Fotó: HUNOR
Heincz Barnabás
06/09/2024 22:00
Magyarország nemrég véglegesítette megállapodását az amerikai Axiom Space vállalattal, miszerint a második magyar űrhajóst, Kapu Tibort, a vállalat soron következő Axiom Mission–4-es (Ax–4) missziójával küldik a világűr be. A misszió információink szerint legkorábban 2025-ben valósulhat meg, jövőre már létfontosságú tudományos küldetést hajthat végre a világűrben Magyarország második űrhajósa.
Az Ax–4 személyzetének összetétele amerikai-indiai-lengyel-magyar közös űrrepülés lesz, ugyanis Peggy Whitson (Axiom Space, USA) parancsnok vezetése alatt hódítja meg a világűrt Shubhanshu Shukla (ISRO, India) pilóta, valamint Sławosz Uznański (POLSA, Lengyelország) küldetésspecialista Kapu Tiborral együtt. A misszió során Kapu Tibor kutatóűrhajós – avagy küldetésspecialista – 14 napot tölt majd el a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahol tudományos kísérletek elvégzése lesz a fő feladata. Ezen kísérletek nemcsak a hazai űrszektor szereplőit, de Magyarországot nemzetközi szinten is versenyképes pozícióba juttatják a XXI. század egyik legdinamikusabban fejlődő iparágában.
Az űrkutatás ugyanis, nemcsak a nagy országok sportja. A magyar űrkutatás Bay Zoltán híres Hold-radar-kísérletétől számítva 78 éves múltra tekint vissza. Ezt követte Farkas Bertalan 1980-as küldetése, amelynek során számtalan magyar kísérlet és műszer bizonyított éles körülmények között. Ékes példa a Pille nevű magyar dózismérő rendszer, amelyet az 1980-as űrrepülés előtt fejlesztettek, alatta teszteltek, napjainkban pedig számos helyen segíti a földi sugárzásmérést piaci termékként, legyen szó atomerőművekről vagy egészségügyi radiológiai kísérletekről. 1991-ig Magyarország regionális szinten számos komparatív előnnyel rendelkezett, azonban az elmúlt három évtizedben kevesebb figyelem irányult az űrkutatásra, mint a régiós versenytársak esetében. Az elmúlt évtizedben a magyar kormány törekvései mentén elkezdte ledolgozni „lemaradását” a magyar űrszektor, aminek megkoronázása lesz a HUNOR-program és Kapu Tibor küldetése. A HUNOR-program során a magyar egyetemek versenyképességi előnyt szereznek a közvetlen kutatói és szakmai támogatói kapcsolat miatt; a magyar, űrszektorban is jelen lévő cégek pedig műszereket fejlesztenek, nagyrészt sugárzásmérés- és védelem, anyagtechnológia, űrélettani és gyógyszerkísérletek, elektronikai fejlesztések területén. A HUNOR-program ezáltal nemcsak jelentős magyar kompetenciát épít, hanem számottevő nemzetközi piacon juttat előnyhöz magyar vállalatokat és kutatókat mivel űrminősített eszközfejlesztésben vesznek részt.
Hogy mennyire lehet komoly a magyar jelenlét a 2040-re egy trillió dolláros globális árbevételt elérő űriparban? Magyarország 2015-ben vált az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagjává, elsődleges nemzetközi partnerré válva a szervezeten belül. Az európai kapcsolatokon keresztül a NASA is partnere egyes magyar cégeknek, valamint Magyarország részt vesz az új amerikai holdprogramban, illetve a Hold körül keringő űrállomás fejlesztésében. A HUNOR-program történelmi küldetésére több százan jelentkeztek, azonban az egyéves kiválasztási folyamat legjobbjainak Kapu Tibor és a tartalékos Cserényi Gyula bizonyultak.
Hogy mit gondolnak ők a végtelenben rejlő lehetőségekről, kiképzésről és magyar kompetenciákról, űrmatekról és a sci-fi világáról? Houstoni felkészülésük megkezdésekor kérdeztük őket.
Kezdjünk a legnehezebbel: Star Wars vagy Star Trek?
Cserényi Gyula: Nem lehet összehasonlítani a kettőt, én nem tudnék választani. Mindkettőt szeretem, bár a Star Trek sokkal tudományosabb, a Star Wars pedig egy bensőségesebb folyamatról, karakterfejlődésről szól.
Kapu Tibor: Egyetértek Gyulával, nehéz választani. Legyen a Star Wars, a lézerkardok miatt!
