Fotó: AFP/Anadolu/Dursun Aydemir
Eurázsia Központ
10/06/2024 15:05
Mekkora szerepet kaptak az európai parlamenti választások az ázsiai médiában és mik voltak a legfontosabb következtetések? Kiderül az Eurázsia Központ kutatóinak elemzéséből!
Az európai parlamenti választások az ázsiai sajtó tükrében: az Eurázsia Központ kutatóinak elemzése
Június 6 és 9. között tartották meg az Európai Unió tagállamaiban az európai parlamenti választásokat, melyen a 27 ország választópolgárai összesen 720 képviselőt választottak meg. Az Európai Parlament az Európai Unió (EU) parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. Az Európai Unió Tanácsával, és az Európai Bizottsággal együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Hivatalosan a székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik.
A választások győztese 184 mandátummal az Európai Néppárt, amely közel tíz képviselővel tudta növelni mandátumainak számát. Az EPP egyedül szerezhette meg a képviselői helyek több mint negyedét.
A második számú erőt továbbra is a szociáldemokraták, vagyis a Szocialisták és Demokraták (S&D), alkotják, ők mintegy 139 mandátumot tudtak megszerezni. A harmadik helyen a liberális Újítsuk meg Európát! (Renew Europe) frakció végzett 79 mandátummal, amely veszített befolyásából, elsősorban Emmanuel Macron francia elnök pártja, a Reneszánsz súlyos veresége miatt. A negyedik helyet a jobboldali ECR, szerezte meg, amely néhány mandátummal tudta növelni képviselői helyeinek számát, összesen 73-ra. Tőlük jobbra található az Identitás és Demokrácia (ID), amely 58 mandátummal az ötödik helyen végzett, köszönhetően a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése által elért győzelemnek. A liberálisok után a Zöldek a választás másik nagy vesztesei, ők 52 mandátumot kaptak. A radikális baloldali pártokat tömörítő Baloldal 45 képviselővel az EP legkisebb frakciója marad.
Az Európai Parlament vezető erejét továbbra is a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok alkotják, megőrizve a kényelmes többséget. Az ECR és az ID valószínűleg ellenzéki szerepet fog betölteni.
Az európai parlamenti választások eredményei az egyes tagországok belpolitikáját is erősen befolyásolják. Erre a legjobb példa Franciaország, ahol Emmanuel Macron elnök pártja súlyos vereséget szenvedett. Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése 30 mandátumot szerzett az Európai Parlamentben, ezzel szemben Macron Reneszánsz pártja csupán 13-at, és szorosan a nyomában van a szocialista párt, amely szintén 13 képviselői helyet húzott be. Az eredmények ismeretében nem meglepő, hogy Macron azonnal bejelentette, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést, így június 30-ra és június 7-re törvényhozási választásokat ír ki.
Macron maga azonban nem mondott le, elnöki mandátuma 2027-ig tart. Amennyiben viszont a nemzetgyűlési választásokon hasonló eredmény születik, mint az EP-választáson, az jelentősen megnehezítheti Macron dolgát, hiszen az elnöknek egy más színezetű Nemzetgyűléssel és kormánnyal kellene együtt vezetnie az országot.
Amint arra számítani lehetett, Németországban Olaf Scholz kancellár pártja, a szociáldemokrata SPD is vereséget szenvedett, hiszen mindössze a harmadik helyet szerezte meg a szavazatok 14 százalékával míg nagyobb koalíciós partnere, a Zöldek 12 százalékot, kisebb partnere, a liberális FDP pedig 5 százalékot ért el. Az első helyen a konzervatív CDU/CSU pártszövetség végzett 30 százalékkal. De ennél nagyobb meglepetést jelentett, hogy a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes, euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) párt a botrányok ellenére jelentősen erősödött, a 2019-es európai parlamenti választásokon elért 11 százalékkal szemben most 15,9 százalékot kapott, ami 15 mandátumot jelent a számukra. Az eredmények fényében Markus Söder, a CSU elnöke, egyúttal Bajorország miniszterelnöke előrehozott választások kiírására szólította fel a kancellárt.
