A török választások margójára
Óriási várakozások övezték a parlamenti- és elnökválasztásokat Törökországban. Május 14-én eldőlt, hogy Recep Tayyip Erdoğan pártja, az Igazság és Fejlődés által vezetett koalíció ismét többséghez jut a Török Nagy Nemzetgyűlésben.
A török választások margójára
Fókusz

A török választások margójára

Fotó: AFP/Anadolu Agency/Binnur Ege Gurun Kocak
Koskovics Zoltán 05/09/2023 22:30

Óriási várakozások övezték a parlamenti- és elnökválasztásokat Törökországban. Május 14-én eldőlt, hogy Recep Tayyip Erdoğan pártja, az Igazság és Fejlődés által vezetett koalíció ismét többséghez jut a Török Nagy Nemzetgyűlésben. Ugyanakkor az elnökválasztás nem volt eredményes az első fordulóban, ugyanis Erdoğan végül fél százalékkal elmaradt a győzelemhez szükséges 50 százalék plusz egy szavazattól. A hivatalban lévő államfő május 28-án különösebb nehézségek nélkül behúzta a győzelmet. A választások legfontosabb hozadéka, hogy Törökország továbbra is a stabilitás és a racionális nemzeti érdeken alapuló politika egyik forrása lesz a térségben. Különösen az ukrajnai háborúra való tekintettel, ez Magyarországról nézve is jó hír.

A törökországi választások hihetetlen indulatokat korbácsoltak fel. Ehhez közrejátszott az is, hogy az országot nemrég az elmúlt közel száz év legpusztítóbb földrengése sújtotta, melyben hatvanezer ember vesztette életét, százezernél is többen szenvedtek súlyos sérülést. Az ellenzéki pártok igyekeztek felhasználni a tragédiát a választási harcban, ami érthető módon tovább szította az indulatokat. A helyzetet súlyosbította a közvélemény-kutató cégek – finoman szólva – következetlen munkája, hiszen a pártszimpátia mentén, olykor teljesen megbízhatatlan eredményeket tettek közzé. Az sem segített, hogy az európai és amerikai fősodratú sajtó nyíltan szurkolt az ellenzéki szivárványkoalíciónak. Joggal merült fel a külföldi beavatkozás gyanúja is.

A pesszimista várakozásokhoz mérten a választás mindkét fordulója békésen zajlott le. Bár a liberális pártok – a Nyugaton már bevett gyakorlatot követve – minden módon igyekezték aláásni a számukra kedvezőtlen kimenetelű választás legitimitását. Párhuzamos szavazatszámlálást indítottak, és a hivatalos adatokkal köszönőviszonyban sem lévő számokat közöltek a verseny állásáról. Végül a legrosszabb nem következett be, és a választás nem torkollott erőszakba. A legújabb színes forradalom elmaradt, köszönhetően annak, hogy Erdoğan óriási tömegeket tudott mozgósítani a kampányban – egy Isztanbuli választási gyűlésen egymilliónál is több támogatója jelent meg. A liberális ellenzék külföldi szövetségesei pedig kiábrándulhattak, amikor a jelöltjük a két forduló között elkezdett a szíriai bevándorlók ellen uszítani – hiába bízva abban, hogy a kieső harmadik jelölt szavazóit meg tudja szólítani.

Grafika: Érsek-Csanádi Alexandra

Joggal lélegezhetünk fel, ugyanis az, hogy a feszültségek nem vezettek erőszakos belviszályhoz mindenképpen jó hír. A jelenleg is zajló ukrajnai vérontás tükrében is örülhetünk Erdoğan elnök újrázásának, hiszen az ő adminisztrációja következetesen a tárgyalások fontosságát hangsúlyozza az orosz invázió kezdete óta. Sőt, tavaly márciusban Ankara közvetítésével majdnem sikerült is elérni a fegyverszünetet. Magyarország szempontjából is fontos, hogy marad a kiszámítható, higgadt török politika, hiszen a régiónkat elárasztó ukrán gabona nagy gondokat okoz. Erdoğan pedig a fekete-tengeri gabonaügylet fővédnöke. Az ő erőfeszítései nélkül esély sem lenne a födközi-tengeri megállapodás megmentésére, miután az orosz fél felmondta azt. Az, hogy a liberális globalisták „titkos szuperfegyvere” a szivárványkoalíció újabb országban mondott csütörtököt csak hab a tortán.


A szerző az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője.

Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások