Xi Jinping kínai államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Budapesten (Fotó: AFP/Xinhua/Xie Huanchi)
Horváth Levente
03/10/2024 10:27
Az Új Kína, a Kínai Népköztársaság 1949. október 1-én jött létre, és kezdetben csak a Szovjetunió, valamint a szovjet blokk országai ismerték el. Október 4-én Magyarország is az elsők között küldött gratuláló levelet a kínai államfőnek és kezdeményezte a diplomáciai kapcsolatok felvételét. A válasz október 6-án érkezett meg, így 1949. október 6-tól számítjuk a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatokat.
1949-1990 Szovjet befolyású kapcsolat
Az elmúlt 75 évben változatos volt a két ország közötti kapcsolat, ami az első 40 évben inkább politikai irányultságú volt. Az 1949-1956 közötti évekre az ismerkedés volt a jellemző, amikor még csak a közös ideológia, a közös tábor kötötte össze a feleket, és különböző együttműködési szerződéseket kötöttek az ország vezetői. De például ekkor jött létre az egyik legnagyobb sport-diplomáciai kapcsolat is, amikor a kínai labdarúgó-válogatott Magyarországon edzett másfél évet, és ezt követően Ember József magyar edzőt nevezték ki a kínai válogatott élére, mint az első külföldi nemzetiségű szövetségi kapitányt Kínában.
Érdemi változás 1956-tól volt megfigyelhető, mikor Zhu De kínai alelnök és delegációja, köztük a jelenlegi államfő édesapja, Xi Zhongxun is Magyarországra látogatott, hogy a két ország közötti barátságot és együttműködést elmélyítsék. Az 1956-os magyar forradalom bukása után a kínai vezetés még nagyobb figyelmet fordított a magyar belpolitikai eseményekre – a későbbi kínai kulturális forradalom is egy ’56-os forradalom megelőzése céljából indult –, továbbá különböző hitelekkel támogatták a magyar kormányt, hogy mihamarabb újraéledjen a gazdaság. 1957 januárjában Zhou Enlai miniszterelnök Magyarországra érkezett, majd ugyanebben az évben Kádár János is hivatalos látogatást tett Kínában. 1956-1960 között szoros barátság alakult ki a két ország között és a gazdasági együttműködések is felerősödtek. 1949 előtt Magyarország és Kína között jelentéktelen volt a külkereskedelem, de az 1950-es évek végére már a Kínai Népköztársaság lett Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere az Európán kívüli országok közül, de a teljes kereskedelmi partneri ranglistán is előkelő helyen állt Kína: a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK után a negyedik volt. 1958-ban az ország teljes kereskedelmének 8,4 százalékát, az import 5,4 százalékát a távol-keleti országgal bonyolították. Az akkor 3 milliós Peking utcáin közlekedő 300 autóbusz negyedét az Ikarus buszok tették ki, emellett felépült a Kínai–Magyar Barátság Traktorállomás Shandong tartományban.
Az 1959-es, magas rangú látogatásokat követően megváltozott a nemzetközi helyzet. Kína és a Szovjetunió között elmérgesedett a kapcsolat, és ez kihatott a kelet-európai blokkra is. A magyar–kínai kapcsolatok is stagnáltak, majd megromlottak. A különböző nemzetközi kongresszusokon voltak találkozók a két ország vezetői között, de mivel Magyarország egyértelműen a szovjet érdekszférába tartozott, a magyar küldöttség a szovjet irányokat támogatta. Éppen az elhidegülés kezdetén érte el a legnagyobb eredményt a magyar–kínai technológiai együttműködés, az 1956 óta Kínában dolgozó magyar geofizikus csapat ugyanis ipari jelentőségű olajréteget fedezett fel a Songliao-síkságon. Ekkor azonban már nagy volt a bizalmatlanság a szovjetekkel szemben, ezért a magyar szakembereket elvonták a helyszíni területektől, és eltitkolták a pontos adatokat a felfedezett olajmező kapcsán.
Az elhidegülésre a kínai kulturális forradalom is rányomta bélyegét, így a 60-as években nem igazán volt diplomáciai kapcsolat, és ez a gazdasági kapcsolatokban is tetten érhető volt.
A magyar kormány nyitott volt a kínai kapcsolatok felélesztésére, ezért a 70-es években – amikor a nemzetközi környezet is megváltozott, és 1971-ben a Kínai Népköztársaságot ismerték el ENSZ-tagként – megkezdték a „kis lépések politikáját”, amikor kisebb, kevésbé látványos együttműködéseket alakított ki a két ország, de továbbra is oda kellett figyelni a szovjet véleményre.