Alexander De Croo, belgiumi miniszterelnök bejelentette lemondását, miután a Flamand liberálisok és demokraták pártja (Open VLD) vereséget szenvedett az európai parlamenti választásokon. Várhatóan a június 9-i eredmények bonyolult tárgyalásokat fognak eredményezni egy olyan országban, amely a nyelv és a mély regionális identitás tekintetében is megosztott. Belgiumot nyelvi vonalak mentén ketté osztva, délen a frankofón Vallónia, északon pedig a holland nyelvű Flandria alkotja, és a kormányokat mindig a két régió pártjaiból álló koalíciók hozzák létre.
Olaszországban Giorgia Meloni miniszterelnök szélsőjobboldali pártja a szavazatok 28 százalékával megnyerte az európai választásokat, ezzel megerősítette vezető szerepét otthon, és megszilárdította királycsináló szerepét Európában. Meloni Olaszország Testvérei pártja továbbra is az ország legnépszerűbb pártja, és még javított is a 2022-es parlamenti választásokon elért 26 százalékos eredményén – derül ki a RAI állami műsorszolgáltató által a megszámlált szavazatok közel 70 százaléka alapján készített előrejelzésekből. Itt a legnagyobb vesztesnek Matteo Salvini jobboldali Ligája bizonyult. Miután a 2019-es uniós választáson a szavazatok több mint 34 százalékával az első helyen végzett, a Liga ezúttal mindössze 8,5 százalékot kapott, lemaradva egykori szövetségesétől, a Forza Italiától, amely 9 százaléknál is többet ért el.
Magyarországon a szavazatok 99,95 százalékának összeszámlálása után az Európai Parlament 21 magyar képviselője közül tizenegyet a Fidesz–KDNP, hetet a Tisza Párt, kettőt a DK–MSZP–Párbeszéd, egyet pedig a Mi Hazánk Mozgalom fog delegálni.
Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy az európai parlamenti választások mekkora szerepet kaptak az ázsiai médiában és mik voltak a legfőbb következtetéseik.
Észak-Ázsia
Oroszország
Az egyik vezető orosz kiadvány, amelyet a Kreml is „kedvel”, a Kommersant, a választások előtt egy héttel foglalta össze azt, amit szerzői a választásokról gondolnak és amit az eredményektől várnak. A Kommersant és általában az orosz sajtó azt hangsúlyozta, hogy az előrejelzések szerint a szélsőjobboldali pártok jelentős erősödésére lehet számítani, különösen Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Magyarországon, Ausztriában és Hollandiában. Például a holland Szabadság Pártja, amely 50%-os mandátummal vezet, szintén erősíti majd a pozícióit szerintük. Hasonló tendenciák figyelhetők meg Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában és Németországban is. Az orosz elemzők általában Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke és pártja, szerepének erősödését emelték ki, amely jelentősen erősítette pozícióit az előző választások óta. A választások fő jellemzője a korábban marginalizált szélsőjobboldali pártok erősödése. Ennek egyik oka az idei választások kampánytematikájában is lehet, ugyanis kritikusan fontos szerepet kaptak a biztonsági, gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések, mindez pedig növeli az elégedetlenek számát, másrészt pedig a szavazási aktivitást is. A szerzők szerint Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke kulcsfontosságú szerepet játszik és arra törekszik majd, hogy jobboldali közép kormányt hozzon létre Európában, bár az Európai Konzervatívok és Reformisták valamint az Identitás és Demokrácia frakciók egyesülésének lehetősége még kérdéses. Ursula von der Leyen pedig a jobbközép erőkkel igyekszik majd együttműködni, hogy gyengítse a radikálisok befolyását, ami kritikát vált ki a szocialisták, liberálisok és zöldek körében, vélekednek az oroszok.
A választások eddigi eredményeivel kapcsolatban az eddig megjelent orosz sajtóreakciókból néhány fontos üzenetre került a hangsúly: a szélsőjobb erők hatalmas csapást mértek a kormányzó erőkre; Macron hatalma megroppant, a klímakérdések háttérbe szorulnak; a Fidesz eddigi legrosszabb eredménnyel zárta a választásokat.
