Fotó: Xu Hongxing / Imaginechina via AFP
László Dávid
21/01/2025 09:00
Mindez azért kiemelten fontos, mert a harcművészet Kína egyik legismertebb „kulturális exportcikke” lett a világban. Kevesen tudják azonban, hogy az „ősiként és hagyományosként” ismert kínai harcművészetek többségének ma ismert formája valójában a modern kor terméke. Ez persze nem jelenti azt, hogy Kína ne rendelkezne több száz – sőt, akár több ezer – éves tradíciókkal!
A kínai harcművészeteket Nyugaton leginkább az angol nyelvből meghonosodott kungfu néven ismerjük. Az eredeti kínai „gongfu” szó jelentése „ügyesség”, „kiválóság” – azonban nem feltétlenül harci képességekre vonatkozott. A kínaiak ehelyett inkább a wushu ernyőfogalmat használják, amelynek fordítása már szó szerint „harci művészet”. Pontos meghatározása ugyanakkor nincs, a közhiedelemmel ellentétben olyan kritériumoknak sem kell megfelelnie, hogy tradicionális legyen, filozófiai háttérrel rendelkezzen, az önfejlesztést tűzze ki célként, vagy éppen helytálljon „az utcán”. Más kérdés, hogy a legelterjedtebb shaolin és wudang – bár ezek is több száz különféle irányzatra és stílusra bonthatók – éppen ilyen tulajdonságokat sorakoztatnak fel.
Hogy mikor született a kínai harcművészet, az mára a múlt homályába vész. Egyes leírások szerint már több mint négyezer évvel ezelőtt, az ókori Kínában fontos szerepe volt a katonák kiképzésében a pusztakezes- illetve fegyveres harc oktatásának. A történetírók hagyományosan a „legendák koráig”, egészen az időszámításunk előtti harmadik évezredig, a Sárga Császár (Huangdi) uralkodásának idejéig vezetik vissza eredetét.
Akárhogyan is, a harcművészetek az évezredek folyamán végigkísérték a kínai történelmet, bár az idők során szerepük sokat változott. A kulturális forradalom aztán ebben is fordulatot hozott: mivel a potenciális lázadások miatt veszélyként tekintettek rájuk, jelentős részüket betiltották. Változást csak az 1978-as reform és nyitás politikája, ezzel együtt a hongkongi harcművészeti filmek beáramlása jelentett. Így történhetett, hogy a modern kínai harcművészetek már gyökereiket részben feledve, erős külföldi befolyás hatása alatt születtek újjá. Mára pedig nem csupán Kínát, de az egész világot meghódították.