A sánta dervisprofesszor
A magyar Ázsia-kutatók egyik legérdekesebb, legszínesebb egyénisége Vámbéry Ármin. Hatalmas életműve számos tudományt gazdagított. Munkásságát számon tartja a turkológia, az iranisztika, a nyelvészet, az őshazakutatás, a néprajz, a geográfia és a történettudomány.
A sánta dervisprofesszor
Kultúra

A sánta dervisprofesszor


Kubassek János 30/10/2023 07:00

A magyar Ázsia-kutatók egyik legérdekesebb, legszínesebb egyénisége Vámbéry Ármin. Hatalmas életműve számos tudományt gazdagított. Munkásságát számon tartja a turkológia, az iranisztika, a nyelvészet, az őshazakutatás, a néprajz, a geográfia és a történettudomány. A Magyar Földrajzi Társaság alapító tagja és egyik meghatározó egyénisége. Hírnevét kalandokban bővelkedő törökországi, iráni és közép-ázsiai utazásainak és számos nyelven megjelent könyveinek köszönhette.

Az 1832. március 19-én született fiúcska világrajövetele előtt elveszítette édesapját. Édesanyja Dunaszerdahelyen nagy nyomorúságban nevelte. Küzdelmeim című visszaemlékezésében megrendítően eleveníti fel ifjúkora nyomorúságos megpróbáltatásait. Házi tanítóskodott Csetényben, ahol ma általános iskola viseli a nevét. Később Pestre került, ahol megismerkedett Arany Jánossal, Eötvös Józseffel, Vörösmarty Mihállyal. Nyelvtehetségét és szorgalmát felismerték. A gyermekként szerzett paralízise bicegő járása ellenére nem adta fel álmait: eljutni a Kelet tájaira, Törökországba és Perzsiába.

Önképzés és vasakarat

A Talmud iskola hajdani diákja az 1848–49-es forradalom idején Pozsonyban tanúja volt a lelkesedésnek, majd a Habsburg megtorlás borzalmainak. Szervezett középiskolai és egyetemi oktatásban nem részesülhetett, de patrónusai segítségével önképzéssel, vasakarattal képezte magát. Az őshazakutatás vezérfonal volt az életében. Személyesen találkozott Reguly Antallal, aki az Észak-Urál térségében végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat. Vámbéry azonban Keletre indult el.

Életében fordulópontot jelentett, hogy Eötvös József segítségével az MTA pénzügyi támogatásával megkaphatta az intézmény külföldi utazásokra fordítható akadémiai alapjának teljes összegét, mintegy ezer forintot. Ez az összeg fedezte 1862-es perzsiai útjának költségeit. Fő célkitűzése a magyarság eredetének és a török népekkel való kapcsolatának kutatása volt. Tudatosan tanulmányozni akarta a közép-ázsiai népek életviszonyait, különös figyelemmel az iszlám szerepére. Zarándok dervisként ismerte meg a török világot, a nyelvet, a hétköznapi élet szokásait, értékrendjét. Többször érte kritika, hogy megtagadta zsidóságát és útjai során „délibábos illúziókat kergetett”. Vámbéry Konstantinápolyban az 1848-49-es szabadságharc emigráns tábornoka, Kmety György segítségével került Huszein Dáim pasa palotájába házi tanítóként. Itt kapta a Resid efendi nevet.

Perzsa nyelven, ékesszólással

Vámbéry tudatosan készült Perzsia és Közép-Ázsia bejárására. A több mint egy esztendőn át Perzsiában tett utazásai során szinte valamennyi síita zarándokhelyen megfordult. A zarándoklatok kegyes cselekedetnek számítottak és nagy tekintélyt kölcsönöztek az utazónak. Rengeteg műemlékről, mecsetről, templomról adott leírást. Amikor Perzsia uralkodója, Násziruddin sah 1869 augusztusában Budapesten időzött, a Magyar Tudományos Akadémia épületében a magyar kormány fogadóbizottságának tagjai, József főherceg, Jókai Mór, Gyulai Pál, és Wekerle Sándor köszöntötték. A perzsa nyelvű üdvözlő beszédet Vámbéry Ármin mondta.

A sah emlékirataiban elismerően örökítette meg, hogy Vámbéry perzsa nyelven, a legtökéletesebb ékes- szólással és retorikai tudással ejtette ámulatba. A Korán tanításait kiválóan ismerő dervisprofesszor lenyűgöző tudásával és lebilincselő könyveivel váltott ki elismerést. Magyar ruhájában perzsául beszélt, érzékeltetve, hogy a távolban szerzett tudása mindenki számára páratlan értéket jelent.

Harmadnapon…

Perszepoliszi élményeit így örökítette meg Vámbéry Ármin: „Én volnék tehát a legelső nemzetem fiai közül ki e romokat s nevezetes vidéket meglátogattam – gondoltam magamban; – de amidőn harmadnapon éppen azon rész alatt őgyelegnék mely fekete márványból van, nagy örömömre egy ablakmélyedésben ezen szavakra akadtam: Maroth István 1839. gyermekded örömmel vizsgáltam földimnek írását, s már ha ő elrabolta is tőlem azon jogot , hogy magamat azon első magyarnak nevezhessem, ki Perszepoliszt meglátogatta: meg nem állhattam, hogy neve alá egy éljen-t ne véssek, s hogy a jövőben ne állana oly egészen egyedül, az én nevemet is alul jegyzém oda. Az egészet vastag vonallal vettem körül s fölibe szavakat véstem: éljen a magyar.”

