Az Eurázsia-eszme száz éve
Eurázsia azért válhatott a posztszovjet térség integrációjának központi fogalmává, mert úgy fogja össze a régió államait, hogy közben sem az orosz nacionalizmus, sem a Szovjetunió kommunista ideológiai öröksége nem terheli. Az Eurázsia-eszme több mint száz évvel ezelőtt a szlávcentrikus orosz konzervativizmus és az akkor hatalomra jutó bolsevizmus alternatívájaként jelent meg. Igaz, míg az első eurázsianisták a történelmi, kulturális és geopolitikai szempontokra fókuszáltak, ma az integráció – vagy reintegráció – középpontjában a gazdaság áll.
Az Eurázsia-eszme száz éve
Fókusz

Az Eurázsia-eszme száz éve

Fotó: AFP/Sputnik/Mikhail Metzel
Kosztur András 30/10/2024 22:00

Eurázsia azért válhatott a posztszovjet térség integrációjának központi fogalmává, mert úgy fogja össze a régió államait, hogy közben sem az orosz nacionalizmus, sem a Szovjetunió kommunista ideológiai öröksége nem terheli. Az Eurázsia-eszme több mint száz évvel ezelőtt a szlávcentrikus orosz konzervativizmus és az akkor hatalomra jutó bolsevizmus alternatívájaként jelent meg. Igaz, míg az első eurázsianisták a történelmi, kulturális és geopolitikai szempontokra fókuszáltak, ma az integráció – vagy reintegráció – középpontjában a gazdaság áll.

Az I. világháborút követően milliók voltak kénytelenek a polgárháború vagy az újonnan felálló szovjet rendszer elől menekülve elhagyni az összeomló Orosz Birodalom területét. Az orosz emigránsok fiatalabb generációjából sokan nem csupán a bolsevikokkal helyezték szembe magukat, de a forradalom előtti rendszer hibáival és annak korábbi ellenzékével is szakítani kívántak. Az újonnan fellépő irányzatok egyike volt az Eurázsia-eszme, amelynek legjelesebb képviselői Nyikolaj Trubeckoj, Pjotr Szavickij és Pjotr Szuvcsinszkij voltak.

Az eurázsiai iskola újdonsága nem abban állt, hogy tagadták a nyugati civilizáció egyetemességét és helyette az általuk Eurázsiának nevezett Oroszország sajátos, Európától és Ázsiától is különböző fejlődési útjában hittek – ez már a 19. századi szlavofilekre is jellemző volt –, hanem abban, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az orosz államiság fejlődésében a birodalom területén élő keleti (uráli, kaukázusi, közép-ázsiai) népeknek. Trubeckoj egyenesen Dzsingisz kán birodalmában látta az Orosz Birodalom elődállamát.

A két világháború közötti Eurázsia-mozgalmat belső személyes és politikai ellentétek, valamint a szovjet titkosszolgálatok tevékenysége bomlasztotta fel, anélkül, hogy a mozgalom jelentősebb politikai befolyásra tett volna szert. Eszmei hatása azonban jóval nagyobbnak bizonyult. Az Eurázsia-gondolatot a II. világháború után egy szovjet etnológus, Lev Gumiljov vitte tovább. Közötte és az első eurázsianisták között közvetlen kapcsolat is volt: 1945 után Gumiljov, akárcsak az említett eurázsianista Szavickij a szovjet táborrendszer foglyává vált, és bár a gulágon elkerülték egymást, ott szerzett közös ismerőseik révén szabadulásuk után, az 1950-es évek második felében levelezésbe kezdtek. Gumiljov munkássága során kiemelt figyelmet szentelt a közép-ázsiai sztyeppei népek történetének, és ő vezette be a passzionaritás fogalmát, amely alatt az egyéneket és népeket akár önfeláldozást is követelő tettekre sarkalló mozgatóerőt értette. „a Nagy Eurázsia névvel jelzett koncepció már a tágabb értelemben vett Eurázsia, azaz az Európa és Ázsia által alkotott kontinens integrációs projektjeinek összehangolását tűzte ki célul”.

Az etnológus később hivatkozási alappá vált több posztszovjet vezető, így a kazah Nurszultan Nazarbajev és az orosz Vlagyimir Putyin számára is. A Szovjetunió felbomlása után éppen Nazarbajev volt az első, aki 1994-ben Moszkvában vetette fel egy, a volt szovjet tagköztársaságokat tömörítő eurázsiai államszövetség létrehozásának ötletét, pár évvel később pedig Asztanában egy Eurázsia Nemzeti Egyetemet is alapítottak, amely Lev Gumiljov nevét vette fel. Putyin az elmúlt években többször is hivatkozott Gumiljov passzionaritás-fogalmára, arra utalva, hogy az oroszok rendelkeznek még ezzel a történelemformáló energiával.

Az eurázsiai integráció a gyakorlatban – az olyan meglévő kötelékek mellett, mint az orosz nyelv máig kiterjedt használata az érintett országokban – végül a gazdaság területén indult meg, előbb egy Eurázsiai Gazdasági Közösség (2000), majd az Eurázsiai Gazdasági Unió (2015) létrehozásával, amihez öt volt szovjet tagállam, Belarusz, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Örményország csatlakozott.

Az orosz–nyugati kapcsolatok megromlásával párhuzamosan azonban az orosz külpolitikában Eurázsia egy másik értelmezése is helyet kapott: a Nagy Eurázsia névvel jelzett koncepció már a tágabb értelemben vett Eurázsia, azaz az Európa és Ázsia által alkotott kontinens integrációs projektjeinek összehangolását tűzte ki célul. Ez az elképzelés sok tekintetben egybecseng a kínai Övezet és Út kezdeményezéssel, nem véletlen, hogy Moszkva és Peking közös nyilatkozataikban rendre utalnak a két koncepció összehangolásának szükségességére


A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.

Ez a cikk az Eurázsia 2024. novemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!

A weboldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk. Az Ön beleegyezésével ezeket arra használjuk, hogy mérjük és elemezzük a weboldal használatát.
Információk és beállítások