Fotó: Hegedüs Róbert
Őry Mariann
26/02/2024 22:00
Az elmúlt években sokszor járt Kínában, a Müpával komoly sikereket könyvelhetnek el. Mit emelne ki a közelmúlt magyar–kínai kulturális együttműködéséből?
Elsőként azt a stratégiai megállapodást említeném meg, amit a pekingi National Centre for the Performing Artsszal, az NPCA-vel kötöttünk. Az intézményt úgy is hívhatnánk, hogy a világ legnagyobb Müpája. Viszont a leginkább folyamatos és szoros együttműködésben a sanghaji intézményekkel vagyunk. A Shanghai Operával két koprodukciós projektünk is volt, és jelenleg is tervezünk újabbakat. Verdi születésének kétszázadik évfordulóján, kétezertizenháromban bemutattuk az Attila című operáját, ami akkora siker volt, hogy Kínában az év operarendezése lett. Ezt a korábban említett NPCA-ben is bemutatták. Mivel nem ismerték az Attilát, kérdezték, hogy miért ezt az operát mutatnánk be, elmeséltem nekik, hogy a kínai nagy fal majdnem fele a hunok ellen épült. Ez nagyon felkeltette az érdeklődést. A második közös projektünk pedig kétezertizennyolcban Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjéhez kötődik. Ennek az volt az érdekessége, hogy a kínai szerepeket kínaiak, az európaiakat európaiak játszották. A harmadik legfontosabb partnerünk pedig a China Shanghai International Arts Festival, ami Ázsia legnagyobb kulturális fesztiválja. Tizenegy éve az Attila volt a záróelőadása, majd az a megtiszteltetés ért minket, hogy Franciaország és Németország után kétezertizenhatban hazánk volt a fesztivál díszvendége.
Mivel készültek a kiemelt szerepre?
Akkor több mindent bemutattunk, például Bartók Bélától A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint, valamint Bartók-kiállítást is rendeztünk, ahol népzenei tárgyú emlékek is szerepeltek. A Nemzeti Filharmonikusok pedig Yuja Wanggal közösen nagy koncertet adott Sanghajban. A kínai gazdasági élet szereplőiből is sokan ott voltak a fesztiválon, keresték a magyar gazdasági élet szereplőit, mondván, hogy a francia és német évben jelen voltak az ottani nagy cégek képviselői. Ez is jelzi, hogy mekkora jelentősége van egy ilyen nagyszabású koncertnek vagy operaelőadásnak. A fesztiválon egyébként megszervezték a Selyemút kulturális konferenciát, ahová az Európai Unióból egyedül engem hívtak meg. A Selyemút azért is fontos, mert mindig értékeket közvetített kelet és nyugat között, hiszen igencsak értékes árukat, mondhatni luxuscikkeket szállítottak rajta. Nagyon szimpatikus volt számomra az a megközelítés, hogy ez az értékek útja. A kínai kapcsolatokat erősíti, hogy a Müpában tizedik éve rendezzük meg a holdújévi koncertet, valamint készülünk a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének hetvenötödik évfordulójára is októberben.
Miben volt más Kínában dolgozni? Milyen különbségekkel találkozott?
Érdekes tapasztalatokat szereztünk, hiszen számomra alapelv, hogyha együttműködést kötünk, az arról szóljon, hogy a kreatív csapataink összefognak, együttműködnek. Amikor A mosoly országát rendeztük, a nyitány alatt használtuk a pekingi opera ihlette technikát, az árnyjátékot. Azonnal meg is nyitotta a nézők fantáziáját, hogy az általuk ismert színházi technikával illusztráltuk, hogy miről fog szólni a darab. A nyugati operát körülbelül ötven éve próbálják befogadni, sőt az elmúlt húsz évben világhírű építészek a legmodernebb technikával terveztek nyugati típusú hangversenytermeket és operaházakat Kínában. Ezért az opera vagy a komolyzene területén elképesztő felszereltségű intézményekben lehet dolgozni. A közös produkcióinkhoz például ott gyártatjuk a jelmezeket, hiszen hatvan kilométerre Sanghajtól van egy központi jelmezgyár, ahol ötvenezer ember dolgozik. Ők látják el jelmezekkel a kínai operaházakat és a nagy filmprodukciókat is.
