Fotó: iStock
01/04/2025 22:00
Idén emlékezünk meg a bandungi konferencia 70. évfordulójáról, ami azt jelenti, hogy immáron 70 éve a világ – népességet tekintve – nagyobbik része új világrendet követel.
Hetven évvel ezelőtt, a nyugati gyarmatosítás alól felszabadult államok vezetői összeültek Indonéziában, hogy lefektessék az el nem kötelezett országok mozgalmának alapelveit, amelyek a blokkosodott világban a történelmi sérelmeket levetve, új utat mutattak azoknak, akik nem akartak sem a nyugati, sem a szocialista ideológiai tömbökhöz tartozni. A konferencia tulajdonképpen az akkori világrend megreformálására tett javaslatot.
A bandungi konferencia volt az első (!) olyan multilaterális találkozó, amelyen nyugati nagyhatalom nem vett részt, és ennek nem is örültek: a brit fennhatóságú Hongkongban az amerikaiak által támogatott Kuomintang merényletet tervezett a Kínai Népköztársaság Indonéziába tartó delegációja ellen.
A delegáció tagjai között volt Zhou Enlai miniszterelnök és Chen Yi miniszterelnök-helyettes is. A szerencsének vagy a kínai titkosszolgálatoknak köszönhetően a kínai felső vezetők nem szálltak fel a Kasmír hercegnő nevezetű repülőgépre, egy másik járattal mentek, ezáltal ők épségben érkeztek meg Bandungba, nem úgy, mint a korábbi járat utasai. Ez a híres-neves Kasmír hercegnő incidens.
A Kínai Népköztársaság vezetői bemutatták a kínai békés együttélés öt alapelvét – a szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartása, a kölcsönös meg nem támadás, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, egyenlőség és kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés –, erre épült a későbbi bandungi deklaráció 10 alapelve. Ez a 10 alapelv lett végül a javaslat az új világrend, az új nemzetközi rendszer kialakítására.
De hiába volt ez a tábor a népességet tekintve a legnagyobb, a nemzetközi kapcsolatokban és a világrendben a pénz az úr. Az el nem kötelezett országok tábora mögött nem volt gazdasági erő, így a világrendre tett reformjavaslatoknak sem volt foganatja.
Egészen a 21. század kezdetéig kellett arra várni, hogy Kína, India és más ázsiai országok gazdaságának megerősödésével, az el nem kötelezett országok – amelyeket globális Délnek is hívnak – hallatni tudják hangjukat. A részvételükkel újabb és újabb nemzetközi együttműködések jönnek létre, mint a BRICS vagy az Övezet és Út kezdeményezés.
A Nyugat eközben megszokta az elmúlt 500 év hegemón hatalmát, és elaludt. A 21. században ébredt rá, legnagyobb megdöbbenésére, hogy a világrendben hatalmas változások mennek végbe – holott valójában már 70 éve ezért kiált a nagyvilág. Ránk, európaiakra nézve pedig van egy ennél is aggasztóbb tanulsága az egész változásnak. Míg az Amerikai Egyesült Államok Trump vezetésével már felrázta és újra partiba helyezte magát, addig az EU még mindig csak álmodozik.