A fentiek közül az orosz álláspont szerint az eddig látható eredmények Kijev számára figyelmeztető vészharagként értelmezhetők, ugyanis az erőteljes oroszellenes elsősorban francia és német retorika kudarcot vallott és olyan erők kerültek erőtérbe, akik rendeznék viszonyukat Moszkvával. Ez többek közt azzal magyarázható, hogy sok éven át az EU választói a döntéshozatali folyamat bonyolultságára és távoliságára panaszkodtak, ami magyarázza az általában alacsony részvételi arányt a választásokon. Sokan nem tudják, ki rendelkezik a hatalommal — az Európai Bizottság vagy a parlament. A választókat pedig inkább az olyan kérdések aggasztják mint az árak növekedése, a migráció, a „zöld” átmenet költségei és a geopolitikai feszültség, beleértve az ukrajnai konfliktust. A kemény és szélsőjobboldali pártok a korábbiakhoz képest alternatívát kínáltak, ami sikerükhöz vezetett a választásokon. Emellett külön cikkben vizsgálták a magyar folyamatokat. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ez a párt történetének legrosszabb eredménye az EP-választáson és kiemelik, hogy Tisza (amely említése során részletesen kifejtik, hogy a pártot a kormánypártból kivált politikus szervezte) 30,1 %-ot kapott, ami lényegesen magasabb a vártnál és hogy jobb eredményeket ért el, mint bármelyik ellenzéki párt Magyarországon az elmúlt 14 évben.
Az orosz sajtóban egyelőre kevés a markáns vélemény az EP választásokkal kapcsolatban. Egyelőre leginkább a szélsőjobboldali pártok erősödésére helyezik a hangsúlyt és igyekeznek azt kihozni az eredmények értelmezéséből, hogy ez hogyan fogja befolyásolni Ukrajna támogatását azokban az országokban, amelyek a leghangosabban támogatták azt.
Dél-Kaukázus
Azerbajdzsánban az EP választások bár érdeklik a közvéleményt a sajtóban inkább általános összefoglalások születtek a választások megtartásáról, azok menetéről, idejéről a szavazók és a parlamenti helyek számáról. Ahogyan az orosz sajtóban is, Bakuban is kiemelték, hogy a hagyományosan erős jobbközép pártok, különösen az Európai Néppárt, elvesztették pozícióikat a populista és szélsőjobboldali pártok növekedése miatt, amelyek a bevándorlásellenes retorikával és az európai integráció kritikájával vonzották a választókat. Külön országokra bontva Azerbajdzsánban Magyarországgal és Franciaországgal foglalkoztak. Magyarország esetében a regnáló Fidesz győzelmét hangsúlyozzák, anélkül, hogy olyan fajta elemzésekbe merülnének, mint például az orosz sajtóban, amely inkább baljósnak minősítette a „gyenge” győzelmet. Ennél azonban jóval több figyelmet kapott Emmanuel Macron veresége. Azerbajdzsán viszonya igen feszült Franciaországgal, ezért utóbbi igen jelentős figyelmet kapott az azeri sajtóban, vázolva Macron bel-, és külpolitikájának azon pontjait amelyek az elégedetlenséget kiválthatták. A francia váltás Baku számára azért is fontos, mivel az utóbbi időben jelentősen aktivizálódott Párizs és Jereván viszonya, amely katonai együttműködést is kilátásba helyezett volna, így Macron népszerűségének apadása ha hivatalosan nem is, de felszínalatti kárörvendést okozhat Azerbajdzsánban.
A fentiek értelmében nem meglepő, hogy a Macron-téma az örmény sajtóban is nagyobb teret kapott a többi országban kialakult helyzethez képest. A sajtóban inkább az általános leírások kaptak helyet, az eredmények kiemelésénél pedig, az orosz és az azeri állásponttal szemben inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy a vezető helyen az Európai Néppárt lesz, amit a szociál-demokraták követnek. Az örmény sajtóban kevesebb az olyan üzenet, amely a szélsőjobb térnyeréséről értekezne. A szélső jobboldali erők győzelme inkább a francia kontextusban jelenik meg, az olyan híradásokban amelyek a francia parlament feloszlatását taglalják.
Az EP választásokat a grúziai sajtóban egyelőre nem vitatták meg.
