Fotó: Facebook/Orbán Viktor
Eric Hendriks
07/02/2025 22:00
Egyes megfigyelők azzal magyarázzák, hogy Orbán és Trump ilyen jól kijönnek egymással, hogy mindketten nemzeti konzervatívok, míg a Magyarország-Kína kapcsolatok minden bizonnyal a gazdaságról szólnak. Ez azonban hamis. A változó világrendről alkotott közös elképzelések fontosak Budapest és Peking kapcsolatában – és azért is játszhatják ezt a szerepet, mert a magyarországi és amerikai nemzeti konzervatívok által a politikai világról vallott legalapvetőbb elképzelések közül néhányat a kínai politikai és tudományos elit is képvisel.
Xi Jinping Kínája és Donald Trump Amerikája – antagonizmusuk ellenére és azon keresztül – megteremtik a multipolaritás és a nemzeti sajátosságok újrafelfedezésének világát, amelynek rendje a szuverenitásban gyökerezik. Ezért a magyar külpolitika ahelyett, hogy egyensúlyozásba kerülne, szilárdan áll a kialakulóban lévő szuverenista korszellem közepén. Úttörőként megy előre, nem pedig sodródik.
Miben áll tehát korunk kialakulóban lévő korszelleme? Íme, három alapvető gondolat a politikai világról, amelyet vitathatatlanul fel lehetne vetni a nemzeti konzervatív körökben Budapesten és az Egyesült Államokban – beleértve az America first, azaz „Amerika az első” jelszavát hirdető trumpistákat – valamint a kínai akadémikusok és politikusok körében is.
1.) A történelem tengelypontjához érkeztünk, amikor a liberális korszak véget ér, és egy szuverenista-multipoláris világrend kezd kialakulni, amelyben az USA nagy ország, de nem a világ csendőre, és nem a liberális univerzalizmus fenntartója.
Egy tipikus „Amerika az első” kifejezéssel élve ez azt jelenti, hogy Amerika felhagy azzal, hogy „mindenért és mindenkiért fizessen” és „mások háborúit vívja”. Az új korszak az, amikor az USA ismét nagyszerű országgá válik. Az átmenet hasonló, de inkább teoretizált értelme hatja át Orbán Viktor világrendszerváltás fogalmát, amelyre legutóbbi tusványosi beszédében 13-szor is utalt. A Xi elnökhöz köthető eszkatológia a legbonyolultabb, olyan fogalmak körül forog, mint az új korszak, az egész emberiség közös jövője és a száz éve nem látott nagy változás.
A legszembetűnőbb fogalmi közelség a nézetek, és az Orbán-féle világrendszerváltás között van. Mindkettő úgy látja, hogy a liberális nyugatközpontúság a világpolitikában átadja helyét egy többpólusú és többcivilizációs felállásnak. Ezt a változást Kína felemelkedése mozgatja a legerőteljesebben. Az Egyesült Államoknak fel kell adnia a liberális-univerzalista „világideálokat” és mindenféle egypólusú felsőbbrendűségre való igényét, hogy újra felfedezze magát mint nagy országot (azaz mint partikularitást).
2) A nemzetközi politika központi egységei a szuverén nemzetállamok, míg a kultúra legnagyobb egységei a civilizációk, amelyek egyikét sem lehet felülírni egy elvont, univerzalista politikai modellel.
Elmozdulunk egy liberális lételmélettől, amely a szabadon lebegő egyéneket és a hely nélküli, „kulturálisan semleges” intézményeket – lehetőleg decentralizált, nemzetek feletti vagy nemzetközi intézményeket – hangsúlyozza, és egy szuverenista politikai lételmélet felé haladunk. A nemzetközi politika központi egységei a szuverén nemzetállamok, amelyek nagyobb kulturális övezetekbe és civilizációkba tömörülnek. A nemzetek, népek, kultúrák és civilizációk heterogén partikularizmusa megakadályozza, hogy egy univerzalista rendszermodell váljon globális normává, legyen az lenini vagy liberális.
Korábban a Kínai Kommunista Párt már eltávolodott a leninizmus univerzalista igényétől, és a kínai sajátosságú szocializmus fogalmán keresztül határozta meg Kína politikai önképét, amely 1978-ban a gazdasági pragmatizmus előmozdításának szlogenjeként született, de Xi Jinping főtitkár alatt hivatalos állami doktrínává és ernyőfogalommá vált. A kifejezés jelentése eltolódott, mivel egyre inkább a „kínai sajátosságokat” hangsúlyozták, és a kínai civilizáció egyedi, történelmileg kialakult, kulturális lényegére utaltak.
3) A béke a szuverenitáson, a politikai és kulturális határok tiszteletben tartásán és az ideológiai blokkosodás hiányán alapul – és nem valamiféle „liberális világrend” fenntartásán, akár moralizmus és diplomáciai nyomás vagy kívülről irányított rendszerváltás révén.
A nagyhatalmak a politikai és kulturális határok tiszteletben tartása miatt tartózkodnak attól, hogy politikai rendszerüket másokra kényszerítsék. Ugyanez a határok iránti tisztelet egyébként arra készteti őket, hogy a területükre irányuló tömeges migráció feletti ellenőrzésre törekedjenek. A nagyhatalmaknak nem szabadna geopolitikai blokkokat egymás ellen fordítaniuk ideológiai patthelyzetben. Ehelyett a különböző nemzetek, kultúrák és civilizációk tartós együttélését kellene támogatniuk.
A szerző a Danube Institute vendégkutatója..
Ez a cikk az Eurázsia 2025. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!