Fotó: Gráf Péter
Őry Mariann
30/10/2024 22:00
A kínai Őszközépünnep alkalmából fellépett a világ egyik legnagyobb médiavállalata, a China Media Group ünnepi gáláján, amit világszerte közvetítettek, és százmilliók követhettek figyelemmel. Ez nagyon kevés külföldi művésznek adatik meg. Miben látja óriási kínai sikerének titkát?
Egy ilyen lehetőséghez nagyon jól kell állniuk a csillagoknak, de erre a helyzetre is nagyon igaz az egyik kedvenc mondásom: „Szerencse az, ami a felkészültség és a lehetőség találkozásakor történik”. Ahogy az eddigi karrierem során mindig, most is ugyanazok a lépések vezettek eredményre: alázat és kitartó munka. Hat évvel ezelőtt kezdtük előkészíteni az első kínai turnémat, de a megvalósításba a járvány sajnos közbeszólt, így a koncertsorozat idén májusban valósulhatott csak meg. Az eredmény azonban minden várakozásunkat felülmúlta. Tíz nagyvárosban léptem fel három hét leforgása alatt. A turné felénél vettük észre, hogy minden egyes állomásnál egyre több újságíró jelenik meg, és így egyre több interjút adok. Terjedt a jó híre a koncerteknek, míg végül az utolsó előadásra megérkezett a kínai állami televízió, a CCTV is. Ki kellett érdemelni az érdeklődésüket. Végül egy egész napot töltöttek velem, ahol rengeteget meséltem nekik arról, hogy honnan jöttem, mi a célom a zeneszerzéssel, és persze a nagyszüleimről is, akik évtizedekkel ezelőtt évekig Kínában éltek. És ezt tartom a második fontos dolognak. Van egy személyes kapcsolatom Kínával, ami miatt a kínai nagyközönség nagy szeretettel fogad. Nagypapám kiváló mérnökember volt, és hatvan évvel ezelőtt hihetetlen módon Kínába került, ahol évekig segítette a kínai mérnökök munkáját a szaktudásával. Ezalatt tökéletesen megtanult kínaiul, és az országot járva előadásokat tartott. Később nagymamám és édesanyám is csatlakozott hozzá, emiatt gyermekkoromból rengeteg Kínával kapcsolatos közvetett emlékem van.
Milyen egy ilyen gigantikus produkcióban dolgozni? Milyen tapasztalatokat szerzett a kínai szakemberekkel való közös munkában, és a felhasznált technológiák terén?
Elképesztő volt közelről látni és megtapasztalni, hogy hogyan dolgozik a világ legnagyobb tv-csatornája. Forgatás közben próbáltuk összeszámolni, hogy összesen hány ember dolgozott a helyszínen, de kétszáznál abbahagytuk a számolást. A tétel, amit előadtam, elég dinamikus, sok ütőhangszert tartalmaz, emiatt elég acélos a hangzása. Valószínűleg ez adta az ötletet a rendezőnek ahhoz, hogy egy igazán különleges helyszínt válasszon a forgatáshoz, Kína legnagyobb ipari múzeumát, és az abban található öntödét. Mire megérkeztem, az egész gyárcsarnok úgy nézett ki, mint egy hatalmas tv-stúdió, tele kamerákkal, drónokkal, és lámpákkal. Elképesztő érzés volt ilyen környezetben játszani, szikrák pattogtak, a padlót pedig folyamatosan vízzel locsolták, hogy tökéletes legyen a hatás. Egy teljes napot forgattunk, a forgatási szünetekben pedig gyakorlatilag minden jelentős kínai televíziós csatornának interjút adtam. Ezeknek az interjúknak európai léptékkel mérve szintén felfoghatatlanul magas a nézettsége, és ilyenkor lehetőségem van Magyarországról, a magyar zeneoktatásról, és a magyar kultúráról is mesélni. Egyébként lenyűgözött az egész stáb munkabírása és hozzáállása, még éjfélkor sem volt egyetlen fáradt vagy nyűgös arcú ember sem körülöttem, mindenki mosolygott. Szeretem a kihívásokat, és rengeteg energiát adott végig a gondolat, hogy minden apró mozdulatomat százmilliók követhetik majd figyelemmel.
Mi jellemzi a közönséget Kínában és más ázsiai országokban eddigi tapasztalatai alapján? Miben hasonlít és miben különbözik a koncertlátogatás kultúrája keleten és nyugaton? Mire rezonál jól az ázsiai közönség?