Oroszországban és a Dél-Kaukázusban az EP választások bár megjelentek a sajtóban és egyes elemzők is foglalkoztak velük, nem kaptak jelentős figyelmet, általánosságban nyugati kiadványok elemzéseit szemlézik, vagy tényszerű adatközlést hajtanak végre. Megjegyzendő azonban, hogy a választások eredményeit és az azok mögött rejlő társadalmi folyamatokat saját politikai és geopolitikai nézeteik mentén súlyozzák, mint például a szélsőjobboldali pártok térnyerése és azok hatása az ukrán válságra az orosz sajtóban, vagy a francia eredmények az azeri és az örmény sajtóban.
Közel-Kelet
Az arab világ egyik leghíresebb sajtóorgánuma, a szaúdi érdekeltségű Asharq Al-Awsat internetes változata az elmúlt 45 év legfontosabb európai választásának titulálta a június 9-ei voksolást.
Néhány nappal a választásokat megelőzően azt írták, hogy "kétségtelen, hogy ezek a választások, amelyek a tizedikek azóta, hogy az Unió polgárai 1979-ben közvetlenül választják meg az Európai Parlament tagjait, megérdemlik, hogy az európai választások 45 évének legfontosabbjaként jellemezzük, mivel magukban hordozzák az Unió további bezárkózási tendenciájának veszélyét, a külső határain való falak építését, a tag[államok] közötti szolidaritás csökkentését és az orosz fenyegetés alatt lévő keleti front megerősítését".
Az Asharq Al-Awsat cikke hozzáteszi, hogy "minden jel arra utal, mind európai, mind nemzetközi szinten, hogy ennek a választási időpontnak a jelentősége messze meghaladja az összes korábbi európai választásét. Ez az első alkalom, hogy az európaiak a külső határaikon zajló nagy háború előestéjén járulnak az urnákhoz, miközben a tagállamok az elmúlt évtizedeket tekintve egy példátlan fegyverkezési versenybe bocsátkoztak a nagy integrációs projektekre szánt források rovására. Az európai parlamenti választások még soha nem jelentették a politikai stabilitás próbáját olyan országokban, mint Németország, Franciaország, Spanyolország és Lengyelország."
Az Al Jazeera katari hírszolgáltató részletes beszámolót írt a voksolás menetéről és jelentőségéről. A június 2-án megjelent cikkükben leírták, hogy az európai parlamenti választások június 6-tól június 9-ig tartanak, amikor az Európai Unió mintegy 360 millió választópolgárának kell megválasztania az Európai Parlament 720 tagját. Az Al Jazeera külön kitért Németországra is, amellyel kapcsolatban azt közölte, hogy "Németországban először szavazhatnak majd kiskorúak is, miután az országban 18-ról 16 évre csökkentették az európai választásokon való részvétel korhatárát". Hozzátették, hogy "a választásra jogosultak száma Németországban a 2019-es mintegy 61 millióról idén mintegy 65 millióra emelkedett".
A Dubaj Emirátus által fenntartott Albayan című újság is részletesen foglalkozott a témával. Egy június 5-i előrejelzésük szerint a szélső- és nacionalista jobboldal a korábbi választásokhoz képest jelentős arányban nyerhet mandátumokat. E kijelentésüket arra alapozták, hogy ezek a pártok nyerték a legutóbbi parlamenti választásokat Olaszországban és Hollandiában, és a közvélemény-kutatások szerint előnyben vannak Ausztriában, Franciaországban és Belgiumban. A dubaji újság szerint a szélsőjobboldal felemelkedése a hagyományos jobb- és baloldali pártok hanyatlásának tudható be. A cikk külön kitér a migráció kérdésére, amit megosztó témának nevez és hozzáteszi, hogy "a szélsőjobboldali, populista és nacionalista pártok úgy vélik, hogy a migráció minden formája - a legális és az illegális - közvetlen oka a gazdasági és biztonsági feltételek további romlásának".
Továbbá a rendkívül népszerű egyiptomi Yawm7 nevű internetes portál is esélylatolgatásba bocsátkozott, és egy június 5-én megjelent cikkükben leírták, hogy "a szélsőjobboldal népszerűsége az elmúlt években növekedett. A felmérések azt mutatják, hogy a kisebbségek egyre inkább a szélsőbaloldalra szavaznak, mivel a mainstream pártok jobbra sodródnak olyan kérdésekben, mint a bevándorlás és a kulturális értékek." Hozzáteszik: "a közvélemény-kutatások azt jósolják, hogy a választások eredményeként a szélsőjobboldal megerősíti pozícióját az Európai Parlamentben, így nagyobb befolyást szerez a kontinentális politika alakításában, bár a hagyományos erők továbbra is többségben lesznek".
