Fotó: Vojnich Oszkár és Vay Péter utazásai Délkelet-Ázsiában
Domaniczky Endre
02/02/2024 06:00
Délkelet-Ázsia államai magyar szempontból még a 20. század elején is ilyen fehér foltnak számítottak. A térségben korábban aktív magyar utazók már korábban is tettek kisebb, egy-egy régióhoz kapcsolódó utakat. Az egyértelmű volt, hogy ez a vidék bővelkedik az ősi kultúrákban, tehát nem elegendő csupán a két legnagyobbra: Indiára és Kínára koncentrálni, hanem vizsgálat alá kell vonni a köztes régiók politikai és társadalmi helyzetét is.
Bár látszólag két teljesen eltérő háttérrel rendelkező utazóról van szó, Vay Péter és Vojnich Oszkár 1910- es években, közvetlenül az I. világháború kirobbanása előtt megtett körutazása részben lefedi egymást, és kettőjük beszámolója alapján teljes panorámaképet nyerhetünk az India, Kína, Oroszország és Ausztrália közötti terület államairól, szervezetükről, politikai céljaikról.
Vizsgálati szempontok
Kifejezetten szerencsés, hogy a két szerző esetében nemcsak az egyéni háttér különbözött, hanem a vizsgálati szempontok is. Vojnich figyelmét minden apróság megragadta, így a vadászkalandok taglalása mellett pontos információkat kaphatunk a hétköznapi élet menetéről, például a közlekedési lehetőségekről, az építkezési módokról és a népviseletekről is. Vay viszont a kommunikáció mestere volt, akit elsősorban a hatalmi, politikai és kulturális kérdések érdekeltek, ezeket viszont – magas származásának és társadalmi helyzetének köszönhetően – első kézből, általában az uralkodó család tagjaitól szerezte be.
Rendelkezésünkre áll tehát két igen terjedelmes és – különösen Vojnich esetében – fényképekkel is jól dokumentált magyar nyelvű munka, amely India mellett (ez mindkét utazó egyik fő témája volt) a mai Banglades, Mianmar, Indonézia, Thaiföld, Kambodzsa, Vietnam, Malajzia és Szingapúr belső viszonyait is bemutatja. Mindkét írás jóval túlmutat az országleírás kritériumain, és kitér a korabeli magyar kapcsolatépítési technikákra is, amelyek révén – különösen a thai udvarban – sikerült némi saját mozgástérre szert tenni.
Jogászból világjáró
Vojnich Oszkár (1864-1914) vagyonos dél-magyarországi nemesi családból származott. Jogi egyetemet végzett, ám a praxis csak rövid ideig kötötte le. Fiatal korától lelkes sportembernek számított, aki hobbijának: az utazásnak és vadászatnak élt. Útikalandjait könyvek és cikkek formájában rendszeresen publikálta. 1910-ben úgy döntött, hogy Indiába látogat, de onnét tesz egy kitérőt a holland gyarmatnak számító Kelet-Indiába is.
Vojnich gyakorlott világjárónak számított, és jól megtervezte a végül másfél évig tartó utazását. Először a brit fennhatóság alatt álló Indiában szállt partra, itteni útjait a két legfontosabb közlekedési csomópontra, Bombayre (Mumbai) és Kalkuttára (Kolkata) építette. Ez utóbbi városból kiindulva beutazta a mai Banglades és Mianmar területét is. Bár mindkét metropolisz környékén hosszabban vadászott, jelentős energiákat fordított a történelmi emlékhelyek felkeresésére.
Útja második részének kiindulópontja Szingapúr volt, amelyet már korábbról jól ismert. Innét több részletben utazta be a mai Indonézia szigetvilágát. Elsősorban – az őt egész életében foglalkoztató vulkánosság miatt – Jávára koncentrált, de más helyeken, például Celebesz, Bali, Borneó és Szumátra szigetén is kikötött. Útjai során érintette Malajziát és Thaiföldet, mindkét helyen nagyjából egy-egy hónapot töltött el, és több várost is felkeresett. Hazatérte után útjáról egy kétkötetes, fotókkal gazdagon illusztrált könyvben számolt be (I. British India; II. A kelet-indiai szigetcsoporton). A munka, amely szerkezetileg az óceániai beszámoló (A Csendes Óceán szigetvilága) folytatásának tekinthető, legfontosabb üzenete, hogy magyar szempontból Holland India, Szingapúr és Thaiföld egyaránt felfedezésre (és kapcsolatépítésre) érdemes területek. FŐ
Cél az adatgyűjtés
Vay Péter (1863-1948) egy régi és kiterjedt főnemesi családból származott. A magas ranghoz kiváló neveltetés, ám korlátozott anyagi javak társultak. A jól csengő név, a széleskörű nyelvtudás, az országhatárokon átívelő összeköttetések legjobban a diplomáciában hasznosulhattak volna, de a lehetőségeket a családi vagyon mérete, illetve Vay egyedi látásmódja erősen behatárolta. A fiatalember esetében ugyanis a széles látókör és magabiztos fellépés a korban szokatlanul erős szociális érzékenységgel párosult.
Kifejezetten kereste a kétkezi munkások társaságát és a főúri szalonok mellett mindig időt szakított a szegényeket pártoló intézmények (árvaházak, anyaotthonok, népiskolák) meglátogatására. Ráadásul éles szemmel ismerte fel az akkoriban egyre fontosabbá váló sajtóban rejlő lehetőségeket, és jó kapcsolatok kialakítására törekedett az újságírókkal. A grófban tehát magas rangja ellenére is a modern arisztokrata előfutárát tisztelhetjük.
Vay műértő és műpártoló volt, és ifjúkora óta rajongott a keleti kultúrákért, 1913-1914-ben, egy évtizeddel korábban a térségben tett utazásai kiegészítése érdekében látogatott el a Távol-Keletre. Indiába 1913 decemberében érkezett, s Bombayből Kalkuttán keresztül utazott Sri Lankába, majd Burmába (Mianmar). Innét Malajzia és Szingapúr érintésével a mai Indonézia felé tartott. Akárcsak másfél évvel korábban Vojnich Oszkár, ő is Jávára koncentrált, de néhány másik szigetet is meglátogatott.
Szingapúrból ismét Malajziába utazott, majd Thaiföld felé vette az irányt. A királyságban több hetet töltött, és az udvarban szinte minden fontos információt összegyűjtött. Körülnézett vidéken is, aztán Vietnámban és a mai Kambodzsában vizitált, aztán a vietnámi partvidék fontosabb városaiban megállva Hanoiba utazott. Innét Hong Kong érintésével ment tovább Japánba.
Vaynak az úttal fő célja az adatgyűjtés volt, ugyanis már hosszabb ideje dolgozott az Ázsiáról szóló könyvén, amely az I. világháború kitörése miatt csak évekkel később jelent meg (A keleti féltekén). Útja során számos fényképes beszámolót küldött a hazai lapoknak. Munkái végkövetkeztetése nagyrészt egybecseng Vojnich írásával: Thaiföld és szomszédai a magyar kapcsolatépítés szempontjából ígéretes területnek számítanak.
A szerző a Mádl Ferenc Intézet vezető kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!