Fotó:
Simon László
30/11/2023 07:00
Észak-dél, kelet-nyugat, a jó vagy a rossz, a barát vagy ellenség hagyományosan megosztó, és nem utolsó sorban tájékozódást is rejtő, vagy a gondolkodást segítő, átalakító fogalmai kiüresedtek. Elvesznek a dezinformációk vezérelte cselekvések homályában. A tartalom- és hírfogyasztók, de még a legérdeklődőbb és leghozzáértőbb publicisták esetében is biztosak lehetünk abban, hogy a bennünket érő hírek sztereotip és drámai megközelítése nagyobb hatást ér el, mint amit az észszerűség diktál.
Az össztársadalmi narratívák fenyegető és nem egy esetben kioktató nyelvezete felemészti a hitet és a bizalmat a józan ész logikájával szemben. Leegyszerűsítve minden érdemi közlés már a címválasztással is a figyelem elnyerésére és annak lekötésére irányul. A média tartalmak – eredetük ellenére – már nem csak tudósítanak és híreket osztanak meg, hanem jellemzően az agy, vagyis az olvasó döntéseinek későbbi befolyásolásának legkevésbé rejtett céljával készülnek.
Ez egy olyan érzékeny téma, amely az információáramlás és a társadalmi befolyás kérdései mellett egyszerre szól a számítógép és az agy viszonyrendszeréről is. Neumann János befejezetlen „A számológép és az agy” című írásműve annak az útnak az elején készült, és maradt máig is filozófiai és matematikai értelemben is egyfajta tudományos torzó, amelyre a világ 2023-ig dollár milliárdokat költött. Ennek ellenére még sokak meggyőződése az, hogy az emberi agy és a gondolkodás folyamatának feltárása, modellezése, azaz az automaták és a robotok világa nem egy fenntarthatóbb, hanem egy önpusztító emberi és technológiai fejlődést fog hozni.
A Neumann által alkotott digitális számológép, számítógép megvalósítása és működtetése számos analógia feltárására adott lehetőséget. Az agy és a komputer működése közötti matematikai összefüggések, mint hasonlóságok, olyan törvényszerűségeken alapulnak, amelyek bár hordozhatják bizonyos méretekben például a molekulák vagy a kvantumok szintjének törvényszerű kettősséget, avagy bizonytalanságát, mégis a folyamatok végén, vagy a célok elérésében egységes és egymást kiegészítő, gyakran támogató lehetőséget, mégis egyezést mutatnak. De a nullák és az egyesek „digitális sokszínűsége” és az emberi értelem határtalan kapacitása között jól látható az eltérés. Neumann mégis vállalkozott azon gondolatainak papírra vetésével, amit a matematikai logikában használatos „megengedő vagy” (és/vagy) egyszerre jelképez: az automatikus számolás lényegéből eredő determinizmust, egyfajta fatalizmust, és a választáslehetőségét kínáló szabad gondolkodást is.
A józan ész logikáját követve tehát, nem a számítógép vagy az agy használata között kell választani. Neumann 1957-es halálát követően a felesége által gondozott teremtő erejű mű a választás azon lényegét sugallja, amely a hasonlóságból táplálkozó önmeghatározáson túl az együttműködés lehetőségét is vizionálja. Továbbra is mi döntünk a létezést meghatározó pusztító, illetve békésen építő folyamatokról, a komputerek pedig a műveletekben – intelligenciájuk ellenére – továbbra is csak támogató, Neumann-i automaták maradhatnak.
A szerző az Eurázsia Központ Geopolitikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!