A Londonban megjelenő Al Arab internetes oldalán több cikkben is beszámolt az európai voksolásról. Más arab nyelvű sajtóorgánumokhoz hasonlóan a szélsőjobb előretörésének lehetőségét hangsúlyozták ki leginkább.
Az Asharq Al-Awsat egy cikket közölt közvetlenül az eredmények napvilágra kerülését követően "Új politikai tájkép Európában, amelyet a jobboldal felemelkedése jellemez" címmel. Ebben leírják, hogy "bár a választások európai jellegűek, az egyes országok sajátos körülményei miatt nemzeti jellegűvé váltak abban az értelemben, hogy elsősorban a helyi gazdasági és társadalmi helyzetet és a kormányzó politikai szövetségek teljesítményét veszik figyelembe. Franciaországban például Macron elnök politikája melletti vagy elleni szavazássá vált. A legfőbb kihívást azonban – legalábbis tíz európai országban - a szélsőjobb pozíciója jelenti [...]."
Az Al Jazeera katari hírszolgáltató részletesen foglakozik az európai választások eredményeivel a "A szélsőjobboldal megerősítette pozícióit az európai választásokon, és földrengést okozott Franciaországban" című cikkében. Ebben kifejtik, hogy az eredmények "növelték a bizonytalanságot Európa politikai irányának jövőjét illetően, anélkül, hogy felborították volna a brüsszeli politikai egyensúlyt. Ezek a [szélsőjobboldali] pártok Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában elsők lettek, Németországban és Hollandiában pedig másodikak".
A France24 arab nyelvű kiadása az Al Jazeera-hoz hasonló cikket közölt, amelyben a szélsőjobboldal megerősödését elemezték. Kifejtették, hogy a "nacionalista és szélsőjobboldali pártok jelentős győzelmet arattak az európai választásokon. Az eredmények nem borítják fel a politikai egyensúlyt Brüsszelben, de politikai földrengést okoznak Franciaországban, ahol Macron elnök bejelentette a francia Nemzetgyűlés feloszlatását, és június 30-ra parlamenti választásokat írt ki."
Az Asharq internetes portálon ugyancsak hasonló kontextusban elemezték a választások eredményét. Leírják, hogy "a szélsőjobboldal jelentős növekedést regisztrált Franciaországban és Németországban, ahol megelőzi Emmanuel Macron elnök és Olaf Scholz kancellár pártjait. Az északi országokban a baloldali és zöld pártok nyertek az európai választásokon, míg a szélsőjobboldali pártok visszaestek a hivatalos eredmények szerint. A szélsőjobboldali erők többnyire két blokkra oszlanak az Európai Parlamentben, de a választások után újjáalakulhatnak."
Az Aletihad nevű oldalon pedig főként a francia elnök, Emmanuel Macron bukásával foglalkoznak. Kifejtik, hogy "Emmanuel Macron francia elnök bejelentette a parlament feloszlatását és az előrehozott parlamenti választások június 30-i megtartását. A döntés azután született, hogy Jordan Bardella jobboldali pártja 32,4 százalékkal vezette a franciaországi európai parlamenti választásokat a kormánypárt 15,6 százalékával szemben".
Az Alhurra internetes portál szintén a francia helyzetet elemzi "A francia elnök feloszlatja a Nemzetgyűlést és új parlamenti választásokat ír ki" címmel közölt cikkében. Ebben kifejtik, hogy a "szélsőjobboldal pártja a szavazatok több mint 30 százalékával nyerte meg a választást, megsemmisítő vereséget okozva az elnöki tábornak".
A Bahreini Hírügynökség viszont azt írta, hogy "az Európai Parlament előzetes eredményei szerint a jobbközép Európai Néppárt (EPP) 184 mandátummal megnyerte az európai parlamenti választásokat, miután vasárnap minden szavazóhelyiség bezárt. A liberálisok mandátumainak száma 102-ről 80-ra csökkent, míg a Zöldeké várhatóan szintén jelentős mértékben, 71-ről 52-re. A balközép szocialisták és demokraták valószínű megtartják 139 mandátumukat, míg a szélsőbaloldali pártok várhatóan egy helyet veszítenek, [így] 37-ről 36-ra [csökken mandátumaik száma]."