A kínai reform és nyitás politikát követően a sikeres magyar gazdasági reformok újra felkeltették a kínaiak figyelmét Magyarország iránt. 1983 szeptemberében a kínai pénzügyminiszter-helyettes és delegációja kéthetes tanulmányúton vett részt Magyarországon, amelyről tanulmányt is publikáltak a pénzügyi szaklapban és külön könyvet is kiadtak „A magyar költségvetési rendszer és az adóigazgatás” címmel a China Financial and Economic Publishing House kiadónál 1984-ben. 1984 nyarán Marjai József miniszterelnök-helyettes Kínába látogatott – az 1950-es évek óta első ízben utazott Pekingbe magyar miniszterelnök-helyettes. Egy évre rá pedig Li Peng akkori miniszterelnök-helyettes (későbbi kormányfő) tett viszontlátogatást Magyarországon, amelynek keretében bejelentették, hogy megalakult az évente ülésező Kínai–Magyar Gazdasági, Kereskedelmi, Tudományos és Technológiai Együttműködési Bizottság. A magyar–kínai kapcsolatok teljes körű normalizálásának az éve végül 1987 lett. Ebben az esztendőben az államközi kapcsolatok mellett a pártkapcsolatok is helyreálltak. 1987 júniusában Zhao Ziyang miniszterelnök és megbízott főtitkár kelet-európai körútja alkalmával tett látogatást Magyarországra, majd Kádár János, az MSZMP főtitkára is – 30 év után először – Pekingbe látogatott 1987 októberében. Teng Hsziao-ping elnök mellett Zhao Ziyang miniszterelnök és a többi országos vezető is fogadta a magyar delegációt, amelynek Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter (későbbi miniszterelnök) is a tagja volt. A magyar– kínai diplomáciai kapcsolatok újra fejlődésnek indultak, sőt a főtitkári látogatás alkalmából kiadott közös közlemény megfogalmazása szerint „fejlődésük új szakaszába” léptek. Érdekesség, hogy Kína segítette ki Magyarországot hitellel, hogy 1981-ben csatlakozni tudjon az IMF-hez – ebben Fekete János MNB-alelnöknek volt fontos szerepe.
1990-2000 Protokolláris kapcsolatok
1990-ig tartott a szovjet befolyású magyar–kínai kapcsolat, a Szovjetunió felbomlását követően azonban Magyarország már szabadon dönthetett a külpolitikai irányairól. Ugyan az ország ekkor inkább a nyugati gazdasági integrációra tette a hangsúlyt, Kínával fennmaradt a kapcsolat: 1994-ben Göncz Árpád köztársasági elnök látogatott Kínába, majd 1995-ben Jiang Zemin államelnök-pártfőtitkár érkezett Magyarországra, ezt követően pedig miniszteri szinten és az alatt rendszeresek voltak a megbeszélések.
2000-2010 A magyar–kínai kapcsolatok beindulása
A 2000-es években éledt fel újra a magyar–kínai kapcsolat. Az új szakasz a két ország kapcsolatában 2003- tól kezdődött, amikor a magyar kormány a kínai kapcsolatok fejlesztését prioritásnak nyilvánította, emellett pedig Kína is kezdett felfigyelni a régióra és Magyarországra. Medgyessy Péter miniszterelnök, aki 1987-ben pénzügyminiszterként (Kádár Jánossal), majd 1990-ben miniszterelnök-helyettesként már járt Kínában, 2003 augusztusában hivatalos látogatást tett Pekingbe. 2003-ban Magyarország megkapta a kínai turisztikai ADS (approved destination status) státuszt, ezzel a kínai turisták megindulhattak Magyarországra. Egy évre rá már közvetlen repülőjárat is indult Budapest és Peking között. 2004-ben Hu Jintao kínai államfő érkezett Magyarországra, majd 2005 májusában Medgyessy Péter (már volt miniszterelnökként) utazott Kínába. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005 szeptemberében és 2007-ben utazott a távol-keleti országba.