A Közel-Keleten is rendezett, ott milyen egyedi recept kellett a sikerhez?A közel-keleti kalandjaink is elég szerteágazóak. A Magyar Állami Operaház közreműködésével 2012-ben hatalmas sikerrel mutattuk be az Ománi Királyi Operában Mozart Szöktetés a szerájból című darabját, amit én rendezhettem. A darab világa – ha nem is arab, de török –, a díszletet jellemző motívumok a saját kultúrájukra emlékeztették a nézőket. A Szöktetés a szerájból olyannyira elnyerte a közönség tetszését, hogy most dolgozunk az első arab tematikájú operán, aminek Szindbád lesz a középpontja. Érdekesség, hogy ugyan egy irodalmi alakról van szó, egy mesehősről, ám az omániak úgy gondolják, hogy ő egy létező ománi tengerész volt. Ez egy izgalmas vállalkozás, mert össze kell hozni az európai típusú operajátszást az arab népzenével és az arab művészetekkel. Már a kínai együttműködéseink során is úgy zajlottak a munkafolyamatok, hogy a zenei részeket összeraktuk Magyarországon, ők pedig a díszlet és a jelmez megalkotásában segédkeztek. A jelmeztervezést például úgy segítette a kínai fél, hogy velünk dolgozott egy szakértő professzor, aki a hun viseleteket tanulmányozta. A készülő Színdbád darabban pedig az ománi kultúra fog megjelenni a jelmezeken. A másik nagy vállalkozás az volt, hogy Katarba – ahol van egy fantasztikus amfiteátrum –, tizenhárom éve elvittük a milánói Scala Aida című produkcióját. Az előadás sikerére felfigyeltek Bahreinben, ahol felkértek, hogy rendezzem meg az akkor felépült Bahreini Nemzeti Színház megnyitóját. Ehhez ki kellett találni egy olyan történetet, ami Bahreinhez kapcsolódik, ami nem olyan egyszerű, hiszen az ország nem rendelkezik hosszú történelemmel. Mégis sikerült főhőst találni, Ibn Battuta személyében, akit az arab Marco Polóként ismerhetünk. Egy marokkói kereskedőről van szó, aki a tengeri és a szárazföldi Selyemúton is többször eljutott Kínába, és a legenda szerint végül Bahreinbe hajózott be. Tel Avivban is volt egy jelentős bemutatkozásunk öt éve, amikor szintén a Magyar Állami Operaházzal mutattuk be Goldmark Sába királynője című darabját, amit még sosem láthatott az izraeli közönség. Nagy sikere volt, és itt is kiderült, hogyha olyan tartalmat viszünk, ami kapcsolódik az adott országhoz, akkor jobban meg tudjuk szólítani a helyi nézőket, könnyebben elérünk hozzájuk.
Vannak kapcsolódási pontok a magyar zene és a Közel-Kelet között is?
A dubaji világkiállításon volt magyar nap, aminek a gálakoncertjét én rendezhettem. Tiszta forrás címmel Bartók arab gyűjtéseinek egy részét mutattuk be egy háromezer fős szabadtéri színpadon. Bartók Közép-Kelet-Európa mellett az arab világba is eljutott: Tunéziában például száztíz dalt jegyzett le. Dubajban megtelt a nézőtér, sőt még kint is rengetegen álltak. Fantasztikus érzés volt számukra, hogy ezeket a dallamokat, amik fennmaradtak, valaki összegyűjtötte. Nem is tudtak róla. Tulajdonképpen ez olyan, mintha nekünk nem lett volna Bartókunk vagy Kodályunk, és száz év elteltével ismernénk rá a népi dallamainkra.