A kínai közönség rendkívül műértő, de ez nem is csoda, hiszen nincs még egy olyan ország a világon, ahol közel ötvenmillió ember tanul zongorázni. Nagy hagyománya van a klasszikus zenének és a hangszeres tudásnak. Legyen egészen pici gyerek, felnőtt vagy éppen kiskamasz, mindenki nagyon csendben és fegyelmezetten hallgatja a koncerteket. Sok művésztől azt hallottam, hogy Ázsiában nehezebb oldani a hangulatot, és rövidebbek a tapsok, mint Európában. Én ezt egyáltalán nem tapasztaltam, minden koncert végén ráadásokat kellett adjak, és rockkoncerteket megszégyenítő tapsolás és sikítás is volt. Nagyon jól éreztem magam.
Hogyan látják a magyarokat Kínában? Tapasztalt változást az elmúlt években – mit tudnak rólunk, mennyire ismerik az országot, a kultúrát?
Én mindenhol azt tapasztaltam, hogy ismernek, szeretnek és tisztelnek minket. A turnét egy nagy sajtótájékoztató nyitotta meg Sanghajban, amelyen összesen közel száznegyven újságíró vett részt. Visszatérő elem volt a kérdésekben a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének hetvenötödik évfordulója, melyet idén ünnepel a két ország és a két nép közötti baráti viszony. Egy művésznek az is feladata, hogy ezeket a kapcsolatokat a maga eszközeivel, a művészetével támogassa és erősítse, és büszke vagyok rá, ha ebből – ha csak egy egészen kicsit is – ki tudom venni a részem. A CCTV egy hosszú riportfilmet készített velem, és ott hosszan mutatták be többek között Magyarország és Budapest szépségeit. Ez egy esti, főműsoridőben történő sugárzás esetén néző százmilliókat jelent.
Nagyapja emléke előtt tisztelegve és a kulturális kapcsolatok erősítése érdekében 2011-ben létrehozta a Cultural Bridge Projectet, majd megkomponálta a Kulturális Híd szimfóniát. Tapasztalatai szerint hogyan járulhat hozzá a zene a Kelet és a Nyugat közti megértéshez, az összekapcsoltság, az együttműködés erősítéséhez?
Egészen hihetetlen, ahogy szüleink, nagyszüleink, dédszüleink élete formálja saját sorsunk alakulását. Máig emlékszem, ahogy Nagypapám a távoli egzotikus Kínáról mesélt, és természetes volt az is, hogy néha pálcikával ettünk otthon, hiszen Nagymamám sok kínai ételt megtanult elkészíteni. Mikor Kínába utazom, úgy érzem, hogy egy kicsit a nagyszüleim nyomdokaiban is járok, és ez jó érzéssel tölt el. Nagyon büszke vagyok a Kulturális Híd szimfóniára, mert az egyfajta manifesztációja annak az egész életemet meghatározó gondolatnak, miszerint a zene egy olyan egyetemes nyelv, amit mi emberek – függetlenül attól, hogy hol születtünk – ugyanúgy beszélünk és értünk. Ebben a tételben egy magyar népdalt és egy kínai népdalt sikerült egymással párhuzamosan szimfonikus zenei környezetbe helyezni, és a munkálatok részeként a budapesti felvételek mellett Yunnan tartományba is elutaztunk, ahol a Yunnan Province Art Group művészeivel készítettünk stúdiófelvételt. Így lehetőségem volt olyan hangszereket közelről megcsodálni, mint például a híres kínai két húros hegedű, az erhu, amely fájdalmasan különleges hangjával a világ összes hangszere közül az egyik kedvencem.
Milyen tervei vannak az idei év végére és 2025-re?
Az év legizgalmasabb része még hátravan, hiszen zajlanak az európai aréna koncertek sorban, Varsóba és Szófiába már szinte hazajárunk, idén ha minden jól megy, tovább erősödünk Szlovákiában is, és nagy örömömre szolgál, hogy nemrég bejelenthettük az egyik kedvenc koncerthelyszínemet, a Kolozsvár Arénát is. Minden zenész tudja, hogy Erdélyben koncertezni milyen hatalmas élményt jelent, de amikor a Petőfi-tétel vagy a Tavaszi szél a kolozsvári arénában csendül fel, és többezer ember együtt énekel, az semmihez sem hasonlítható érzés. És persze hátravan még az év megkoronázása, a két Budapest Aréna decemberben, ahol rendszerint a legújabb műveimet mutathatom be, ezért mindig nagyon nagy izgalommal várom, hogy a közönség hogyan reagál majd. Nemrég számoltam utána, és nagyon meglepődtem, hogy idén lesz a 28. és a 29. alkalom, hogy a magyar közönséget az aréna színpadáról köszönthetem majd. Jövőre tervezzük megünnepelni a harmincadik telt házas Budapest Aréna koncertünket. Ha 10 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ez megtörténik majd, biztosan őrültnek nézem. Minden nemzetközi sikerünk a Budapest Arénából indult, és ezért nagyon hálás vagyok a magyar közönségnek. Nekik köszönhetem mindazt a csodát, ami most körülöttem történik.
A szerző az Eurázsia főszerkesztő-helyettese.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