A miniszterelnöki látogatások mellett egyre több miniszteri és szakmai tárgyalás zajlott a két ország között. 2004-ben újra megnyílt a sanghaji magyar konzulátus, Budapesten pedig a Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, és magyar részről a kínai kapcsolatokat külön miniszterelnöki megbízott kezdte felügyelni. A gazdasági együttműködés is ütemesen bővült, 2003 februárjában a Bank of China elnöke, Liu Mingkang látogatása során, ünnepélyes keretek között magyarországi fiókintézetté nyilvánították az 1997-ben megnyitott budapesti képviseletüket. 2004-ben a ZTE, majd 2005-ben a Huawei informatikai technológiai cégek fektettek be hazánkban, és innen indították el a kelet-közép-európai központjaik kialakítását. A kulturális kapcsolatok is új virágkorukat élték, 2006-ban megnyílt Budapesten az ELTE Konfuciusz Intézet, 2007–2008-ban magyar évadot rendeztek Kína több városában, 2008-ban pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak Kína volt a díszvendége. Egyre több kínai ösztöndíj-lehetőség nyílt meg a magyar diákok előtt, s egyre több kínai diák érkezett Magyarországra.
2010-2017 Keleti nyitás
A bővülő magyar–kínai kapcsolatok 2010-ben újabb szintre emelkedtek, Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis a 2008-as gazdasági világválságból való kilábalás felgyorsítása érdekében és az új világrendre való reagálásként, meghirdette a „keleti nyitás” politikáját, amelynek keretében a magyar kormány az export diverzifikációját tűzte ki célul. Magyarország bővíteni kívánta a feltörekvő, gyors gazdasági növekedési ütemet produkáló ázsiai országokba, de legfőképp a Kínába irányuló exportot és az onnan érkező külföldi befektetéseket.
Ezzel egyre szorosabb kapcsolatok alakultak ki minden területen a keleti országokkal. 2010-től napjainkig folyamatossá vált a legfelsőbb szinten való egyeztetés a két ország minden területét lefedő együttműködésekről, emellett a magyar kormány főszerepet vállalt Kína és a kelet-közép-európai országok multilaterális együttműködésének kialakításában. 2015-ben Magyarország a kínai Övezet és Út kezdeményezéshez is csatlakozott, majd az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank tagja lett.
2017-től napjainkig Aranykor
A gazdasági kapcsolatok folyamatosan bővültek, de igazán a 2017-ben aláírt átfogó stratégiai partnerséget követően ugrott meg a két ország közötti kereskedelem és befektetés volumene. 2017-től a magyar–kínai diplomáciai kapcsolat az aranykorát éli, aminek még a koronavírus sem tudott gátat szabni. Magyarország rendszeresen fővendégként szerepel a különböző kínai nemzetközi fórumokon, kiállításokon és konferenciákon, emellett a felsővezetői találkozók is egyre sűrűbbek lettek. Immáron Magyarországon fektetnek be a legnagyobb kínai vállalatok, amelyek a magyar gazdaság fejlődését is nagyban támogatják.
Jól látható, hogy folyamatos növekedés és építkezés volt megfigyelhető az elmúlt 75 évben, ami mára érett be. A kínai államfő májusi, majd Orbán Viktor miniszterelnök júliusi látogatása pedig méltó megünneplése volt a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok 75. évfordulójának, a sárkány évében.
A szerző korábbi sanghaji főkonzul, az Eurázsia Központ igazgatója.
Októberben ünnepeljük Magyarország és Kína diplomáciai kapcsolatfelvételének 75. évfordulóját, ennek kapcsán pedig érdemes áttekinteni, a régmúltban és a közelmúltban hogyan alakult a két ország közötti kapcsolat, hiszen ez alapozta meg a mai magyar–kínai aranykort.
Orbán Viktor miniszterelnök több kínai interjújában is hangsúlyozta, hogy a magyarok ősei keletről jöttek, ezért tud Magyarország a Nyugat és a Kelet közötti kapu lenni. Kínai cikkek és tanulmányok is arról írnak, hogy a magyarok ősei kétezer évvel ezelőtt a Kínai Birodalom mellett éltek időnként szoros, békés együttműködésben, időnként pedig nem annyira békésen. Érdekesség, hogy a kínai nyelvben a hunok (匈奴) és Magyarország (匈牙利) ugyanazzal a kínai karakterrel kezdődik. A hun–kínai viszony kapcsán két nagyszabású történelmi eseményt is rögzítettek az ókori feljegyzések:
Ezek tehát az elmúlt 2000 évre, de a napjainkra is ható történelmi események is, hiszen a 21. század legnagyobb gazdasági együttműködése, az Övezet és Út (BRI) kínai kezdeményezés az ókori Selyemút alapjain, mint az új Selyemút jött létre.
