A gamelán – egy indonéz ütőhangszeres formáció, amelynek neve hangszercsoportot és zenét egyenrangúan rejt – az élet minden területét átjárja, beleértve a hagyományos táncos történetmesélést és színjátszást is. Noha mai formájában visszaköszönnek benne az indiai kultúra elemei, mégis ősibb, mint az indonéz szigetvilágot kulturálisan elsőként egybe kovácsoló hindu-buddhista kultúra.
Legkorábbi ábrázolása 8. századi: a közép-jávai Borobudur-templom reliefjein a hangszerek között bambuszfuvolát, gongokat, dobokat, lantot és húros hangszereket találunk. Később ezek kiegészültek metallofonokkal és xilofonnal, amelyek mellett emberi hang is fölcsendül. Összetettsége és kifinomultsága miatt a gamelán bizonyos elemeivel ma a hang- és zeneterápiában is találkozunk.
Arról, hogy e hangzás miként válhat összművészetté, sőt, az élet minden területét átszövő nyelvvé, Novák Anikó orientalista, zenepedagógus mesélt: „A hangszercsaládokhoz hozzárendelhető az emberi test” – mondja, rávilágítva arra, ahogy a zene gyógyító hatásáról élő kép kézzelfoghatóvá válik. „A dobok a szív- és érrendszerre, a fúvós hangszerek a légzésre és a kommunikációra – vagyis a lélekre – hatnak, míg a húros és akkordikus hangszerek az idegrendszerrel és a hormonháztartással állnak a legközvetlenebb kapcsolatban.”
A zene, amellett, hogy gyönyörködtet és tanít, lelki és spirituális élményt is jelent a zenészek és befogadók számára, már pusztán azzal, hogy támogatja a hangulatokat, a figyelmet és segíti az elmélyülést. „A gamelán hangszerek alapját a szigetvilág érckincsei jelentik. A fémek csillognak, fényes – mennyekbe szökő – hanggal töltik meg a teret, emellett ritmust, vagyis időbeliséget adnak, ami minden zene egyik alapja és gerince. Tökéletesen alkalmasak a tiszteletadásra és a fényre való emlékeztetésre, nem véletlen, hogy a katolikus liturgiában is a harang és a csengők jelzik a szentmise kezdetét és az áldozat bemutatását” – mutat rá a párhuzamra a keletkutató.
Magyarok a hangszerek mögött
Az Indonéz Köztársaság Nagykövetségével együttműködő, magyar tagokból álló zenekar története 1999- re nyúlik vissza: az akkori nagykövet, Saodah Batin Akuan Syahruddin egy autentikus zenemestert hívott meg Magyarországra Ki Oemartopo személyében a nagykövetségen lévő, mintegy ötven éves, közép-jávai hangszerparkhoz. Ez két hangszerszettet jelent, hiszen a tradicionális gamelán kétféle hangkészlet révén szólal meg. A két éven át Budapesten tevékenykedő tanár dalang volt, ráadásul a jávai gamelán felsőoktatás első intézményének egyik alapító-tanára. A dalang titulus a tradicionális művészek hierarchiájában a legkomplexebb, legmagasabb tudással rendelkező, tiszteletben álló embert jelenti. A dalang a zenéhez szervesen kapcsolódó árnybábjáték vezetője is.
„Mint a testben a szív, úgy lehet elképzelni. Ahogy a testben a szervrendszerek és szervek ismerik a helyüket és betöltik a feladatukat, úgy a gamelán hangszercsoportjai és hangszerei is a saját helyükön és szerepükben szólalnak meg. Ami mindegyikhez életet – pulzálást – és vért – információt – juttat, az a szív” – fogalmaz Novák Anikó, rámutatva az előbbi párhuzamra.
„Nyugaton a papság, a lelkipásztorok mellett pszichológusok és mentálhigiénés szakemberek töltik be a lélek vezetőinek szerepét. Keleten azonban évszázadokon át bölcsek, szerzetesek, zenészek és vándor énekmondók, történetmesélők köré sereglettek az emberek. Az átadás, a történetek hallgatása akár kilenc estén is átívelt. E történetek tartalmazták az adott kultúra örökségét és esszenciáját, filozófiáját, múlttudatát, értékeit, vallási hagyományait” – utal Novák Anikó arra, hogy e folyamatban minden korosztály megtalálta a saját érettségének és érdeklődésének megfelelő mondanivalót.
Hagyomány és modernitás
A Topong Bang formáció megalakításának közvetlen apropója egy, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum együttműködésében létrehozandó kiállítás ötlete volt, amelynek kurátorai elkötelezettek voltak a kiállított hangszerek megszólaltatása iránt is. A vállalkozó szellemű, magyarországi – hivatásos és amatőr – zenészeket végül Renner Zsuzsanna indológus és Kovács-Molnár Judit turkológus buzdítására Takáts Róbert ütőhangszeres kamaraművész tanár gyűjtötte egybe, megalapítva a zenekart. Az együttes teljes felállásban ma is tíz–tizennégy fős, de gyakran lépnek föl kamaraformációban is. Mesterük a már említett Ki Oemartopo jávai gamelánmuzsikus, pedagógus és dalang volt 1999–2001 között. Később a nagykövetség kétévente az indonéz szigetvilág más-más területéről hívott újabb és újabb tanárokat, így több sziget kultúrájával is megismerkedhettek az érdeklődők.
A magyar zenészek közül többen is tanultak indonéz állami ösztöndíjjal Közép-Jáván, a surakartai művészeti főiskolán, megtapasztalhatták tehát autentikus közegben a napjainkban is élő hagyományt. E közép-jávai kifinomult zene szólalt meg egykor a császári udvarban is.
Kérdésünkre, hogy a 21. században mennyire beszélhetünk autentikus tradicionális zenéről a szigetvilágban, Novák Anikó azt válaszolja: ott a hagyomány lassan változik, a tanulási folyamatok pedig természetesebbek. „A fiatalok belenevelődtek a kultúrába és az egyes művészeti ágaiba, legyen szó fafaragásról, zenéről, táncról, vagy épp a jól ismert batikról. A mesterségekben kibontakozó művészet a mai napig áthatja a hétköznapi életet, a gamelánhangszerek például díszítettségükkel is magukon hordozzák ezeket az összművészeti jegyeket” – magyarázza.
„Szép! Érdekes! Fejleszt!”
A Topong Bang kezdettől fogva vendége a különböző kultúrákat reprezentáló fesztiváloknak, mint a Babel Sound, az utóbbi években pedig az Everness Fesztiválon is találkozhatunk indonéz képviselettel. A fesztiválsátorban zenehallgatás és a hangszerek kipróbálása mellett lehetőség nyílik megismerkedni autentikus táncokkal is, és megtapasztalni a zene sokoldalú rekreációs arcát. Az együttes 2020-ig országszerte és Közép-Európában egyaránt koncertezett.
„Sokszor megkérdezik, miért foglalkozunk más kultúrával. Válaszunk: Szép! Érdekes! Fejleszt! És mert saját országunk és kultúránk kincseit akkor tudjuk igazán megérteni, ha képesek vagyunk összehasonlítani másokéval. Ha megtanulunk rálátni arra, amibe belenőttünk, jobban meg is tudjuk becsülni. Ez nem méricskélés vagy hierarchia. Ellenkezőleg: a különbségek kiegészítik egymást, egy képet adnak ki” – összegez Novák Anikó.
A szerző történész.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!