Fotó: iStock
Müllner Nándor Máté
30/11/2023 11:41
Habár a világsajtó egyöntetűen meglepetésszerű támadásról ír, mindenképp voltak arra utaló jelek, hogy a Hamásznak akcióba kell lendülnie. Az utóbbi években a palesztin terrorszervezet legitimitását és vezető szerepét több paramilitáris csoport is megkérdőjelezte. Többek között a palesztin területeken működő Iszlám Dzsihád, valamint a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért (DFLP) is azzal vádolta a Hamászt, hogy az elmúlt időszakban túl együttműködően viszonyult az izraeli vezetéshez.
Kulcsfontosságú tárcák
Emellett arra is reagálnia kellett a terrorszervezetnek, hogy olyan pártok is bekerültek a Benjamin Netanjahu vezette jobboldali kormánykoalícióba, melyek célja a „történelmi Izrael” létrehozása, amely a Jordán folyótól a Földközi-tengerig terjedt. Ennek a helyreállításnak a kezdetét Ciszjordánia teljes bekebelezése jelentené, amely palesztinok százezreit – ha nem millióit – kényszerítené arra, hogy elhagyják otthonukat, a környező arab államokat pedig arra, hogy befogadják a menekülteket. A két szóban forgó párt – a Zsidó Erő Pártja és a Vallásos Cionisták – vezetői olyan kulcsfontosságú tárcákat kaptak, mint a nemzetbiztonsági minisztérium és a pénzügyminisztérium – utóbbi Izraelben de facto védelmi minisztériumként működik. Ezek mindenképp olyan fejlemények, melyekre a Hamásznak reagálnia kellett valamiféleképpen, ugyanakkor még korántsem lettek volna elegendők ahhoz, hogy egy ilyen méretű támadás legyen rájuk a válasz.
Joe Biden elnökségének évei alatt végig arra törekedett, hogy normalizálja Szaúd-Arábia és Izrael viszonyát, amely többek között azzal járna, hogy a három államot különböző, mégis összehangolt védelmi paktumokban kötné össze. Egy ilyen egyezség, a Japán-DélKorea-USA együttműködés példájára, egy „Közel-keleti NATO” létrejöttét jelentené, amelynek feladata megakadályozni Irán és szövetségesei befolyásának terjedését a régióban. Ezen kívül biztosítaná az USA olajellátását, és mindezt úgy, hogy az Egyesült Államoknak kevesebb katonát kellene állomásoztatnia a Közel-Keleten.
Kétállami megoldás
Szaúd-Arábia addig nem létesíthet – presztízs veszteség nélkül – hivatalos kapcsolatot Izraellel, amíg nem oldódik meg a palesztin kérdés. Az október 7-i események előtt Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg hajlandó lett volna elismerni Izraelt, amennyiben az felhagy Ciszjordánia annektálására való törekvéssel. Izraelnek továbbá fel kellene függesztenie a zsidó telepek létrehozását Ciszjordániában, és jelentős területeket kéne átadnia a palesztin hatóságoknak, amely segítségével egységes, de facto államként kormányozhatnák a palesztinok a területeiket. Ezzel a – majdhogynem – kétállami megoldás létrejöttével Mohammed bin Szalmán igazolhatná egy esetleges békemegállapodás létrejöttét a többi arab ország előtt.
Ugyanez lett volna az érdeke Netanjahunak is: a palesztin kérdés békés rendezéséért cserébe a szunnita arab világ egy vezető állama elismerte volna Izraelt, amely a többi arab országgal való diplomáciai kapcsolatfelvételt is eredményezhetné. Ezért az eredményért megérné megakadályozni koalíciós partnerei szándékait. Izrael nemzetbiztonsága érdekében ugyanis az arab államokkal való békés együttélés biztosítása elengedhetetlen lépés lenne, amely jelentős gazdasági fellendüléssel is járna.
Gazdasági folyosó
Washington ugyanis létrehozna egy Indiát Európával összekötő gazdasági folyosót, mely Izraelen és Szaúd-Arábián át vezetne. Ehhez ugyanakkor elengedhetetlen a két fél gazdasági és katonai együttműködése. Ez pedig végső soron Izrael védelmi kapacitásának növekedését és Szaúd-Arábia hadászati technikájának modernizációját jelentené. Rijád ugyanis F–35-ös vadászgépeket vásárolna Washingtontól, amit csak Tel-Aviv hozzájárulásával tehet meg, emellett pedig saját nukleáris programot is indítana. Ezzel gyakorlatilag háború nélkül vereséget mérne Iránra a régió vezető szerepéért folytatott versenyben.
Iránnak tehát lépnie kellett, és most kellett lépnie. Még azelőtt, hogy egy hivatalos bejelentés az izraeli– szaúdi kapcsolatok további kiterjesztését szilárdította volna meg. Ez ugyanis Iránt mind gazdasági, mind katonai lépéshátrányba kényszerítette volna a régióban. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy mekkora szerepe volt Iránnak az október 7-i támadás előkészítésében. Az azonban biztos, hogy a támadás leginkább a síita állam geopolitikai érdekeit szolgálta
A szerző Ph.D. hallgató, ELTE BTK.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!