Délkelet-Ázsia
Az európai parlamenti választások jellemzően kevésbé tematizálják a délkelet-ázsiai médiatartalmakat, ugyanakkor a döntéshozók és az elemzők is aktív figyelemmel kísérték a kampányidőszakot és magát a voksolást is. A figyelem oka, hogy a választás személyi és politikai változásokat fog előidézni az Európai Parlament mellett az Európai Bizottság és az Európai Tanács élén is. Az EU végrehajtó testületén belüli folytonosság jóllehet folytonosságot ígérne a délkelet-ázsiai országokkal való uniós kapcsolattartásban is, amely az elmúlt években pozitív, felfelé ívelő pályára mutatott. A délkelet-ázsiai elemzők többsége előzetesen azt feltételezte, hogy egy szélsőjobboldal térnyerése jellemezte vagy egy döntésképtelen új Európai Parlament megzavarhatja az EU külpolitikai menetrendjének végrehajtását.
A menetrend része, hogy EU folytatja a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat Indonéziával és Thaifölddel. Brüsszel számításai szerint a thaiföldi parlamentnek idén jóvá kellene hagynia az EU-Thaiföld Partnerségi és Együttműködési Megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy számos a paktumban foglalt kötelezettségvállalási mechanizmus hatályba lépjen. Egyes szakértők szerint a Malajziával és a Fülöp-szigetekkel folytatott hivatalos uniós kereskedelmi tárgyalások megkezdése is várható a választások után; mindkét ország kormánya többször is kifejezte, hogy szeretné előmozdítani a megbeszéléseket. A délkelet-ázsiai államok számára ugyanakkor idén kiemelt tárgyalási témának számítanak és azok is maradnak az EP-választások eredményétől függetlenül az uniós környezetvédelmi és kereskedelmi politika, amelyet több ASEAN-tagállam protekcionistának talál; az Izrael-Hamász háború (2023-) megítélése, amelyben a muszlim többségű délkelet-ázsiai államok szerint Brüsszel elfogultan Izrael-párti; illetve a mianmari polgárháború (2021-) kezelése, amelyben az ASEAN-országok kontinuitást várnak az Unió fellépésében.
A választások eredményéről a délkelet-ázsiai sajtótermékek jellemzően a vezető európai hírügynökségek híradásait és értkeléseit átvéve számoltak be. Azok alapján a voksolás fő kimenetelének az Európai Parlament jobbra tolódását tartják, aminek keretében „több lesz az euroszkeptikus nacionalista, és kevesebb a mainstream liberális és a zöldpárti képviselő”. Az eredmények a sajtóértékelések szerint hatással lesznek a különböző globális relevanciájú európai integrációs területekre, az éghajlatpolitikától kezdve a védelmi és migrációs kérdéseken át a Kínával és az Egyesült Államokkal fenntartott geopolitikai kapcsolatokig. Egy az eddigi szakpolitikai irányokkal szemben szkeptikusabb Európai Parlament „kiskapukat beépítve” az új jogszabályokba, vagy a hosszú távú uniós költségvetésen keresztül is akadályozhatja az eredeti célok elérését. A tagállamok közötti egység adott kérdésekben vagy az integráció további mélyítése is megkérdőjeleződhet az új Parlament társjogalkotó tevékenysége révén, ami magának az Uniónak a reformját és bővítését is alapvetően más pályára terelheti.
A délkelet-ázsiai híradások is kiemelik, hogy ugyan a centrum, a liberális és a szocialista pártok megőrizték többségüket a 720 fős parlamentben, illetve előreláthatólag az Európai Néppárt (EPP) alkotja majd a legtöbb képviselővel bíró frakciót, az euroszkeptikus nacionalista pártok képviseletének megerősödése valószínűleg megnehezíti Ursula von der Leyen újraválasztását az Európai Bizottság elnökének. Az eredmény a francia elnök és a német kancellár „súlyos vereségének” is minősíthető, mely belpolitikai csapások kérdéseket vetnek föl azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió nagyhatalmai miként képesek irányítani az Uniót. Az Európai Parlament támogatásának megszerzése a vezető uniós pozíciók elnyeréséhez és megtartásához például jobbra tolhatja az uniós politikákat már a javaslattevő szakaszban, mivel a jogszabálytervezeteket a Bizottság készíti elő. A politikai manőverezéshez mindazonáltal a délkelet-ázsiai tudósítások szerint várhatóan kevesebb mozgástér áll majd rendelkezésre a centrista politikusok számára.
