Fotó: iStock
Hrobár Stefánia Anna
30/10/2024 22:00
Az amerikai elnökválasztási verseny eleinte ismét Joe Biden és Donald Trump között zajlott volna, azonban július 21-én a jelenlegi elnök, Joe Biden visszalépett a versenytől és helyette alelnöke, Kamala Harris lett a demokraták elnökjelöltje. Az előrejelzések szerint rendkívül szoros küzdelemre lehet számítani.
Kína és az Egyesült Államok viszonya jelenleg kihívásokkal és feszültségekkel terhelt, hiszen gazdasági, technológiai, sőt geopolitikai versengésük évek óta alakítja a világpolitika és a világgazdaság dinamikáját. A korábbi amerikai egypólusú világrend változóban van, főként Kína felemelkedésének köszönhetően, ami egyértelműen stratégiai kihívást jelent az Egyesült Államoknak. Ennek következtében Washington egyik kimondott-kimondatlan fő célja az lett, hogy gátat szabjon Kína fejlődésének.
A két ország közötti gazdasági, kereskedelmi és technológiai rivalizálás Donald Trump elnöksége alatt (2017-2021) kereskedelmi háborúvá fajult, ami Joe Biden elnöksége alatt is folytatódott. Azonban a két elnök megközelítése között jelentős különbségek mutatkoznak. Trump azonnali, rövid távú, egyoldalú és keménykezű politikát folytatott, mottója: „America First”. Biden viszont hosszabb távú intézkedésekkel folytatta a Kína elleni versenyt, az amerikai érdekek védelmét. Ezen kívül – eltérően Trumptól – Biden kevésbé agresszívan közelíti meg a kérdést és hajlandó fenntartani a szükséges stratégiai kommunikációt Kínával, keresve az együttműködési pontokat is a globális jelentőségű kérdésekben, például a klímaváltozás terén. Az új demokrata jelölt, Kamala Harris Kínával kapcsolatos politikája még nem teljesen tisztázott, de valószínűleg Biden kormányának irányvonalát követné. Augusztus 22-én a Demokrata Párt nemzeti konvencióján tartott beszédében kijelentette, ha nyer, akkor „Amerika – és nem Kína – fogja megnyerni a 21. századért folytatott versenyt. Megerősítjük, nem pedig feladjuk globális vezető szerepünket”.
Ha a korábbi Trump-kormányzat Kína-politikáját és Donald Trump jelenlegi politikai kampányát vesszük alapul, arra lehet következtetni, hogy Trump győzelme esetén a két ország közötti versengés tovább éleződhet. Trump „Agenda47” nevű kampányprogramjában kiemelt hangsúlyt kapott Kína elleni politikája. „Az országunk védelme érdekében új agresszív korlátozásokat kell bevezetnünk a kínai tulajdonban lévő bármely fontos infrastruktúrára az Egyesült Államokban, ideértve az energiát, a technológiát, a telekommunikációt, a földterületeket, a természeti erőforrásokat, az orvosi ellátást és más stratégiai nemzeti eszközöket. Le kell állítanunk minden jövőbeli kínai vásárlást ezekben az alapvető iparágakban. Emellett el kell kezdeni azt a folyamatot, hogy a kínaiakat jelenlegi befektetéseik eladására kényszerítsük, amelyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságunkat” – áll a programban. Trump ezen felül kilátásba helyezte, hogy 60 százalékos vagy annál is magasabb vámot fog kivetni a kínai importra, tehát egyáltalán nem zárta ki a kereskedelmi háború fokozásának lehetőségét az ázsiai országgal.
Noha tehát érezhető bizonyos fokú retorikai és taktikai különbség Kamala Harris és Donald Trump megközelítése között, nem valószínű, hogy bármelyikük győzelme is nagy fordulatot hozna az amerikai-kínai bilaterális viszonyban, mivel a két hatalom versengése strukturális tényezőkön alapul (gazdasági, katonai, geopolitikai tényezők). Emellett a két ország közötti kapcsolatok alakulása igen sokrétű, és nem csak az amerikai elnök politikájától függ. Így, bár Harris vagy Trump különböző megközelítéseket is alkalmazhat a kínai politikában, az amerikai-kínai viszony dinamikája valószínűleg továbbra is kedvezőtlen irányba halad. Ezért messze nem csak a következő elnök személye a kérdés, hanem Kína reakciója legalább ugyanilyen fontos. Érdemes kínai szemszögből is megvizsgálni, milyen következményekkel járhat az, ha – akár Trump, akár Harris alatt – tovább folytatódik, sőt akár erősödik is a konfrontáció a két ország között.
Kína törekszik arra, hogy ismét a világ (egyik) vezető gazdasági erőközpontjává és hatalmi pólusává váljon. Ez nem valósulhat meg az amerikai hegemónia gyengülése nélkül. A versengés jelei egyelőre főként a csúcstechnológiai szektorban mutatkoznak meg, de könnyen átterjedhetnek más iparágakba is. Az elemzői forgatókönyvek nem tartják valószínűnek, hogy a konfrontáció katonai összetűzésbe csap át, ám ennek az elkerülése miatt is mindenképp fontos a Washington és Peking közötti párbeszéd fenntartása. Egy esetleges Trump-adminisztráció erőteljes retorikája tovább növelheti a feszültségeket, míg Harris valószínűleg nyitottabb lenne a jelenlegi, részben konstruktívabb diplomáciai gyakorlat fenntartására. Hosszú távon az egészséges piaci verseny sokkal ösztönzőbb hatással lenne mindkét ország gazdaságára, mint a blokkosodás és az ellátási láncok megszakítása.
A szerző a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
