05/10/2024 00:35
A nyugati politika és ezzel együtt a nyugati média azonban rosszallóan tekint a magyar kormány kínai kapcsolataira, Magyarországot azzal vádolják, hogy Kína trójai falova az Európai Unióban, és sok kritikát kap a magyar miniszterelnök, ha éppen Kínába látogat. De Magyarország valóban különutas Kína-politikát folytat?
Szeptember 9-11. között a spanyol és norvég miniszterelnök egyszerre tett hivatalos látogatást Kínában, júliusban pedig Giorgia Meloni olasz miniszterelnök utazott Pekingbe. Tavaly decemberben még nagy csinnadrattával jelentette be, hogy Olaszország kilép az Övezet és Út kezdeményezésből, de júliusban már a stratégiai partnerség elmélyítéséről írtak alá akciótervet. Júniusban a lengyel elnök folytatott tárgyalásokat Kínában, májusban pedig Xi Jinping kínai államfő nem csak Magyarországra, hanem Franciaországba is ellátogatott, ahol Emmanuel Macron elnök a gyermekkora egyik helyszínére is elvitte. Áprilisban Olaf Scholz német kancellár 50 fős üzleti delegációval utazott Pekingbe – és még hosszan sorolhatnánk, hiszen a holland és belga kormányfők, és még sokan mások is tárgyaltak Kínában.
Érdemes emellett a gazdasági adatokat is megnézni. Nyugaton nagy aggodalommal figyelik a kínai befektetéseket Magyarországon, főleg, hogy 2023-ban Kína európai befektetéseinek 44 százaléka irányult hazánkba – köszönhetően néhány kínai nagyvállalat zöldmezős beruházásainak. Arról azonban már megfeledkeznek, hogy az elmúlt tíz évben átlagosan minden évben a kínai befektetések 50 százaléka Németországba, Franciaországba és az Egyesült Királyságba érkezett, míg Magyarországon a 2022-es és 2023-as év volt kiemelkedő. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy amíg Magyarországon zöldmezős beruházások vannak, addig az elmúlt húsz évben többek közt Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Spanyolország, Olaszország és Görögország is stratégiailag fontos kikötőket árusított ki Kínának. Legutóbb 2023-ban engedélyezte a német kormány, hogy a kínai COSCO nagyvállalat 24,99 százalékos részesedést szerezzen a hamburgi kikötőben. Továbbá több nyugat-európai technológiai cég is kínai tulajdonba került. Ha aggódni akarunk, akkor inkább ezek miatt lenne érdemes, nem pedig a magyar zöldmezős beruházások miatt. És akkor még a kereskedelmi kapcsolatokról nem is beszéltünk.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy Magyarország, a többi európai országhoz hasonlóan egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságával. A nyugat-európai országoknak szabad, de másnak nem? Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek? A világrend változóban, és reméljük ez a fajta hozzáállás is hamarosan már a múlté lesz.