A kiképzés kemény fizikai erőnlétet igényelt. Mi volt a legnagyobb kihívás a felkészülés alatt?
Cs. Gy.: Fizikális szempontból számomra a műrepülő gyakorlatok jelentették a legnagyobb kihívást. Ezek során rendkívüli terhelésnek tették ki a vesztibuláris, azaz az egyensúlyi rendszerünket, komoly erőhatásokat kellett kibírnunk. A rendszeres képzés miatt viszont sikerült eljutnunk egy olyan szintre, hogy most már nemhogy nem tartok ezektől a gyakorlatoktól, de még élvezem is őket. A számomra legnehezebb manővereket pedig folyamatosan gyakorlom, hogy véletlenül se okozzon gondot, ha esetleg hasonló erőhatásokat kell kibírnom.
K. T.: Messze nem én voltam a legjobb úszó a csapatban, a futó- és erőnléti edzések közelebb álltak a sportmúltamhoz. Szerencsére folyamatosan hajtott a versenyszellem és a fejlődni akarás, így persze tudtam ebben is javítani. Azóta már egy Balaton-átúszást is teljesítettem, és edzek tovább, hogy még jobb lehessek ezen a területen is.
Az Egyesült Államokban csúcstechnológiás gép várta Önöket, ami tökéletesen rekonstruálta a felbocsátás során tapasztalt erőhatásokat. Milyen nemzetközi összefogás áll egy ilyen űrhajós kiképzés mögött?
Cs. Gy.: Philadelphiában, a Nemzeti Repülési-Űrhajózási Képzési és Kutatási Központban teljesítettünk egy centrifugaképzést, amely az űrrepülés során felmerülő mell-hát irányú többletterhelést szimulálta. 6G-s erőhatást kellett elviselnünk. A teljes felbocsátási folyamatot szimulálták egészen a visszatérésig, az űrorvosunk pedig folyamatosan nyomon követte az egészségügyi állapotunkat, a pulzusunk, a légzésszám- és az EKG-adataink is rögzítésre kerültek. Ami az együttműködést illeti, a program már a kiképzésünk elejétől kezdve együtt dolgozott a különböző nemzetközi szervezetekkel. A HUNOR kiképzői már a legelső szűrésekbe is bevonták az Európai Űrügynökséget, a NASA-t, valamint az Axiom Space vállalatot is. Ez a folyamatos nemzetközi kooperáció végig kíséri a programot. Most az Egyesült Államokban folytatjuk a kiképzésünket az Axiom Space-nél, a NASA-nál valamint a SpaceX-nél, de hamarosan eljutunk a Japán Űrügynökséghez és az ESA-hoz is. Ebből is látszik, hogy egy nemzeti űrhajós program során is szükség van a nemzetközi együttműködésre.
K.T.: Az űrutazás a létező legnagyobb kihívások egyike, összefogás nélkül igazából lehetetlen megvalósítani. Nem véletlen az sem, hogy a Nemzetközi Űrállomást öt űrügynökség tizenöt tagországának összefogásával lehetett csak megépíteni. Az űrutazásnak ez egyfajta szépsége is, hiszen összehozza a nemzeteket: csapatban kell együtt dolgozni, kihasználva azt, hogy mindenki másban jó. A mi küldetésünk, az Axiom–4 is jól mintázza ezt: négy különböző nemzetiségű asztronauta juthat fel a világűrbe, hogy ott egymással dolgozva, egymást támogatva végezhessék el a tudósaik kísérleteit.
Mennyire elégedettek a magyar szakemberek tudásával és munkájával – miben vagyunk a legkiemelkedőbbek?
K.T.: A HUNOR-program legfőbb célja, hogy egy magyar űrhajós magyar kísérleteket végezhessen az űrállomás fedélzetén. Az a munka, amit a szakemberek belefektetnek ebbe, azt találó jelzővel tényleg földöntúliként lehet értékelni. Az űrkutatás területén a műholdtervezésben és a dozimetriában, azaz a sugárzásmérésben is kiemelkedőt alkottak már a magyar szakemberek, azt reméljük, hogy ezek a területek a program hatására még tovább fejlődhetnek.