Időszerű sorok

Vámbéry ma is időszerű, 1906-ban papírra vetett sorai az angolokról és az oroszokról: „Szívből reméljük a civilizáció érdekében, hogy e két kultúraterjesztő nagyhatalom, mely oly szoros szomszédságba került, itten békében és egyetértésben fogja tovább folytatni munkáját az egész emberiség javára.” Úgy vélte, az angolok és az oroszok között az együttműködés lehet a problémák megoldásának a kulcsa, mert a nagyhatalmak háborúi csak pusztítást és szenvedést zúdítanak azokra a népekere, akiknek a szülőföldje idegen katonák csataterévé válik. Vámbéry bámulatos komplexitásban látta és ábrázolta Kis-Ázsia és Közép-Ázsia viszonyait. Kelet szerelmeseként is híve volt a nyugati civilizációnak, s ezért nagy megbecsülésnek örvendett Angliában, ahol a legmagasabb politikai szinten is fogadták. Személyesen megismerte Lord Palmerston brit miniszterelnököt, aki többször vendégül látta Carlton House Terrace-ben lévő otthonában.

Zarándoknak öltözve

Az Afganisztánban és Perzsiában megélt kalandok, a sok személyes találkozás, temérdek élmény a rengeteg utazás tükröződik kitűnő könyveiben. A vázlatok Közép-Ázsiában című könyvének Turkesztánt leíró fejezete bizonyítja kitűnő megfigyelő és szintetizáló képességét. Mindenre figyelt, a földművelésre, a gyümölcstermesztésre, a karavánutak állapotára és a selyemhernyó tenyésztésre. Vásáry István professzor értékelése szerint a turkológia terén a mai napig maradandót alkotott. Isztambuli évei során szinte tökéletesen, anyanyelvi szinten elsajátította az oszmán-török nyelvet és a korabeli beszélt nyelvet. Elsősorban a törökök és perzsák életmódját ismerte meg a legalaposabban. S bár muszlim zarándoknak öltözve útitársai előtt sem fedte fel európai mivoltát, mégis tudta érvényesíteni az európaiság szemléletét. Nem a magasabb rendűnek vélt gyarmatosító látószögéből alkotott véleményt Kelet lakóiról, hanem nagy empátiával próbálta megérteni a török és a perzsa világ cselekedeteinek mozgatórugóit. A török és a perzsa társadalom szinte minden képviselőjével közvetlen kapcsolatba került. A pasák fényes palotáitól a karavánszerájok, az utastanyák vándorkereskedőitől, a hivatali tisztviselőktől az egyszerű földművesekig szinte minden társadalmi réteggel találkozott.

Bőrbetegségektől szenvedve

Vámbéry személyes kapcsolatokat ápolt kora földrajztudósaival. Közeli barátai közé tartozott több jeles Ázsia-kutató, Lóczy Lajos, Cholnoky Jenő, Xantus János, akikkel közösen munkálkodtak a Magyar Földrajzi Társaság felvirágoztatása érdekében. A hazai orientalisztikai iskola megteremtője volt. Egyik tanítványa, Germanus Gyula élete alkonyán is szeretettel idézte fel mestere emlékét. A magyar turkológia fontos feladatának tekintette a honfoglalás előtti kor magyar-török kapcsolatainak feltárását. Nagy árat fizetett keleti utazásaiért. Élete végéig sok fájdalommal és viszketéssel járó bőrbetegség gyötörte. Gáspár Ferenc, a neves világutazó hajóorvos – aki jól ismerte az ázsiai betegségeket – kezelte. Fia, Gáspár Miklós mondta el e sorok szerzőjének, hogy az idős tudós élete alkonyán sokat szenvedett a Közép-Ázsiában szerzett bőrbetegségtől. A kezelések időszakosan tünetmentessé tették, de a kór egész életén át vele maradt.

Példás életút

A megpróbáltatásokban bővelkedő keleti és nyugati utazások megerősítették benne Magyarországhoz való tartozásának érzését. A nincstelenségből felemelkedett félárva, de tehetséges, szorgalmas fiatalember az egyetemi katedráig és a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig jutott el. Meggyőzően bizonyította, hogy a kiemelkedő teljesítmény, az értékteremtő munka – származástól függetlenül – érvényesülhetett a korabeli Magyarországon. Érden a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében 2007-ben avattuk fel Domonkos Béla szobrászművész alkotását, Vámbéry Ármin szobrát, születésének 175. évfordulója alkalmából. Vámbéry hitvallása ma is időszerű: „Ki hazáját megbecsülni és tisztelni nem akarja, a jövőre érdeme nincsen és jövője nem is lesz.” 



A szerző a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója.


Ez a cikk az Eurázsia 2023. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások