Fotó: iStock
Kerekes György
02/02/2024 06:00
Engedjenek meg két anekdotikus történetet: Amikor gyerekkori jóbarátommal, Gáborral két napig sétálgattunk Szingapúrban, és végigettük a legjobb indiai és kínai éttermeket, majd felszálltunk a Malajziába átmenő buszra, lakonikusan azt mondta: „Ennek az országnak nem kellene léteznie. Miért nem foglalták már el a malájok?!”. A kislányom 4 éves volt, amikor az angol típusú doubledecker buszról megpillantotta a Marina Bay Sands szállodát a tornyokat összekötő ikonikus, elképesztő tetőmedencével: „Nézzétek, ott egy ná-na-ná-na-bű-bű torony!”, pont olyan hangon, ahogy az óvodások csúfolják egymást játék közben. A két történet jól megfogja Szingapúr gazdasági sikereinek alapját adó két tényezőt: a geopolitikai kényszereket és a kitűnni vágyást.
Út a csúcsra
Szingapúr a középkorban is fontos kereskedelmi útvonalakon feküdt, de a kedvezőtlen természeti adottságok miatt nem sokan telepedtek meg rajta. 1819-ben az angol Stamford Raffles ismerte fel stratégiai helyzetét, és alapított kereskedelmi állomást a johori szultánnal kötött egyezmény értelmében.1867-re Szingapúr koronagyarmattá vált, és dinamikus fejlődésnek indult, majd 1965- ben nyerte el függetlenségét. Ezt követően megindult a városállam felemelkedése. A modell az elején pofonegyszerűnek tűnt: olcsó termelési lokációvá válni a globalizáció első hullámában érkező nagyvállalatoknak. Az olcsó munkaerő azonban még nem elég ahhoz, hogy egy ország vonzóvá váljon a befektetőknek, ezért két területen is igyekeztek gyorsan a világ élvonalába emelkedni: az oktatásban és a közbiztonságban, amelyek megteremtették az alapot a későbbi sikereknek.
Nagyhatalmak szorításában
A hetvenes években a könnyűipart felváltotta az elektronika, mivel addigra a kis városállamban már nemcsak olcsó, de jól képzett munkások, mérnökök is rendelkezésre álltak. Azonban az elektronikai ipar lendülete is kifulladt az évtized végére, így jöhetett az újabb transzformáció: a szolgáltatásokra és a tudásra alapozott gazdaság. Szingapúr az ezredfordulóra felzárkózott Hong Kong mellé, mint Ázsia pénzügyi központja, melynek a logisztikában, informatikában, szórakoztatóiparban minden más országnál előbb sikerült felépítenie az innovációs gazdaságot.
A geopolitika most is Szingapúr partjainál vet hullámokat: Kína és India érdekszférája itt ér össze, de angolszász hatalmak is igyekeznek őrizni befolyásuk maradékát. Szingapúr továbbra is igazi kereskedőállam, nem vállal nyílt konfliktust partnereivel, de kihasználja a diverz lakossága által nyújtott kapcsolati hálót.
A kitűnni vágyás a szingapúri kínai kultúra szerves része, és a gyerekeket kis koruktól kezdve erre szocializálják: tanuljanak szorgalmasan, kapjanak minél jobb jegyeket, zenéljenek, táncoljanak, értsenek a programozáshoz, a pénzügyi műveletekhez, legyenek jó sportolók. Nem véletlen, hogy a Szingapúri Nemzeti Egyetem a 19. helyet szerezte meg a Times globális egyetemi rangsorában, szinte csak a leghíresebb brit és amerikai egyetemek mögött.
Magyar érdeklődés
A kulturális és geopolitikai történelmi erők röpítették Szingapúrt a versenyképességi listák élére, és a városállam jelenlegi vezetői és elitje mindent meg is tesz, hogy ez helyzet ne változzon: 2022-ben 195 milliárd dollár működőtőke érkezett a városállamba (10 százalékos éves növekedés mellett), jórészt a tudásintenzív szektorokba, mint a pénzügyi és informatikai szolgáltatások. Az elmúlt években magyar cégek is szép számmal szerencsét próbáltak Szingapúrban. Tapasztalataim szerint két sikeres vonulat rajzolódik ki a magyar vállalatok számára: a topminőséget képviselő élelmiszerek piaca és az innovatív, mérnöki-informatikai megoldások szállítói az urbanisztika vagy a fintech területén.
A szerző a Makronóm Intézet alapítója és gazdaságpolitikai csoportjának szakmai mentora.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
