Fotó: iStock
Litkei Máté
30/11/2023 11:45
Az Öböl-menti országok és Egyiptom birtokolja a világ becsült földgázkészletének mintegy 40, a kőolajkészlet 50 százalékát. Ezek a készletek nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a nyugattal jobb viszonyt ápoló szunnita országok, valamint az Irán és a Hezbollah befolyása alatt álló síita többségű nemzetek között. Ami a kőolaj értékesítését illeti, erős az összhang az egymással amúgy más kérdésben rivalizáló OPEC-tagok között, melyek között a síita többségű Irán és Irak ugyanúgy megtalálható, mint a szunnita Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Líbia, Szaúd-Arábia.
Oroszország ukrajnai invázióját követően a nyugati szankciók rekordkeresletet eredményeztek az Arab-félsziget energiahordozói iránt. Az arab országok azonban nem mindenkivel voltak barátságosak. Az orosz–ukrán háborút követően a Fehér Ház sikertelenül próbált telefonhívást összehozni Joe Biden amerikai elnök és Szaúd-Arábia, illetve az Egyesült Arab Emírségek vezetői között annak érdekében, hogy az elszabadult olajárakról tárgyaljanak. Az amerikai nyomás ellenére az OPEC-országok nemhogy az értékesítés növelését nem hajtották végre, helyette a termelés visszafogásáról döntöttek. 2022 júniusában az amerikai elnök személyes látogatással sem tudta jobb belátásra téríteni a szaúdiakat, az eredménytelenséget a piac azonnali olajárdrágulással honorált.
Az orosz–ukrán háború egyik nyertese egyértelműen Irán, amely hosszú szankciókkal sújtott évek után rekordbevételt könyvelhet el a földgáz és kőolajeladásokból. Ez a helyzet annak fényében különösen meglepő, hogy az iráni szénhidrogén értékesítés-növekedés nem kis részben az orosz piacvesztés miatt következett be. Az iráni gázvállalat vezetője nemrégiben újságírói kérdésre megerősítette, hogy az európai vezetők nem csak az uráli olajat, hanem az orosz gázt is szívesen iráni LNG-re cserélnék. Levonhatjuk a tanulságot, hogy az energiavásárlásokhoz erkölcsi mércét támasztó nyugati vezetőknek az orosz helyett az iráni energiahordozó politikailag elfogadható alternatívát jelent. De vajon ez meddig marad így?
A Hamász Izrael elleni brutális támadása nehezen képzelhető el Irán támogatása nélkül. A helyi konfliktus továbbgyűrűzése esetén, fennáll a veszélye, hogy a most még be nem avatkozó arab országok egy része nyíltan szembe kerül a nyugati világgal. Ez tragikus következményekkel járna az energiaszegény európai gazdaságokra nézve. A közel-keleti konfliktus másik haszonélvezője az utóbbi években Iránnal baráti viszont ápoló Oroszország, hiszen az új háború erőforrást és figyelmet von el az ukrán frontról, valamint a két ország egyaránt érdekelt a magas árszínvonal megtartásában.
A konfliktus legfőbb vesztesei egyértelműen az energiahordozókban szegény nyugat-európai országok. Jelenleg „csak” a Tamar földgázmező leállítása szűkíti a kínálati oldalt, azonban egy tovább terjedő konfliktus esetén a katari földgázszállítások és az arab olaj egy részéhez való hozzáférés is veszélybe kerülhet. Emellett Amerika nyílt kiállása Izrael mellett erős üzenet Irán számára, ugyanakkor tovább mélyítheti a szakadékot az Öböl-menti államok és az USA között. A nyugati világ vezető hatalmának a jövőben így még kevesebb befolyása lehet az OPEC tagországok termelésére.
A szerző a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének igazgatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2023. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!