Fotó: Liszt Ferenc Intézet Peking
Váradi Viktória
04/10/2024 22:00
Elsősorban az állami kereteken belül megrendezett, kölcsönösségen alapuló filmhetek, ünnepi vetítések voltak jellemzőek erre az időszakra, melyek általában a másik ország fontos nemzeti ünnepe idejére időzítettek, de sokszor egy-egy nagyobb kulturális eseménybe tagozódtak be a filmes események. Az elsődleges cél egymás kultúrájának ismertetése, és a közös célok, hasonlóságok kihangsúlyozása volt. A film szórakoztató szerepe, művészi alkotásként való kezelése kevésbé volt meghatározó.
Az első önálló Kínai Filmhétnek 1951-ben adtak otthont országszerte a magyar mozik, és a kulturális jelleget mi sem emeli ki jobban, mint hogy számos szovjet–kínai dokumentumfilm is vetítésre került a teljes mértékben kínai alkotások mellett. A kínai filmipar fellendülésének köszönhetően ez a későbbi években már nem volt jellemző. A kölcsönösség jegyében az első Magyar Népköztársaság Filmhetére 1953-ben került sor Kínában, melyen bemutatták többek között a Ludas Matyi, Tűzkeresztség és Kis Katalin házassága című filmeket.
A korszakban a mozi eleve nagyon közkedvelt szórakozási forma volt mindkét országban, ezen felül szervezetten is vittek közönséget például egyes szervezetek Kínában egy-egy vetítésre, így valóban sok kínai nézőhöz eljutottak magyar filmek. A Ludas Matyi és Latabár Kálmán pár filmje több alkotással együtt még ma is az idősebb korosztály emlékezetében él.
A filmhetek hol kisebb, hogy nagyobb kaliberben ismétlődtek a szovjet-kínai viszony hatvanas évekbeli elhidegüléséig, és az 1980-as évek elejéig nagyrészt szüneteltek. Az ekkor beköszöntő új korszak viszont változást hozott a magyar–kínai filmes kapcsolatok szempontjából is. A kínai filmipar átalakulása, az állami szerep csökkenése a finanszírozásban, és az ezáltal egyre inkább tért nyerő piaci alapú gondolkodás mind a Kínában készített és külföldre ajánlott filmek, mind a Kína által kiválasztott magyar filmek szempontjából éreztette hatását: a nyereségesség, és így a szórakoztatás fontos szemponttá vált. Bujtor István több filmje is kijutott Kínába ebben az időszakban, és a Wu Dang (武当, 1983) című kungfu film a magyar közönség körében is sikert aratott.
Az elsődleges kapcsolódási formát azonban továbbra is a filmhetek jelentették. A legnagyobb szabású filmhetek és kulturális programok állami szintű együttműködés eredményei voltak, mint például a 2007-2008-ban megrendezett magyar kulturális évad Kínában, vagy a diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulója apropójából megrendezett sokrétű kínai kulturális, és ezen belül filmes programsorozat 2009-ben Magyarországon. Azonban már más szereplők is szerveztek kínai filmheteket időről-időre, például a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége a Kínai Népköztársaság közreműködésével tartott egy filmhetet 1995-ben. A filmek is egyre sokrétűbbek lettek, megjelent 2003-ban, az Örökmozgó Filmmúzeumban tartott kínai filmhéten a Fehér hajú lány (白毛女, 1950) c. filmet filmtörténeti klasszikusként kategorizálják, melyben tükröződik, hogy egy ilyen rendezvény már nem feltétlenül csupán kultúrdiplomáciai esemény, hanem a „filmes” jelleg is kezd megjelenni. Ezek a filmhetek azonban egymástól függetlenül, egyszeri eseményként kerültek megszervezésre. Az Imázsia Kínai Filmhét egy új törekvés arra, hogy egy ugyanabban az időben, évről-évre egymásra építkező filmes eseménnyé nője ki magát.
Az ezredforduló körül nem pusztán a filmhetek szervezői, hanem a filmes kapcsolatok résztvevői, illetve a kapcsolatok színtere is lassan, de folyamatosan diverzifikálódott. A kínai filmek a nyolcvanas-kilencvenes években meghódították a nemzetközi filmfesztiválokat, így automatikusan jobban az érdeklődés kereszttüzébe kerültek. Ebben az időszakban magyarul is több cikk, ismertetés jelent meg, részben külföldi cikkek fordításaként, részben eredeti írásként. Ezen kívül Kína filmfesztiváljain is szerepeltek magyar filmek, és pár nemzetközileg elismert magyar filmes Kínában is nagy becsben áll, mint például Jancsó Miklós, Szabó István, Tarr Béla, Nemes-Jeles László, vagy Enyedi Ildikó.
A nagy áttörés azonban még várat magára. A 2024. májusi kínai elnöki látogatás alatt Budapesten aláírt filmes egyezmény mutatja, hogy államközi szinten nincs akadálya a szorosabb, konkrétabb együttműködéseknek. Kína az évi közel ezer filmes alkotást felmutató, elképesztő ütemben növekvő filmes piacával bármely országnak vonzó partner lehet filmes együttműködés tekintetében. Magyarország a Kínával való jó kapcsolatok mellett pedig – Európa egyik filmes központjaként – mind infrastruktúra, szakemberek, illetve forgatási feltételek szempontjából kiemelkedő versenyképességgel bír ezen a területen. A hazánkban forgatott kínai nagyszabású filmes produkciók, és esetleges koprodukciók létrejötte így egyre elérhetőbb közelségbe kerülnek. Több konkrét kezdeményezés is elkezdődött, és a cikk szerzője is aktívan dolgozik azon, hogy ezek mielőbb megvalósulhassanak.
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, az Imázsia Kínai Filmnapok alapítója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. októberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
