Fotó: iStock
Morvai Katalin
02/07/2024 22:00
A világ első kizárólag éjszakai állatkertjének gondolata a szingapúri állatkert egyik vezetőjének, Ong Swee Lawnak a fejéből pattant ki miután nyugdíjba vonult és elgondolkodott azon, miért nincs kiaknázva, hogy a legtöbb ragadozó sötétedés után aktív. Éjszaka kalandozik, vadászik, ilyenkor él „társasági” életet, míg nappal – főleg, ha valaki a trópusokra született – a hőségben inkább megbújik. A vadállatok zöme napnyugtáig nagyokat szunyókál, és roppant szereti, ha békén hagyják.
A hagyományos állatkertekben ezt a természetes napi ritmust – ami látogatói szemmel lássuk be, kevésbé vonzó – azzal tudják „feldobni”, hogy a különböző állatfajok etetéséből showműsort kreálnak. Egy koala csapatot napjában többször is el lehet látni kazalnyi eukaliptusz levéllel, az oroszlánfókák is szívesen adnak elő pár vizes karikagyakorlatot a jutalom halért, de egy nagyvadat napvilágnál nehéz rábírni az előadásra. Az állatok királya ilyenkor legszívesebben csak szunnyad. No de az éj beálltával minden megváltozik. Felpezsdül az élet.
Holdfényes ösvények
A szingapúri Night Safari minden nap este fél nyolckor tárja ki kapuit és éjfélkor zár. Két hatalmas macskaszem vezet a főbejárathoz, ahol még csak-csak akad némi fény (itt vannak az ajándékboltok), de aztán jön a sötét. Amihez persze hozzászokik az emberi pupilla...
Aki megváltja a jegyét, annak elmondják, hogy bent lehetőség szerint csendben nézelődjön, és ne ijedjen meg, ha egyes nagyvadak meglepően közel jönnek. A holdfényt utánzó, zömmel infravörös mesterséges fényforrások (a világítás dizájnere egy londoni szakember, bizonyos Simon Corder) mellett az állatok ugyanis zavartalanul jönnek-mennek.
A területük kialakításakor a szingapúri nagy állatkertben is alkalmazott szabadtéri koncepció volt az irányelv, azaz nincsenek rácsok, ketrecek, helyette gondosan meg tervezett vizes árkok, villanypásztorok, és a patásállatoknál az állattenyésztésben használt vasrácsok tartják távol az állatokat az emberektől.
A teljesárú jegy ára 55 szingapúri dollár (15 ezer forint), de ebben benne van a gumikerekeken surranó kisvonat korlátlan használata.
A járművön fülhallgatóval követhető (ez se csapjon zajt) a tájékoztató szöveg, és hat geográfiai zóna járható be vele. Az egyes megállókon le-föl lehet szállni, és ezekről a pontokról négy további ösvény csak gyalog járható be. Természetesen elkalandozni nem szabad, erre a parkőrök vigyáznak, s a vak éjszakában talán nem is lenne erre bátorsága sokaknak
Neszezés és kaffantás
Az év minden szakában langy meleg (monszuneső persze könnyen lehet) ellenére az éjszakai állatkertben könnyen megborzong az ember. Főképp, ha – mint jómagam – a nyitásra várva az egyik fa ülőalkalmatosságra telepszik. Fél nyolc előtt pár perccel jött ugyanis egy vadőr, kérte, hogy álljak fel, és némi dorgálás kíséretében (ez nem nekem szólt) előhúzott egy szép kövér kígyót a ládából. Kis híján szívszélhűdést kaptam. De megnyugtatott, nem, nem szökött meg az állat bentről, és a többi se fog, ez csupán tréfa.
Percekkel később már a vonaton ültem és vártam, mi sül ki ebből az egészből, lesznek-e olyan állatok, amelyeket nem ismerek (voltak, hiszen az itt élő állatok 41 százaléka a rendkívül veszélyeztetett, kihaló félben lévő fajokhoz tartozik), és tényleg olyasmit látok majd, amit útifilmekben is csak ritkán?
Nos, nemcsak láttam, de hallottam is! A himalájai tahr (ez egy párosujjú patás) neszezésétől kezdve a borneói szakállas disznó kaffantásain át a szundai halászbagoly éjszakai szárnysuhogásáig sok mindent. Egyedül a maláj tigristől (az erő és a bátorság szimbóluma hazájában) várt ordítást hiányoltam, de azon az éjszakán nem volt kedve kiereszteni a hangját. Némán cserkészte be a vacsorát. Talán jobb is. Kőhajításnyira valószínűleg vérfagyasztó lett volna.
Indiai sül és ajakos medve
Az éjszakai állatkert célja természetesen nem az ijesztgetés, hanem az ismeretterjesztés és a fajok megmentése. Az egyes útvonalak kialakításakor figyeltek a tudományos szempontokra, az egy földrajzi övezetbe tartozó, rokon vagy egymás közelségét elfogadó fajokra. Az East Lodge Trail például az afrikai és ázsiai szavannák és trópusok állatvilágát mutatja be kilenc állatfajon keresztül. Olyanok láthatók itt az esti szürkeségben, mint a pettyes hiéna, a már emlegetett maláj tigris, a csavartszarvú bongó, a bojtosfülű disznó, az ajakos medve vagy a nílusi víziló.
Az ausztrál állatok szegletében, amelyet a kihalás szélén álló tasmán ördögről neveztek el és csak jóval az éj szakai szafari 1994-es megnyitása után, 2012-ben alakítottak ki, a négy sajnálatosan rusnya erszényes névadón kívül többek közt ázsiai skorpió és kis termetű vörös nyakú wallaby, más néven Bennett-kenguru is látható. S akinek jó a szeme, az a törpe erszényes mókust is felfedezheti a fákon.
Mint minden magára valamit is adó állatkertben, itt is van egyfajta műsor, olyan ritkaságok „fellépésével”, mint az északi-szigeti barna kivi vagy a sivatagi róka és az indiai sül (nem tévesztendő össze bármiféle sünnel).
Olykor ki lehet fogni tradicionális törzsi táncot s más kulturális pluszt, ősi hangszeres játékot vagy tüzes mutatványokat, de mindezt már az éjszakai állatkertnek abban a részében, ami messzire esik az itt élő állatoktól. S aki megéhezik, az a park területén választhatja a stílusos Ulu Ulu éttermet vagy az Este a vadonban néven futó vacsorát. Utóbbit egy nagy indián sátorban szolgálják fel.
A magam részéről inkább a különleges állatok életét csodáltam, ameddig csak lehetett.
A szerző újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. júliusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