Javában zajlik a magyar-török kulturális évad. Mivel készül a Müpa?
Folytatjuk a Tiszta forrás sorozatot, a kulturális évad budapesti nyitó előadásán – valamint az évad végén majd az ankarai zárógálán – a török és magyar népzenét mutattuk be. A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében pedig a Tiszta forrásnak azt a verzióját látja majd a közönség, ami Bartók török gyűjtéseit dolgozza fel. Érdekesség, hogy Bartóknak volt egy török kollégája, aki segítette a gyűjtésben, ráadásul maga is kiváló zeneszerző volt, akinek műveit bemutatjuk a Bartók Tavaszon, valamint az Isztambuli Fesztiválon is.
A filmek terén is van együttműködés Ázsiával?
Filmes vonalon is felvettük a kapcsolatot, hamarosan stratégiai együttműködést fogunk kötni a kínaiakkal. Hatalmas piac és van jó pár téma, ami közösen érdekel minket. Filmügyi kormánybiztosként meghívtak tiszteletbeli tagnak a Türksoyba, a türk nyelvű országok kulturális tanácsába is. A közös filmkészítésnek az az előnye, hogy nemcsak a magyar piacra, hanem az adott ország mozi- vagy tévénézőinek is készülnek az alkotások. A türköknél egy legalább kétszázmilliós piacról beszélhetünk, Kínában pedig milliárdosról.
Mi a következő nagy projekt ezen a téren?
Március tizenötödikén lesz a Most vagy soha! című film bemutatója, ami után bármilyen érdekesnek is tűnik, de a kínaiak is érdeklődnek. A jövőben még széleskörűbb terveink vannak, hiszen akkor igazán jó bevonni disztribútorokat egy produkció ba, amikor még a film előkészületeinél tartunk, hiszen ha pénzzel beszállnak, akkor később mindent el fognak követni azért, hogy minél többen láthassák az elkészült filmet. A gyenge disztribúció egyébként az európai film egyik legnagyobb hátránya, nagyon kevés pénz érkezik a mozipénztárakból, ezen pedig változtatnunk kell. Van egy komoly tervünk: létrehoznánk az első East-West film marketet, hiszen ilyen típusú kapcsolódási pont még nem létezik a régiónkban
Ez is lehet az oka annak, hogy kevésbé ismerik a kínai filmeket nyugaton, mint például a dél-koreai filmeket, sorozatokat?
Igen, de az is hozzátartozik, hogy Dél-Koreával ellentétben Kínában most inkább a belső piacra dolgoznak. Az a benyomásom, hogy a kínai film most azt tűzte ki célul, amit anno az amerikai film, az amerikai álom megteremtésével. A kínai álom felépítésén dolgoznak, megfogalmazzák, mik azok a közös célok, értékek, amelyek az embereknek fontosak, kedvesek. Jó pár történelmi témájú filmet csinálnak, egészen fantasztikus színvonalon és megközelítésben, ilyen volt a Tigris és sárkány, ami Oscar-díjat is kapott. A zenéjét a kiváló kínai zeneszerző, Tan Tun szerezte, aki magát a kínai Bartóknak tartja.
Vele is vannak közös terveik?
Nagyon jó vele a kapcsolatunk, a Bartók Tavaszon be is mutatjuk a Buddha Passió című darabját, ez lesz a záróprogram. Amikor erről a projektről tárgyaltunk Budapesten, a Felixben ebédeltünk Tan Tunnal, aki lement az alagsorba megnézni a Magyar kutatók Ázsiában című kiállítást, ami a Magyar Nemzeti Bank támogatásával valósulhatott meg. Tan Tun elsápadva jött vissza, ugyanis megtalálta annak a barlangnak a rajzát, amit Stein Aurél fedezett fel, ahol azok az ő Buddha Passióját ihlető Buddha-festmények láthatóak. Elképesztő találkozás volt, sosem feledem.
A szerző külpolitikai újságíró, az Eurázsia felelős szerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. márciusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
