Fotó: AFP/Andrej Isakovic
Bíró András
08/05/2024 22:00
Miközben a Balkán geopolitikai értelemben egy Európához tartozó földrajzi terület, amelynek ráadásul az Egyesült Államok a legfontosabb rendfenntartó hatalma a NATO-n keresztül, Oroszország és Törökország évszázadok óta erős gazdasági, szociokulturális és vallási kötődéssel bír a térség több államában is. Noha Kína ezen a téren kissé lemaradásban van – hiszen a 20. század közepe óta van jelen a régióban –, az utóbbi évtizedekben erőteljesen megnőtt Peking lábnyoma.
Az Európai Unión kívüli hatalmak térnyerésének egyik legfőbb oka az EU hiteltelen bővítéspolitikájában keresendő: Észak-Macedónia, Montenegró, Albánia, Szerbia, és Bosznia-Hercegovina is hosszú évek óta tagjelölt, ám valódi áttörésre a mai napig sem került sor. Miután a brüsszeli hatalmi centrum általában leereszkedő módon viszonyul a térséghez, olyan hatalmi vákuum keletkezett a Balkánon, amelyet egyre inkább Törökország, Oroszország és Kína igyekszik betölteni.
Ankara befolyása különböző eszközök kombinálásán keresztül van jelen, a fegyverkereskedelmi megállapodásoktól kezdve az erőszakos vahhábizmus ideológiájának ellensúlyozásán át egészen a soft power tudatos alkalmazásáig, ide értve például török nyelvtanfolyamok finanszírozását, televíziós tartalmak exportálását, vagy például oszmán mecsetek renoválását.
Moszkva évszázadok óta a szlávok és az ortodox egyház védelmezőjeként lép fel, a boszniai konfliktusból és a szerb–koszovói ellenállásból is képes politikai tőkét kovácsolni. Az is beszédes, hogy Szerbia a nyugati nyomás ellenére nem volt hajlandó csatlakozni a szankciós rezsimhez, a Sberbank és a Gazprom a máig jelen van a térségben.
Peking a régió geostratégiai pozíciójának kiaknázása által remél átjárót az európai piacokhoz az Övezet és Út kezdeményezés keretén belül. A közvetlen külföldi tőkebefektetéseken, valamint a logisztikai infrastrukturális projekteken túl Kína különös figyelmet szentel az energiaszektorba irányuló nagyarányú beruházásoknak, kölcsönöknek is.
Washington erőteljesen támogatta az európai Három Tenger Kezdeményezést, valamint a Clean Network programot, annak érdekében, hogy az EU alternatívát tudjon ajánlani a Nyugat-Balkánnak a kínai befektetésekkel szemben. Az EU felé való egyoldalú elköteleződés azonban megrendült, rávilágítva arra, hogy a térség országai a nyugati világon kívülről érkező befektetések kihasználásával versenyre akarják késztetni az EU-t, a teljes jogú tagság további késlekedése esetén pedig nyitottnak mutatkoznak más alternatívák felé is.
A szerző a XXI. Század Intézet kutatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. májusi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
