Fotó: A szerző felvétele
Sitkei Levente
06/09/2024 22:00
A városnak és a repülőtérnek sem szabadna léteznie, ha a feltételeket vesszük alapul. Ameddig a szem el lát és még jóval azon túl is kizárólag sivatag terül el. Itt nem élhetne senki, nem is élt soha. Bajkonur egy olyan földön épült fel, ahol nincs víz, nincs növényzet, a föld pedig olyan súlyos korróziót okoz, hogy a gázt és vizet szállító csöveket a földfelszín fölött kénytelenek elvezetni. De mégis létezik a település, nagyjából 75 ezer ember otthona, közülük mintegy 15 ezren orosz állampolgárok. A városban senkinek sincs saját lakása, mindannyian bérlők, a helyi szabályok ugyanis szigorúak.
Bajkonur zárt város, kapuinál ellenőrzőpontokon kérik el a szükséges engedélyeket az orosz hatóságok. Jelenleg 2050-ig köti Oroszországhoz a várost a bérleti megállapodás, amelyet Asztana és Moszkva írt alá, s nem tudni, meddig tart még a közös munka. Bajkonur ugyanis valóban nagyon régi, a technológia felújítása – mint az űrkutatás általában – pokoli összegeket emészt fel, s a Szovjetunió szétesése után egy másik állam területének közepén találta magát, pedig az űrprogram ma is orosz, nem kazah. Viszont ideális helyen van.
A rakéták fellövéséhez szükséges a hatalmas, üres terület települések nélkül, megakadályozandó az esetleges baleseteket, valamint a közelség az Egyenlítőhöz, hogy gazdaságosabban el tudják érni a világűrt. Oroszország már építi az Amur folyása mellett a Vosztocsni űrkikötőt, amely orosz földön, viszonylag jó földrajzi szélességen fekszik. De mégsem Bajkonur, hiányzik onnan a kiforrott technológia és nagyon-nagyon messze van Moszkvától. Ráadásul az egész orosz űrprogram Bajkonurhoz kötődik, az űrhajósok is amolyan otthonként tekintenek rá.
A város tipikus hetvenes évekbeli település, panelházak sora a széles utak mentén, egy-egy régebbi, ötvenes évek közepéről származó negyed emlékeztet a hősi múltra. A panelek tűzfalait űrrakéták stilizált képe díszíti, Angara, Burjat, Vosztok, Szputnyik, Enyergija. Az utcákat a nagy hősökről nevezték el, German Tyitov, Tyereskova vagy a rakétakutatás atyja, Szergej Koroljov is kapott főutat, utóbbi még szobrot is. Helybéliek szerint ugyanakkor hiába a különleges céllal épített város, itt is éppen úgy élnek az emberek, mint máshol, iskolába járnak, dolgoznak, legfeljebb a fiatalok egy Kozmodrom nevű kávézóban gyűlnek össze.
Persze azért mindenki tudja, hogy az űrkutatás milyen komoly dolog. A mostani, politikailag teljesen bizonytalan helyzetben is képes arra Oroszország és az Egyesült Államok, hogy szoros együttműködésben embereket küldjön a Nemzetközi Űrállomásra. Az orosz és amerikai űrhajósok közötti viszony pedig lényegében nem baráti, hanem testvéri. Mert mindenki tudja, hogy az űr meghódítása több az embernél.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. szeptemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
