várható.
A világ- és gazdaságtörténelemből megtanulhattuk, hogy egy-egy ország gazdasági bezárkózása vagy vámháborúja soha nem eredményezett sok jót senkinek, ugyanis az ilyen politikának nincsenek nyertesei, csak vesztesei. És mindez a világ gazdaságában már érződik is.
Ez a vámháború azonban most nem is a gazdaságról szól, hanem az új világrendben való pozicionálásról. Az USA vezette az elmúlt 30 évben az unipoláris világrendet, de korábban is kiemelt szerepe volt a Nyugat dominálta világrendben.
Az elmúlt években a jól megszokott világrend megtörni látszik, és egy új, multipoláris világrend van kialakulóban, amelyben a feltörekvő gazdaságok, mint Kína, India, az ASEAN-államok és még sokan mások is kulcsszerepet fognak kapni. Természetesen az Amerikai Egyesült Államok is fontos pólus marad az új nemzetközi rendben, de hogy pontosan milyen szerepet tud betölteni, még senki sem tudja, hiszen még csak most van kialakulóban az új világrend. Ennek ment elébe az USA, rárúgta a világra az ajtót, és próbálja befolyásolni az új világrend szabályait. Az Amerikai Egyesült Államok megtette a nagy téteket (a nagy vámokat), és ebből megy majd az alkudozás.
Ennek a nagy világrendi változásnak esett áldozatul az Európai Unió. Az az EU, amely a versenyképességben lemaradt, és eddig teljesen az USA-ra hagyatkozott – legfőképp politikai tekintetben. Az EU vakon követte az USA kormányát: ha az USA valakit szankcionált, az EU is szankcionált; ha az USA valakit megtámadott, az EU, ha nem is támadott, de támogatta azt – ellenlépést semelyik esetben sem tett. Így történt ez az EU–Kína-kapcsolatokban is, amelynek 50. évfordulóját ünnepeljük idén.
A 2000-es évek elejére az EU–Kína-kapcsolat már stratégiai partnerség szintjére emelkedett, azonban 2006-ban az EU már más hangot ütött meg, Kínáról versenytársként és kihívásként írtak a legújabb Kína-politikát bemutató dokumentumban. Ezzel az EU–Kína-kapcsolat mézeshetei véget értek. A kínai kutatók tanulmányaikban ennek kapcsán megjegyzik, hogy 2006-tól kezdve jól érezhetően Washingtonban íródik az EU Kína-stratégiája. De valójában a gazdasági kapcsolatokat nem befolyásolták a Kína-ellenes hangok, a Kína–EU gazdasági kapcsolatok továbbra is erősödtek egészen 2020-ig, amikor megkötötték a befektetésről szóló CAI együttműködést, de aztán a német kancellár távozásával jegelésre is került rögtön. Ezt követően az EU Kína-politikája az amerikai Kína-politikát követte.
Azzal azonban, hogy az USA megkezdte a vámháborúját, az EU hoppon maradt, és egyedül maradt a világban, sem az USA-val, sem Kínával éppen nem mondható felhőtlennek a kapcsolata, ami a gazdasági kapcsolataira is nagy hatással van.
Az EU–Kína diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulójának megünneplése jó lehetőséget adhat arra, hogy az EU a saját érdekeit képviselve és érvényesítve új, önálló külpolitikát tervezzen be, és rendezze kapcsolatait Kínával, a legnagyobb kereskedelmi és befektetési partnerével. Így még lesz esélye annak, hogy az EU is fontos szerepet töltsön be az új világrendben.