Fotó: Hegedüs Róbert
Scheffer Joakim
06/08/2024 22:00
Amikor a változó világrendről beszélünk, az első dolog, ami eszünkbe jut, Kína felemelkedése. Ugyan akkor India is kiemelkedő szerepet játszik a világ rend alakításában, ahogy azt például a tavalyi G20-csúcstalálkozón is láthattuk.
Először is tisztáznunk kell, hogy még nem egy többpólusú világban élünk, ez egyelőre csak egy törekvés. Kína felemelkedése ugyanakkor valóság, Kína a világ második legnagyobb gazdasága, hamarosan az Egyesült Államokéval lesz egyenlő. Ha azonban a tágabb erőviszonyokat vesszük, az USA-nak van egy olyan szövetségi rendszere, amivel Kína egyelőre nem rendelkezik. Emellett azt is fontos figyelembe vennünk, hogy Kínának több vitája is fennáll más feltörekvő országokkal, például Indiával. A Nyugatnak meg kellene tanulni bevonni ezeket a fel törekvő hatalmakat a nemzetközi döntéshozatalba és a világrend alakításába annak érdekében, hogy lehetősége legyen megőrizni az elmúlt évtizedekben kialakított fölényét. Remek példa erre India, amely hajlandó új kapcsolati rendszert kiépíteni az Egyesült Államokkal, mivel Kína kihívások elé állítja. Ez világosan látszik a BRICS-en belül is. India nem kíván Nyugat-ellenes platformot építeni, nem akarja az USA hanyatlását látni, mert nemzeti érdekük, hogy Washington megőrizze pozícióját Ázsiában és biztosítsa az erőegyensúlyt. India fő célja, hogy képviselje a globális Dél érdekeit és hídként jelenjen meg a Nyugat és a globális Dél országai között.
Sokan szeretik azt hinni, hogy a nemrégiben tíztagúra bővült BRICS egy, a G7-országokhoz hasonló, homogén csoport. Az ön szavaiból ítélve azonban ez már a bővítés előtt sem volt így. Hogyan változhat ez az újabb tagállamok csatlakozásával?
Sok ország számára a BRICS a független külpolitika kifejezésének egy módja. Ez egyúttal az Egyesült Államokkal és a Nyugattal szembeni egyensúlyozást is jelenti. Ugyanakkor a BRICS-en belül is vannak belső ellentmondások. Mint mondtam, India és Kína sok mindenben nem ért egyet, Dél-Afrikának is megvannak a maga problémái, Brazíliának a saját napirendje, és így tovább. A hat új tag csatlakozásával csak még nehezebbé válik a konszenzus elérése. Ha tovább bővülünk, az olyan lesz, mint egy miniatűr El Nem Kötelezettek Mozgalma vagy az ENSZ Közgyűlése, ahol tényleg nem lehet semmit sem tenni. Az az elképzelés, hogy a BRICS nagy fenyegetést jelent a Nyugat számára, az európai és amerikai félelmeket tükrözi. Ez a fejlődő világ egyes részein indokolatlan reményeket táplál, mert ott még mindig nosztalgiával gondolnak a Nyugattal való konfrontációra. Ennek nagy része valóban észszerűtlen félelem, észszerűtlen várakozás. Az igazi előrelépés az lenne, ha a Nyugat kinyújtaná a kezét a fejlődő világ feltörekvő hatalmai felé, és partnerséget ajánlana nekik. Az elmúlt harminc évben a nyugati gondolkodásmód valami olyasmi volt: „nincs szükségünk a fejlődő világra, csak kioktatjuk őket, és az emberek egyszerűen elfogadják Európát, mint a normák birodalmát, Amerikát pedig mint mindannak a tanítóját, amit valakinek tudnia kell”. A kontextus megváltozott. Az USA-nak szüksége van a feltörekvő hatalmakra. A feltörekvő hatalmaknak szükségük van az Egyesült Államokra és a Nyugatra. Ez teret ad a Nyugat és a globális Dél közötti tárgyalások új mintájának. India pedig kifejezetten fontos szerepet játszhat ennek elősegítésében.
Eddig kevés szó esett Európáról. Hogyan profitálhat a kontinens a legtöbbet a globális Déllel való együttműködésből?
Az európaiak sokáig azt gondolták, hogy Kína Ázsia, Ázsia pedig Kína, de a kontinens ennél sokkal többről szól: Japánról, amely a világ harmadik legnagyobb gazdasága, Indiáról, amely az ötödik legnagyobb gazdaság, az egész ASEAN-régióról, és így tovább. Úgy gondolom, hogy Európának nagyobb figyelmet kellene fordítania ezekre az országokra is, a kibontakozó globális dinamika miatt az európaiaknak fel kellene ismerniük egy diverzifikáltabb ázsiai portfólió kialakításának fontosságát. Másodszor, Európa a nem nyugati világ infrastrukturális fejlesztésének támogatásáról sok esetben a legékesebben szónokolt, azonban e mögé igen kevés erőforrást sorakoztatott fel. Úgy tűnik, hogy ez most az új India–Európa–Közel-Kelet gazdasági folyosóval megváltozik, az európai politikai, stratégiai és pénzügyi támogatás sokat segítene. Végezetül az Indo-csendes-óceán és Európa között kialakuló útvonal alternatívát jelenthet az Oroszország által dominált energetikai infrastruktúrával, valamint a Kína által dominált infrastrukturális projektekkel szemben a régióban.
A szerző az Eurázsia szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. augusztusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