Cs. Gy.: A kísérletgazdák mellett érdemes beszélni azoknak a szakembereknek a munkájáról is, akik a mi felkészítésünkön dolgoztak az elmúlt két és fél évben. A HUNOR-os kollégák mellett a SOTE, a TEK, a Honvédség és több magyar egyetem munkatársai is kivették a részüket a kiképzésünkből, hogy készen álljunk a ránk váró feladatokra, illetve magára az űrutazásra is. Magyarország nem rendelkezik sok erőforrással, nyersanyaggal, viszont amivel rendelkezünk, az egy magas szintű oktatási és kutatási képesség, amelyről az elmúlt 50-60 évben többször is tanúbizonyságot tettünk. Az űrkutatás pont egy olyan terület, ami nem igényel rendkívül sok fizikai erőforrást, viszont kiváló kutatók kellenek hozzá. Magyarország ezért rendelkezik hatalmas potenciállal ebben az iparágban.
A magyar tudományos élet több éve készül az űrutazásra, egyetlen esély van a kísérletek elvégzésére. Mennyire lehet a kiképzés során a kísérletekre, az esetleges komplikációkra felkészülni?
K.T.: Az ország minden részéről érkeztek tudományos megkeresések, kísérleti pályázatok, amelyek gyakorlatilag minden tudományágat érintettek. A kiválasztott kísérletek azóta is töretlenül haladnak, hamarosan eljutnak abba az érettségi fokozatba, hogy azokat valóban fel lehessen vinni az űrállomásra. Amikor a tudósaink, kutatóink véglegesítik a kísérleti csomagot, akkor pontosabban is be tudunk majd számolni arról, hogy milyen tudományos munkát fog elvégezni a magyar űrhajós. Az űrhajósok munkája során a legnagyobb felelősség valóban az, hogy másoknak a szerelem-projektjeit viszik fel az űrbe, veszik a kezükbe. Ezeket a kísérleteket nem az asztronauta találja ki, nem ő dolgozott rajtuk évtizedeken keresztül, viszont ugyanúgy ismernie kell őket. A földi tréning során annyira be kell tanulni a folyamatokat, hogy adott esetben akár egyetlen próbálkozással is tökéletesen el tudjuk végezni a feladatot.
Cs. Gy.: Ennek pedig egyetlen egy módja van: tényleg töviről-hegyire meg kell tanulni ezeket a kísérleteket. Addig kell gyakorolnunk, amíg minden olyan apró lehetséges probléma ki nem esik a rendszerből, amelyek a sikeres végrehajtást esetleg meggátolhatják.
Egyesek megkérdőjelezik az űrkutatásba öntött pénz hasznosságát, ugyanakkor múltbéli kijelentésük szerint minden űrtevékenységbe fektetett forint hatszorosan fog megtérülni. Mi az űrmatek titka?
K. T.:
Ezt az arányt Ferencz Orsolya miniszteri biztos asszony is gyakran emlegeti, méghozzá az Európai Űrügynökség számításaira hivatkozva. A HUNOR-programban részt vevő kísérletek mind-mind magyar kutatócsoportoktól, vállalatoktól, egyetemektől érkeztek. Azáltal, hogy ezeket a kísérleteket mi elvégezzük, és be tudjuk bizonyítani, hogy az adott termék, vagy kísérlet működőképes az űrben is, a kutatóműhelyek, vagy az űripari vállalatok is előrébb tudnak lépni. Tegyük fel példaként, hogy egy cég űrbéli használatra tervezett eszközt szeretne gyártani, vagy forgalmazni. Ezt az eszközt csak akkor fogják komolyan venni a világpiacon, ha az már bizonyított a világűrben. Tehát az űrben töltött idő adja a HUNOR-program iparteremtő hatását. Azt is várjuk, hogy a fejlődés következményeként növekedjen a magas hozzáadott értékű munkakörök száma. Ennek a jövőbeli igénynek a kielégítése céljából már most is zajlanak űr-tematikájú képzések, például a UniSpace program, vagy a BME űrmérnök-képzése.
Cs. Gy.:
A program végrehajtásával a gazdaság minden részét érintjük. Kezdve azzal, hogy már most számtalan magyar gyermek érdeklődését keltettük fel a tudományok és az űripar iránt, a tudományos és gazdasági szféra számtalan szereplőjét vontuk már most be a programba, akikkel tovább dolgozunk a fejlesztéseken. Az űrprogramok célja legtöbbször a tudományos élet felpezsdítése, az űripari tevékenység megerősítése. Mindent megteszünk ezért a célért, és ha el is érjük őket, akkor biztosan érdemes volt belekezdeni ebbe a rendkívül összetett projektbe.
A szerző újságíró, külkapcsolati szakértő.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
