Ahogyan arra Dodwell is rámutat, Kínának több oka is volt arra, hogy elindítsa a BRI-t. Egyrészt, a jólét növelésével és az infrastrukturális beruházásokkal visszaszoríthatja a Közép-Ázsia egyes részein egyre radikálisabbá válló iszlamizmust, amely Xinjiang tartományon keresztül nyugatról destabilizálja az országot. Emellett a "tengeri sebezhetőség" is közre játszhatott a BRI életrehívásában, ugyanis Kínát a szűk Malakka-szoros választja el fő kereskedelmi partnereitől, különös tekintettel a közel-keleti olaj- és gázszállítóktól.
– Xinjiangnak szüksége volt piacokra, amelyekkel kereskedni tudott, és ezek nyugat felé, Közép-Ázsián keresztül – Kazahsztántól, Üzbegisztántól, Kirgizisztántól és Türkmenisztántól lefelé Pakisztánba és Afganisztánba, majd Irakon és Irakon keresztül a Perzsa-öbölbe és Európába – helyezkedtek el. Ezen egykor virágzó ősi kereskedelmi útvonalak újjáélesztése nem csak rengeteg ember életkörülményeit javítná, de Kína szárazföldi összeköttetését is megerősítené az Indiai-oceánhoz, Európához és végül Afrikához. Kína gazdasági és stratégiai szükségletei tökéletesen illeszkedtek egymáshoz – írta Dodwell.
Dodwell következtetése szerint a BRI növelte Kína képességét arra, hogy szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat építsen ki Ázsiában és Afrikában. Ez megváltoztatta a globális gazdasági hatalom egyensúlyát, és világszerte számos fejlődő ország kilátásait. A China International Capital Corporation új jelentése szerint Kína a kezdeményezésben részt vevő 35 ország első számú kereskedelmi partnere.