A délkelet-ázsiai elitek körében végzett tavaszi felmérés alapján egyre kevesebben tartják Brüsszelt megbízhatónak olyan kérdésekben, mint a szabadkereskedelem és a globális rend fenntartása. Az Unió Délkelet-Ázsiában egyre meghatározóbb percepciója szerint Brüsszelt lekötik a belső ügyei, és nem tud kellő mértékben a globális aggodalmakra és kérdésekre összpontosítani. Az EU ugyanakkor Kína, az Egyesült Államok és Japán után az ASEAN negyedik legfontosabb párbeszédpartnerének számít, és megőrizte vezető pozícióját az ASEAN preferált stratégiai partnereként az amerikai-kínai rivalizálással szemben. Az új Európai Parlament felállása után az Európai Uniónak következésképpen célszerű lenne érdemben növelnie együttműködési erőfeszítéseit az erre egyértelműen fogadókész Délkelet-Ázsiával.
Dél-Ázsia
Az indiai sajtó már a választások előtt kihangsúlyozta, hogy az indiai parlamenti választásokat követően az európai szavazásnak – amely Indiát követően a legnagyobb demokratikus gyakorlat a világon – is nagy jelentősége lesz a jövőre nézve. Ami az eredményeket illeti a szélsőjobboldali pártok jelentős győzelmet arattak a vasárnap zárult európai parlamenti választásokon, a Marine Le Pen vezette franciaországi Nemzeti Összefogás pedig arra ösztönözte Emmanuel Macron elnököt, hogy feloszlassa a parlamentet és június 30-ra, egy hónappal a párizsi olimpia előtt országos parlamenti választásokat írjon ki.
A nacionalista és populista pártok térnyerése, amelyek Magyarországon, Szlovákiában és Olaszországban is kormányon vannak, Svédországban és Finnországban pedig kormánykoalíciók részét képezik, valószínűleg ezután is megnehezítik majd az olyan kérdések megvitatását, mint az éghajlatváltozás és a mezőgazdasági politika.
A pakisztáni sajtó alapvetően szintén Macron pártjának vereségére fókuszált. Ennek értelmében Emmanuel Macron francia elnök vasárnap feloszlatta kormányát és előrehozott parlamenti választásokat írt ki, miután Marine Le Pen szélsőjobboldali pártja legyőzte őt az európai uniós szavazáson. Ez a döntés jelentős politikai felfordulást okozott Franciaországban, és esélyt adott a szélsőjobboldalnak arra, hogy valódi politikai hatalomra tegyen szert – fogalmazta meg véleményét a Pakistan Today.
Bangladesben részletesen beszámoltak az eredményekről, miközben megjegyezték hogy Franciaországban a szélsőjobboldal vasárnapi győzelme az európai parlamenti szavazáson arra késztette Emmanuel Macron francia elnököt, hogy előrehozott választásokat írjon ki, és ez bizonytalanabbá tette Európa jövőbeli politikai irányvonalát.
A kisebb államokban, mint pl. Srí Lankán szintén a francia belpolitikai helyzet kapott nagy figyelmet. Amint a cikk emlékeztet arra legutóbbi, 2022-es parlamenti választásokon Macron centrista pártja szerezte meg a legtöbb mandátumot, de elvesztette többségét a Nemzetgyűlésben, így a törvényhozók politikai manőverezésre kényszerültek a törvények elfogadásához. Az elnök azonban vasárnapi döntésével nagy kockázatot vállal egy olyan lépéssel, amely visszafelé sülhet el, és növelheti Le Pen esélyeit arra, hogy végül átvegye a hatalmat. Egy olyan forgatókönyv, amelyben egy ellenzéki párt végül parlamenti többséget szerez, egy „együttélésnek” nevezett feszült hatalommegosztási helyzethez vezethet, amelyben Macron egy eltérő nézeteket valló miniszterelnököt nevezne ki.
