Ha lassan is, de a Nyugat azért kezdi felfogni, hogy az úgynevezett globális Dél első számú képviselőjeként a BRICS ma már megkerülhetetlen. Még hitegeti önmagát azzal, hogy egy ilyen sokszínű, politikai és társadalmi modellek sokaságát felvonultató klub soha nem alakul át igazán hatékonyan működő szervezetté. Azzal, hogy ennyi érdeket nem lehet hatékonyan összesimítani. El sem tudja képzelni, hogy lehet az ideológiákat félretolva, pragmatikusan építkezni. Zárójelbe téve a meglévő ellentéteket a közös nevezőt keresni. A BRICS ezt teszi. A szövetségek helyett a kölcsönös érdekek mentén együttműködésre építő kínai politikai gondolkodásra alapozva, a háború közepette, a Nyugat elszigetelési törekvései mellett is hatalmas teljesítményre képes orosz diplomáciára, vagy éppen az óvatos lavírozásban komoly tapasztalatokkal bíró indiai, brazil és szaúdi mentalitásra. No meg arra a népességre, tartalékokra és gazdasági erőre, amellyel már most rendelkezik.
Emellett a legfőbb összetartó erő maga a Nyugat. Egészen pontosan a lenéző, neokolonialista nyugati mentalitás. A kazanyi csúcstalálkozó is megmutatta, hogy a világ egyre kevesebb országa akar az Egyesült Államok által kikényszerített szabályokon alapuló rend szerint élni. Nem kér abból az igazságtalan berendezkedésből, amely alárendeli az úgynevezett globális Dél fejlődését a Nyugat érdekeinek. Elegük lett a Nyugat kizsákmányoló, máig az erőpolitikára épülő, a demokrácia exportjának zászlaja alatt sokszor még mindig a klasszikus gyarmatosító módszerekkel operáló, mindezt egyfajta felsőbbrendűségi pozícióból, kioktató stílusban megtestesülő viselkedéséből.
Valójában erről, az egykori gyarmatok, a harmadik világ, az egypólusú világrenddel elégedetlenek végleges megérkezéséről, visszatéréséről szólt a kazanyi csúcs. Az üzenet félreérthetetlen. A világ nem nyugati része, ha nem is nyílt konfrontációval, de eltökélt a jelenlegi hegemónia lebontására. A globális Dél határozott lépésekkel formálná át, tenné igazságosabbá a Nyugat által dominált világrendet. Nem okvetlenül robbantaná fel, hanem az ENSZ-től a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) át a Nemzetközi Valutaalapig (IMF) átalakítaná. Olyanná, ahol nem kizárólag a nyugati világ érdekei érvényesülnek, hanem érdemi beleszólást kapnak a feltörekvők is. Ám ha erre a Nyugat nem hajlandó, akkor megteremti ezeknek az intézményeknek az alternatíváit. Az alternatív rendszerek kialakításának a lehetősége egyelőre inkább csak az alkupozíciók javítását szolgálja, de ezen túl lehet lépni.
Ez a folyamat akkor erősödhet még jobban föl, ha a Nyugat nem akarja megérteni Kazany üzenetét. Ha nem lesz képes szembenézni azzal, hogy a saját szabályain alapuló világrend eresztékei gyengülnek, és egyre határozottabban alakul egy új, a változó erőviszonyokat jobban tükröző berendezkedés. Egy multicentrikus világrend, amelyben az Egyesült Államok vezetésével a nyugati blokk is csak az egyik központ lesz. Persze, ez az átrendeződés hosszú és feszültségekkel terhes folyamat, de úgy tűnik, hogy a trend visszafordíthatatlan.
A szerző újságíró, a Moszkvater.com alapító főszerkesztője.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. decemberi számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!