Fotó: iStock
Péntek Orsolya
23/05/2023 06:00
A feng shuit, amely magyarul szó szerint „szelet” és „vizet” jelent, a kínai mitológia szerint egy teknősnek köszönhetjük, amely páncélján hordozta a világ leírását. Nemcsak a térrendezés és a ji king, a kínai „jóslás” alapja lett a páncélon talált szimbólumrendszer, de az egyben a világ folyamatos, az ellentétes erők általi alakításáról is hírt adott.
A kínaiak szerint – ami persze kissé tág fogalom, mondjuk inkább úgy, hogy a taoista, a konfuciánus és a buddhista világlátás által is befolyásolt kínai létfilozófia szerint – a világban kezdetben egyféle őserő működött, a sárkány mennyei lehelete, amelyet csí-ként, életenergiaként említenek és ebben a formában talán ismerős lehet a kifejezés az európai olvasónak is.
A csí valamennyi létezőben működik, harmóniát, békét, boldogságot hoz, aktív energia, amely ugyanakkor képes erősödni és gyengülni is, attól függően, hogy hol halad át.
Itt lép be a feng shui mint módszer: az egyes terek kialakításánál figyelni kell arra, hogy az éltető energia ne szóródjon szét vagy rekedjen meg, mint például a nyílegyenes utakon, vagy a völgyekben.
Ahol a csí elgyengül – tartják a feng shuival foglalkozók – ott megjelenik a sá, az ártó energia, amelyhez a pangó víz, a nehéz talaj, a hideg képzete társul. Míg a hullámvonalak a feng shui szerint általában a csít terelik és tartják meg a terekben, az éles sarkok, vagy ahogy említettük, például az egyenes autósztrádák a sát erősítik – írja szakkönyvében Horváth Mária.
A feng shui elképzelés szerint a házak, illetve az építmények körül meg kell tartani a csít. Ezért az ideális ház olyan helyre épül, ahol az épületet „védi” a sárkány és a tigris, a ház mögött pedig ott van a teknős, míg előtte a főnixmadár; az állatok természetesen nem a maguk valójában állnak őrt a lakóépületek – és egyáltalán, minden, a feng shui alapján berendezett tér – körül, hanem különféle erők szimbólumaiként.
A sárkányról már szó esett, ám arról még nem, hogy mi mindent jelent még az éltető lehelet forrásán kívül. Kínában hozzá asszociálják többek között a keletet, a napfelkeltét, a tavaszt és a termékenységet, illetve az azúrt.
A sárkány a kínaiak szerint a telet a föld alatt tölti, minden évben a második holdhónap második napján jön elő, és magával hozza a tavaszi esőzéseket és áradásokat. Az ábrázolásokon nem egyszer égő gyöngy van nála. Ha öt karma van, akkor a császár jelképe, ha négy, akkor a hercegeké.
A sárkány, amely a csí forrása, egyben a híres jin-jang jelkép jang oldalát, azaz a férfi energiát is képviseli. Vele szemben áll a jin főnix, a dél állata, amelyet a vörös színhez, a tűzhöz és a női energiákhoz kötnek – nem véletlenül lett a császárné jelképe.
Míg a jang a hegyek napos oldalának felel meg, és lefelé áramló égi energiával telíti meg a mindenséget, valamint meleggel, a jin a sötét, a lágy és a földi energiákért felelős, felfelé áramló erőt ad és a hegyek árnyékos oldalához kötik.
A jin és a jang egykor egy karmikus tojásban volt, ám energiájuk egymásnak feszült, ezért megrepedt a tojás héja. Ma talán ez a legismertebb taoista kínai jelkép: egy fekete és egy fehér, egymásba forduló körszeletről van szó, amelyek láthatóan forgásban vannak, széleik egymásba futnak, és mindkettő fél a közepén viseli a másik egy darabját: a fekete térfél közepében fehér pont, a fehérében fekete látható; aligha van tökéletesebb szimbólum az ellentétes világalkotó erők harmóniájáról és szembenállásáról.
Ahogy említettük, a sárkány a keletet, a főnix a delet testesíti meg.
A sárkánnyal szemben áll a csí áramoltatásában részt vevő másik állat, a fehér tigris, amely a hegyek nyugati oldalának felel meg, és a fém elem tartozik hozzá. Az északi oldalt a már említett teknős testesíti meg, amelyhez a vizet, a telet és a hideget, valamint a síkságot kötik.
A kínai térrendezés művészetében mind az öt elem megjelenik valamilyen formában: a fa, a tűz, a föld mint középpont, a fém és a víz. (Itt kell megjegyezni, hogy más elemtanokkal szemben a kínaiak nem tartják számon az elemek közt a levegőt.) Ezek az elemek egymással állandó kölcsönhatásban vannak, a víz például táplálja a fákat, míg a fa a tüzet, a tűz hamujával a földet és így tovább.
Minden elemhez hozzárendelik analógiás alapon annak bolygóját, formáját és anyagát. Hogy példát is hozzunk: míg a tűzhöz más kultúrákhoz hasonlatosan a Marsot, addig a fémhez a Vénuszt kötik.
A kínai jósjelek a feng shuiban is megjelennek: azokról a trigramokról van szó, amelyek három egyenes vagy középen megszakított vonalból állnak. A megszakítás nélküli vonalak a jang energia hordozói, a megszakított vonalak a jin erőt képviselik. A nyolc lehetséges változat (trigram, vagy kínaiul: kua) a feng shuiban egy olyan nyolcoldalú „térképet” vesz körül, amely gyakorlatilag bármely térre ráhelyezhető képzeletben. Itt jegyezzük meg, hogy a trigramokból létrejövő hatvannégy jósjel pedig a Ji Kinget – Ji Csinget –, az említett kínai „jóskönyvet” adja ki.
Ha a nyolc alapjel körülfogta térképet a berendezni kívánt térre vagy bármely lakás, iroda, épület alaprajzára fektetjük, bárhol kijelölhető lesz a nyolcoldalú ábrán a megfelelő oldalra eső trigramok által a hírnév (dél), majd ettől az óramutató járásával megegyező körben a házasság, a gyerekek, a pártfogók és utazások, a karrier (észak), az önművelés, a család és a gazdagság területe. (A kínai térképek nem északra, hanem délre tájoltak.)
Noha a valódi feng shui szakértők nem egyszer bonyolult számításokat végeznek – a két fő iskola a tér-forma és az iránytű iskola, utóbbi használja a lo-pan iránytűt, amely koncentrikus körökből áll –, általában igaz, hogy ha az élet valamely területén kihívásokkal küzd valaki, jó, ha ránéz a megfelelő sarokra a lakásban, nincs-e térrendezési oka a megrekedt energiáknak…
A szerző képzőművész, író.
(A cikkhez felhasznált irodalom: Horváth Mária: Feng Shui enciklopédia, Budapest, 2003, Zaihon Seng: Feng shui, Budapest, 2002, Rachel Storm: Keleti mitológiák enciklopédiája, Budapest, 2000)
Ez a cikk az Eurázsia Magazin 2023/II. számában jelent meg.