Kelet-Ázsia
Kínában a választások előtt kiemelték, hogy Brüsszel várhatóan csak a vasárnapi választások után tájékoztatja a kínai autógyártókat az elektromos járművekre kivetett új vámokról. Kína ezért két minisztert küldött európai körútra, hogy lobbizzon az érdekükben. Az Európai Bizottság, az EU végrehajtó szerve várhatóan néhány nappal a választások után új vámokat jelent be a kínai elektromos járművekre.
Az EU kötélen táncol a Kínával fennálló kapcsolatait illetően. Brüsszel egyrészt stratégiai riválisként ismeri el Pekinget, ugyanakkor szeretné fenntartani az együttműködést klíma- és geopolitikai kérdésekben. Az európai pártok eltérő érzékenysége miatt az európai parlamenti választásokon nyújtott teljesítményük kulcsfontosságú lesz az EU-s Parlament Kínával kapcsolatos nézetének kialakításában.
Az Európai Bizottság szintjén, ha Von der Leyent újraválasztják, nagy valószínűséggel folytatja Kínához való hozzáállását az elmúlt öt évben, továbbra is támogatja a kereskedelemvédelmi politikákat, és elősegíti a Kínától való függőség csökkentését. Még ha nem is választják újra von der Leyent, nagy a valószínűsége annak, hogy az Európai Bizottság újonnan kinevezett elnöke nem módosítja jelentősen Kína-politikáját, és továbbra is a "kockázatmentesítés" lesz a Kína-EU eszmecsere és együttműködés fő témája.
A Kína-EU kapcsolatoknak mindig is megvolt a maga fejlődési logikája. A Kína-EU kapcsolatok alakulását számos tényező befolyásolja. Ez az európai parlamenti választás egy vagy több szempontból is érintheti a Kína-EU kapcsolatokat, de nem lesz alapvető hatása a Kína-EU kapcsolatok általános helyzetére.
Mind Japán, Dél-Korea és Kína is cikkezett a választásokról és jobboldali eltolódásról számolt be, de külön kommentárt nem fűztek egyelőre hozzá, hogy milyen kilátások várhatók az EU kapcsolataikban.
Kínában kiemelték, hogy összességében a centrista, a liberális és a szocialista pártok megtartották mandátumelőnyüket, de a hagyományos centrista erők az európai politikában jelentős visszaesést szenvedtek el a jobboldali erők nagy előrehaladást értek el, és ez hatással lehet az EU Kínához való hozzáállására.
Közép-Ázsia
Közép-Ázsia országainak nyomtatott, valamint online formában megjelenő sajtójóorgánumai – függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki – az általánosnál mélyrehatóbban nem foglalkoztak a 2024-es európai parlamenti választásokkal. A hírek között természetesen szerepet kapott a választás, mint a globális politikai egyik fontos eseménye, azonban ezek a német vagy orosz nyelvű sajtóorgánumokból átvett hírek fordításai, összegzései, véleménycikkei voltak.
A közép-ázsiai sajtó annak ellenére, hogy az utóbbi időben az Európai Unió és a közép-ázsiai ötök közötti kapcsolatok jelentősen javultak a közép-ázsiai országok médiái nem kísérték figyelemmel az Európai Uniós választások történéseit.
Az európai választásokkal szemben a világpolitikai eseményekkel kapcsolatban a közép-ázsiai országok médiatermékei sokkal inkább koncentráltak a regionális és belföldi eseményekre, amelyek között nagyobb szerepet az indiai választások végeredménye, az iráni választási bizottság hivatalosan bejelentette az elnökjelöltek nevét és az üzbég elnök törökországi útja kapott. Ami mégis kiemelhető az az előrehozott francia választásnak a híre, amit német és orosz hírportáloktól vett át a regionális média.
Összességében elmondható, hogy a közép-ázsiai média 2024-es Európai Uniós parlamenti választásokkal meghatározóan nem foglalkozott. Az elmúlt héten a regionális nyomtatott és online közép-ázsiai sajtó sokkal jobban fókuszált azokra a regionális eseményekre, ülésekre belpolitikai eseményekre és katasztrófákra, melyek a régió rövid és hosszútávú jövőjét szorosan érintik.