Visszatérve a régmúltba azt láthatjuk, hogy már a 13-14. századból maradtak írásos feljegyzések arról, hogy magyar utazók, kalandorok látogattak el Kínába, keresve a magyarok őseit vagy épp magát az őshazát. Kezdetben egyházi személyek utaztak Kínába, így Magyarországi Gergely szerzetes a pápai delegáció tagjaként 1341-ben a kínai császárral is találkozott. Boldog Eskalandi Máté szerzetes 1399-ben mártírhalált halt Kínában. Később már egyre több magyar jezsuita és ferences szerzetes, sőt a kalocsai iskolanővérek is Kínában tevékenykedtek a 19-20. században, saját missziót is létrehoztak Kína különböző városaiban: a jezsuiták a kalocsai iskolanővérekkel együtt Damingban, a ferencesek pedig Paokingban.
A 18. századtól világi személyek is egyre többször utaztak Kínába, továbbra is a magyarok ősrokonainak felfedezése izgatta őket. Így indult útnak Kőrösi Csoma Sándor is, aki, ha az őshazát nem is találta meg, de Tibetben megírta az első angol-tibeti szótárat és tibeti nyelvtant, ezzel pedig megalapította a tibetológiát.
Emellett pedig több magyar kalandor – Jelky András, Benyovszky Móricz, Andrássy Gyula miniszterelnök testvére, Andrássy Manó stb. – kínai utazásáról is fennmaradtak írásos emlékek. A magyar-kínai kapcsolatok és a tudomány szempontjából igazi értéknek azon magyar tudósok utazásai számítottak, akik komoly tudományos eredménnyel érkeztek haza. Ilyen volt Xantus János természetkutató, aki a Fővárosi Állat- és Növénykert alapításában is részt vett, Kínát is megjárta több ázsiai ország mellett.
Mindeközben egyfajta hivatalos kapcsolat is kialakult Magyarország és Kína között, hiszen 1868-ban az Osztrák-Magyar Monarchia expedíciót küldött a Távol-Keletre, hogy Sziámmal (ma Thaiföld), Kínával és Japánnal kereskedelmi és hajózási egyezményt írjanak alá. Az expedícióban több magyar is részt vett, 1869. szeptember 2-án írták alá Kínával az egyezményt. Az Osztrák-Magyar Monarchia a szerződést követően először Sanghajban, majd Pekingben csak közel harminc év múlva nyitott nagykövetséget.
Ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia az 1900-as boxerlázadás leverésében vett részt, aminek következményeként saját koncessziót szerzett Tianjin városban.
Később már teljes magyar expedíció utazott Kínába Széchenyi Béla vezetésével 1877-1880 között, ebben Lóczy Lajos neves földrajztudós is részt vett. Útjuk során bejárták Kína északnyugati részét, amiről aztán Lóczy magyarországi előadásain számolt be. Ennek hatására indult Kínába Stein Aurél, aki Dunhuang várost kutatta és hatalmas felfedezéseket tett, többek között az ókori Selyemút konkrét útvonalával kapcsolatban, továbbá számos értékes írást és ókori kincset talált, amelyek az ókori Selyemút létezését bizonyítják. Cholnoky Jenő neves földrajzkutató is Lóczy biztatására indult el Kínába tudományos munkákat végezni, amelyekről könyvet is kiadott Magyarországon.
Lóczy Lajos nem csak tudósokra, hanem más szakemberekre is nagyhatással volt, így indult el Gubányi Károly is szerencsét próbálni, aki aztán Mandzsúriában – mai Észak-Kína – mérnökként vasúthálózat kiépítésében vett részt a 19. század végén, a 20. század elején. Ebben az időben már számos magyar szakember nagy karriert futott be Kínában, ez volt az első hulláma a magyarok érkezésének:
A második hullámban, az első világháborús fogságból megszökve érkezett sok magyar Kínába, vagy épp a világháború okozta gazdasági helyzet elől menekülve utazott a távol-keleti országba. Többen aztán hatalmas karriert futottak be. Gondolhatunk itt Hudec Lászlóra, aki Sanghajban több mint 100 épületet tervezett meg, Sándor Hugóra, aki komoly bankári karriert épített fel, de Gonda Károly és Mátrai Béla is Sanghaj és más városok neves építészei voltak. Számos neves orvos is tevékenykedett Sanghajban, így Dr. Reisz Frigyes bőrgyógyász, aki a kínai lepra orvoslásában ért el nagy eredményeket, Dr. Renner Sándor szülészorvos, és még sokan mások.
A harmadik hullámban pedig már művészek érkeztek, akik a világváros Sanghajban akarták megcsinálni a szerencséjüket. Sanghajban egy 300-400 fős közösség volt, amelyről a Mi, sanghaji magyarok című könyvben olvashatnak részletesebben.
