Fotó: AFP/NurPhoto/CFOTO
Litkei Máté
26/02/2024 22:00
Az Európai Unió és annak egyes meghatározó tagállamai jelenleg ideológiavezérelt külpolitikát folytatnak, amely blokkosodáshoz, a gazdasági kapcsolatok szükségszerű romlásához, egyszersmind a vevői pozícióban lévő országok mozgásterének szűküléséhez, kiszolgáltatottságuk növekedéséhez vezet. Az összekapcsoltság stratégiája, vagyis a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok racionális alapon történő építése ezzel szemben új lehetőségeket teremt az országok számára. A blokkosodás veszélyeit és az összekapcsoltság előnyeit kevés gazdasági terület mutatja meg jobban, mint az energiaszektor. Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalata alapján azt láthatjuk, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha szerteágazó és stabil gazdasági kapcsolatokat tudunk kiépíteni. Nem véletlen, hogy a világ két vezető szuperhatalmának energiaszektorát szintén az összekapcsoltság jellemzi.
Kína diverzifikált energiahordozó-beszállítói körrel rendelkezik. Legnagyobb LNG-szállítója Ausztrália, melyet az orosz-ukrán háborúig az Egyesült Államok követett. A kínai kőolajimport szintén diverzifikált, az elmúlt években szinte minden OPEC-tagországból érkezett, sőt az amerikai szankciókat követően a venezuelai olaj legnagyobb célországa lett Kína, és Irán legnagyobb vásárlója is. A világelső hazai szénkitermelés mellett Kína a világ legnagyobb szénimportőre is, különösen előnyös számára a szomszédos országokból, például a szankciókkal sújtott Oroszországból származó olcsó szénimport.
A keleti szuperhatalom nem csak a fosszilis energiahordozók terén van mélyen bekötve a világkereskedelembe. Hatalmas és fejlett ellátási láncokkal rendelkezik a megújuló energia és akkumulátorgyártás terén is. Kína állítja elő a napelemek és akkumulátorok globális kínálatának nagyjából 75 százalékát, valamint a szélturbinák kulcsfontosságú alkatrészeinek körülbelül 60 százalékát. A gyártáshoz szükséges nyersanyagok, mint a nikkel 68 százalékát, a réz 40 százalékát, a lítium 59 százalékát és a kobalt 73 százalékát Kínában, vagy a sikeres külpolitikának köszönhetően Belső-Afrikán át Dél-Amerikáig tartó globális hálózaton keresztül kínai érdekeltségű vállalatok nyerik ki az ásványi ércekből. A világ legnagyobb gazdaságával rendelkező Egyesült Államok hasonló stratégiát követ energiapolitikájában.
Annak ellenére, hogy az USA a világ egyik legnagyobb LNG-exportőre, a saját gázszükségletének jelentős részét Kanadából fedezi vezetékes földgáz formájában. Hasonló a helyzet kőolaj területén, 2022-ben az Egyesült Államok 80 országból naponta mintegy 8,33 millió hordó kőolajat importált, míg napi 9,52 millió hordó kőolajat exportált 180 országba. A nukleáris fűtőanyag tekintetében az Egyesült Államok egészen a fűtőelem legyártásáig rendelkezhetne a megfelelő termelőkapacitással, ennek ellenére a dúsított urán 20 százalékát a mai napig Oroszországtól szerzi be.
A sikeres, összekapcsoltságra épülő külpolitika ellenpéldájaként sajnos az Európai Uniót állíthatjuk. Az ukrajnai háború kitörését követően az uniós politikai reakciók az európai gazdaságot is sértő gazdasági szankciókban öltöttek testet, Kínával szemben pedig az úgynevezett „kockázatcsökkentés” jegyében minimalizálni szeretnék a gazdasági kapcsolatokat. Arra a kérdésre, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági összeköttetés helyett mi fogja javítani az európai gazdaságok versenyképességét, a blokkosodás híveinek nincs adekvát válasza.
A szerző az MCC Klímapolitikai Intézetének tanácsadója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
