Fotó: Pál Göllner_NurPhoto_NurPhoto_AFP
Dénes Tamás
20/11/2025 21:39
„Létezett-e minőségi örmény futball már korábban is?” – kérdezte tőlem a minap valaki, a Magyarországhoz képest mind a lakosságát, mind a területét tekintve harmadannyi ország válogatottjának szervezett játékát látva.
Első meglepetésemben visszakérdeztem: „Úgy érted, a szovjet korszakban?”, talán csak azért, hogy nyerjek egy kis időt, mert a válasz nem könnyű. Az igenlő válasz persze egyértelmű, csak hát az a kérdés, mennyire érdemes visszanyúlni a futballtörténelemben. Akár 1953-ig is, a Népstadion megnyitásáig, akkor találkozott, igaz, „picit” a magyar futball először az örménnyel. Az augusztus 20-i ünnepélyes avatást még ünnepélyesebbé tevő vendég, a Szpartak Moszkva legnagyobb csillaga ugyanis örmény származású volt, noha a mai Oroszország területén nőtt fel: Nyikita Szimonjan. Ő volt aztán annak a csapatnak az edzője, amelyik a „szovjet korszak” legnagyobb futballsikerét érte el: az Ararat Jereván 1973- ban megnyerte a bajnokságot, betörve egy falon: az első nem orosz, ukrán vagy grúz bajnoka lett a Szovjetuniónak – később is csak egy belarusz csapat, a Dinamo Minszk tudott még a körön kívülről belülre kerülni.
Szimonjan, aki egy év múlva (reméljük) a 100. születésnapját ünnepli, egy olyan csapatot rakott össze, amelyik még a Bayern Münchent is megverte Jerevánban. Az 1970-es évek Araratjának legjobb játékosát, Horen Hovhanniszjánt választották a huszadik század legjobb örmény futballistájának, sőt ő kapta az UEFA fél évszázados születésnapján az előző ötven év legjobb örmény játékosának járó kitüntetést is. Akad még egy remek örmény, aki, persze, csak cérnaszállal kapcsolódik az örmény futballhoz: 1998 francia világbajnoka, Youri Djorkaeff, akinek az édesapja kalmük, az édesanyja örmény származású, ő pedig Lyonban az örmények klubjában kezdte nagy ívű futballkarrierjét. Az elmúlt fél évtizedben több jótékonysági akciót is szervezett az anyaországban lakó örmények javára, közösségi központokat épített, a mezőgazdasági fejlesztést támogatta.
Azért citálom ide ezt a szálat, mert az utóbbi időben az örmények is rájöttek arra, érdemes a külföldön élő kolóniák segítségét is igénybe venni. Finoman szólva forráshiánnyal küzd az ottani futball, még egy tucatnyi profi csapat sincsen, üdítő kivétel az FC Noa, amely – bár a BL-selejtezőben a Ferencváros ellen elvérzett – már másodszor jutott el egy európai sorozat főtáblájára. Tulajdonosának, a legnagyobb bortársaság élén álló Vard gesz Vardanjannak nagy szerepe van abban, hogy a csapat 2025 tavaszán megnyerte a bajnoki címet. A másik út, hogy a szövetség megpróbálja megerősíteni örmény származásúakkal a keretet. A budapesti világbajnoki selejtezőn is játszott két ilyen futballista, Lucas Zelarayán, a több mint százötvenezres argentínai örmény közösség tagja és Grant-Leon Ranos, aki Németországban élt és él, az édesapja örmény származású, az eredeti neve állítólag Jeranoszjan. Az örmények azt mondják, a mostani a valaha volt legerősebb válogatottjuk, legyőzték az íreket Jerevánban, s nem játszottak alárendelt szerepet Budapesten sem. Nem volt könnyű ellenük november közepén Jerevánban sem.
A szerző sportújságíró, futballtörténész.
A cikk az Eurázsia 2025. novemberi számában jelent meg.
