Fotó: iStock
15/12/2025 22:06
A 21. század technológiai fejlődése nemcsak a hétköznapjainkat alakítja át, hanem példátlan módon gyorsítja fel a nemzetközi politikai folyamatokat is. Ma már szinte követhetetlen, milyen ütemben találkoznak állam- és kormányfők, miniszterek, tanácsadók – miközben néhány évtizede még hónapokig tartó előkészítés előzte meg az ilyen diplomáciai eseményeket.
Az elmúlt egy hónap különösen jó példája volt ennek a felgyorsult világnak. Xi Jinping kínai és Donald Trump amerikai elnök Dél-Koreában találkozott az APEC eseményét megelőzően; Trump ázsiai körútján maláj, japán és dél-koreai vezetőkkel egyeztetett, míg Xi Jinping az APEC keretei között folytatott magas szintű tárgyalásokat. Ezt követte a kairói Nagy Egyiptomi Múzeum megnyitója, ahol harminckilenc ország képviseltette magát. November közepén Moszkvában ülésezett a Sanghaji Együttműködés Szervezetének miniszterelnöki tanácsa, majd Johannesburgban a G20 vezetői gyűltek össze.
Magyarország is aktív külpolitikai hónapot tudhat maga mögött: Orbán Viktor miniszterelnök részt vett a kairói múzeum megnyitóján, majd Washingtonba, Moszkvába és Isztambulba is ellátogatott, és mindeközben negyven ázsiai ország pártjai gyűltek össze Budapesten a konnektivitás, a béke és a demokrácia jegyében. Eközben Putyin elnök Indiában tárgyalt Modi miniszterelnökkel, míg Emmanuel Macron francia elnök Kínába látogatott – jelzésértékű, hogy ezúttal EU-s vezetők nélkül.
Az események sorozata ismét visszaigazolta az Eurázsia Magazin korábbi elemzéseit: miközben az Európai Unió intézményi szinten egyre kritikusabb hangot üt meg Kínával szemben, a tagállamok továbbra is azon dolgoznak, hogy minél szorosabb gazdasági együttműködést alakítsanak ki Pekinggel. A német alkancellár és egyben pénzügyminiszter Klingbeil utazott Kínába, majd Macron elnök többnapos látogatást tett Pekingben és Chengduban – jelzésértékű, hogy ezúttal EU-s vezető nélkül –, a brit miniszterelnök pedig januárra tervezi pekingi utazását. Úgy tűnik, az európai vezetők igyekeznek megelőzni Trump tervezett, jövő áprilisi kínai látogatását, bízva abban, hogy kínai vonalon több eredményt érhetnek el, mint az orosz relációban.
Az orosz–EU-s kapcsolatokban ugyanis aligha vált be a diplomáciai párbeszéd felfüggesztése – különösen annak fényében, hogy Donald Trump nyitott Moszkva felé, és elnöksége alatt már több alkalommal is tárgyalt Putyinnal. Habár Magyarország – békemisszió keretében – tavaly és idén november végén is delegációt küldött Moszkvába, e kezdeményezéseket az EU továbbra is bírálja. Ezzel szemben, amikor az amerikai elnök találkozott Putyinnal, az uniós vezetők sorra vonultak Washingtonba, hogy meghallgassák beszámolóját. Úgy tűnik: az orosz politikai térben az EU továbbra is az Egyesült Államokat követi – a kínai térben azonban még keresik az önálló mozgásteret, vagy legalább „egy kis arc” visszaszerzésének lehetőségét.
Közben Ázsiában is komoly diplomáciai hullámzásokat láthattunk: az új japán miniszterelnök asszony Tajvanról tett megjegyzése kisebb diplomáciai vihart kavart, amely csaknem egy hónapig tartott, míg végül a japán kormányfő egyértelművé tette, hogy országa továbbra is az „egy Kína” elvet ismeri el. Figyelemre méltó, hogy Trump nem állt ki Japán mellett az ügyben; sőt hangsúlyozta: „nem minden szövetséges a barátunk – vannak, akik jobban kihasználnak minket, mint Kína”. Vajon az erőviszonyok alakultak át, vagy csupán az amerikai liberális nemzetközi rend gondolkodásmódja jutott a ciklusa végére visszalendítve az országot a realistább külpolitikai iskolához?
Összességében elmondható: a nyugati politikai elit és média az elmúlt hónap eseményeit továbbra is erős ideológiai keretben értelmezte – gyakran kettős mércét alkalmazva. Ez az a jelenség, amelynek ellensúlyozására az Eurázsia Magazin létrejött: hogy a valóságot mutassa be, nem pedig az ideológiák tükrét. Ez vezérelt bennünket az elmúlt években, és ez fogja munkánkat a jövőben is meghatározni.
Ahogy a nemzetközi események mind gyorsabb ütemben zajlanak – olyannyira, hogy akár heti rendszerességgel is meg tudnánk tölteni egy még vaskosabb lapszámot –, most mégis egy rövidebb szünet következik. Addig is áldott ünnepeket, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak. Reméljük, hogy hamarosan létrejön a békecsúcs Budapesten.
A béke legyen veletek!