Fotó: iStock
Szakáli Máté
22/03/2025 12:26
„Az atomenergia új korszakának több jelét látjuk világszerte” – jegyezte meg korábban Faith Birol, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy 2025-re történelmi csúcsot vár az atomenergiából előállított villamosenergia tekintetében, mivel új erőművek létesülnek, új nemzeti tervek születnek, és a kisebb atomreaktorok iránti érdeklődés is megnő.
Az IEA szerint a világszerte termelt villamos energia mintegy 10%-át állítják elő atomerőművek, 32 országban 413 gigawatt kapacitással. Ez több, mint egész Afrika teljes energiatermelőkapacitása. Jóllehet az IEA azt is megállapítja, hogy az új atomerőművek építésének „jelentősen fel kell gyorsulnia” még ebben az évtizedben, hogy teljesíteni lehessen az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetésére vonatkozó globális célkitűzéseket.
Délkelet-Ázsia nem rendelkezik egyetlen működő atomerőművel sem. A régió energiakapacitásának nagy részét fosszilis tüzelőanyagok teszik ki, miközben újabban számos kormány érdeklődik az atomerőműépítés, mint környezetkímélőbb és kiszámíthatóbb energiatermelési mód iránt. Indonézia például 20 atomerőmű üzembe helyezését tervezi 2050-ig, az elsőt 2036-ig. Egy koreai vállalat pedig a leállított Fülöp-szigeteki erőmű újraindításának lehetőségét vizsgálja. Vietnám idén januárban élesztette újjá 2016-ban felfüggesztett nukleáris programját, és Malajzia is hasonló lépésre készül; miközben Thaiföld, Laosz és Kambodzsa szintén érdeklődést mutat az atomenergia iránt. Szingapúr tavaly két nukleáris együttműködési megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, amelynek az atomenergiatörvény 123. szakaszán alapuló megállapodásai lehetővé teszik nukleáris anyagok, berendezések, alkatrészek és információk átadását az atomkutatás és a polgári nukleáris energiatermelés céljából. Emellett egyszerűsítik a nukleáris technológiába befektetni kívánó magáncégek engedélyezési követelményeit. Az Egyesült Államoknak aktív 123-as megállapodásai vannak a Fülöp-szigetekkel, Indonéziával és Vietnámmal is. Mianmar ebben a hónapban írt alá megállapodást Oroszországgal egy kiserőművi reaktor fejlesztéséről. Eközben a Kínai Nemzeti Nukleáris Vállalat 30 atomreaktor értékesítését célozza az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) partnerországaiban 2030-ig.
Az atomerőművek kivitelezése és fenntartása ugyanakkor költséges, megépítésük hosszadalmas, és a megtérülésük és nyereségessé válásuk is időigényes. A beszerzési és finanszírozási források pedig még mindig korlátozottak: az Egyesült Államok, Dél-Korea, Franciaország, Kína és Oroszország a meghatározó és tőkeerős exportőrök. A technológiai fejlődés az atomenergiát idővel megfizethetőbbé teszi, és az atomenergiára vonatkozó szigorú és következetes politikák és szabályozások kidolgozása, amelyek jelenleg sok országban hiányoznak, a befektetők megnyugtatása révén is több finanszírozást katalizálhatna. A délkelet-ázsiai országok számára azonban a képzett mérnökök és tudósok hiánya is komoly akadályt jelent, akárcsak az atomerőműbalesetek köztudatba épülése és a környezetvédelmi aggályok, amelyek a közvélemény szkepticizmusát táplálva eddig korlátozták a régió nukleáris terjeszkedését.
Az atomenergia Délkelet-Ázsiában továbbra is megosztó téma, a kormányok azonban úgy tűnik, hogy a külföldi kormányokkal való partnerségeik révén egyre szívesebben lépnének előre az atomenergiafejlesztés terén, amivel akaratlanul is a geopolitikai verseny és potenciális technológiai függés új frontját teremtik meg a régióban.
A szerző az Eurázsia Központ kutatója.