Fotó: iStock
Sitkei Levente
02/02/2024 06:00
Egyetlen ország se volna arra képes jelenleg, hogy embert küldjön a Holdra. Meghökkentő módon ezt a több mint ötvenéves technológiát elfelejtette a NASA és a Roszkozmosz is, a kínaiak, európaiak, japánok, indiaiak pedig sose voltak a birtokában. „A NASA vagy a Roszkozmosz egy gyár. Nem tud úgy gondolkodni, mint egy kis kutatóintézet. A forradalmi megoldások megalkotásához pedig épp a forradalmi gondolkodásra van szükség” – mondta egy neve elhallgatását kérő NASA alkalmazott megkeresésünkre. Emellett pedig rengeteg pénzre, de olyan pénzre, amely eredményt is fial.
Mivel az űrkutatás eredményei rendkívül szerteágazóak, egy részük pedig katonai célú, így egyértelműen titkosítottak, ki lehet szervezni a feladatokat. Szingapúr, Délkelet-Ázsia oroszlánja tavaly 150 millió dolláros kormányzati támogatást jelentett be, amely az űrkutatást fogja segíteni. A világ második – Sanghaj után – legforgalmasabb kikötőjével rendelkező Szingapúr számára ez nem csupán jó üzleti lehetőség, de a hajók koordinálása miatt kifejezetten szükséges is. Nem beszélve arról, hogy a kereskedő városállam már régóta jó kapcsolatokat ápol a francia és brit űrkutatási intézetekkel, Indiával és Kínával is, így a szükséges forradalmi gondolkodást is át tudja – részben – vállalni a gigászoktól.
Szingapúr nagyjából tizenöt éve foglalkozik komolyabban az űrkutatással, annak elsősorban elméleti-technológiai alapjaival. Az első saját fejlesztésű kereskedelmi műholdját 2015-ben juttatta Föld körüli pályára, mégpedig egy indiai hordozórakétával, Dél-Indiából. India 2025-re tervezi az első embert szállító űrmisszióját, amellyel a negyedik ország lenne e tekintetben a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína után. „A műholdak lényegében csak olyan számítógépek, amelyeken van rádió és napkollektor. A legnagyobb része elektronikai berendezés, olyan, amilyet Szingapúr évek óta kiváló minőségben elő tud állítani” – nyilatkozta a Szingapúri Gazdasági Fejlesztési Testület vezető tisztviselője.
Az űrkutatás egy olyan iparág, amely mindig nagyon drága volt és az adófizetők mindig, mindenhol sokallták a látványberuházásnak tűnő területre fordított milliárdokat. Az első Holdra szálláskor, 1969-ben az amerikai lakosság mindössze 53 százaléka támogatta a kutatás folytatását. A nemzetközi összefogás azt eredményezi, hogy a költségek nem csupán eloszlanak, de a magánszektor bevonásával hatékonyabbá is válik a kutatás, lévén nincs olyan örökös pénzcsap, amely számolatlanul önti a milliárdokat a stratégiai ágazatba. Ezzel együtt a kisebb államok és magáncégek bevonása azt is eredményezi, hogy a katonai célú kutatásokat a háttérbe szorítják, esetleg másképp próbálják megoldani, senki se szervezi ki a katonai titkait egy ismeretlen magáncégnek.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. februári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
