Wang Yi, a kínai diplomácia vezetője 2022 márciusában Afganisztánba látogatott (Fotó: AFP/Taliban Foreign Ministry)
Wagner Péter
20/12/2023 07:00
Számos érv szólt amellett, hogy Kína veheti át az amerikaiak szerepét Afganisztánban. Erre utalt például, hogy Peking az elmúlt évtizedben jelentős beruházásokat indított a térségben az Övezet és Út Kezdeményezés részeként. Ezen kívül az ország nyersanyagokban rendkívül gazdag, amelyre Kínának is nagy szüksége lehet, viszont ezek feltárása a polgárháború miatt eddig kivitelezhetetlen volt. Ráadásul nem kellett „nulláról indítani”: Peking Afganisztánnal kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedett, legyen szó akár a korábbi tálib rezsimről 2001 előtt, vagy a 2001-2021 között működő, amerikai támogatású afgán köztársaságról. Hasonlóan a világ többi nagyhatalmához, a 2010-es évek közepétől a kínaiak is közvetlen tárgyalásokat kezdtek az ellenálló tálib mozgalommal, egyrészt azért, hogy ne csak fussanak az események után, másrészt, hogy az Afganisztán miatt felmerülő biztonsági érdekeiket egy esetleges hatalomátvétel után is érvényesíteni tudják.
Hogy mik ezek a biztonsági érdekek? A kínai terminológiában „három rossz” – a szeparatizmus, terrorizmus és vallási szélsőségesség – a gyakorlatban a különböző ujgur csoportokat jelenti, amelyek már az 1990-es évek óta jelen voltak Afganisztánban. Ezek közül a legfontosabb a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom, amely a Kínában élő tízmilliós ujgur kisebbség nevében hajt végre terrortámadásokat kínai célpontok ellen. A csoportot az Iszlám Állam afganisztáni szervezete integrálta, és vetette be; 2022 decemberében például terroristáik egy főként kínaiak körében népszerű kabuli szállodát vettek célkeresztbe, a támadásnak öt kínai sebesültje volt. Az elkövetők később videóüzenetben fenyegették meg Kínát, hogy a továbbiakban mind az állampolgárait, mind az Övezet és Út különböző projektjeit célpontnak tekintik. Mivel a tálibok a kezdetek óta harcban állnak az Iszlám Állammal is, a két fél között tehát érdekazonosság mutatkozik, a terrorizmus elleni harc és az Afganisztánban dolgozó kínai állampolgárok védelme kulcskérdéssé vált.
Kína azon kevés ország közé tartozik, amely a tálibok hatalomátvétele után sem zárta be a külképviseletét, sőt a kabuli kínai nagykövet rendszeresen tárgyal az új kormánnyal. Növekvő aktivitásukat jelzi, hogy 2023 elején egy kínai olajipari vállalat megállapodást kötött tálibokkal egy észak-afganisztáni kőolajmező feltárására, mintegy 500 millió dollár értékben. Beszédes, hogy ugyanerről a projektről már 2021-ben is megállapodtak, de Peking szükségét érezte, hogy az új vezetéssel is megegyezzenek. Itt fontos megjegyezni, hogy Kína sem ismerte el hivatalosan a tálibok uralmát, felmerül a kérdés, hogy a beruházások milyen jogi garanciákat élveznek egy olyan országban, amellyel nincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatai?
Hogy a szándékok azért mégis komolyak, azt jelzi, 2023 májusában történelmi csúcstalálkozóra került sor Pakisztán, Kína és Afganisztán között Iszlámábádban. Ennek fő témája az volt, miként lehet hozzákapcsolni a közép-ázsiai országot a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóhoz, a közel tíz éve indított, több mint ötvenmilliárd dollár értékű kínai beruházási programhoz. A három ország közötti megállapodás gyakorlatilag hivatalossá tette azt, ami a térképre pillantva magától értetődőnek tűnik: Kína érdeke, hogy az idáig Afganisztánt elkerülő Övezet és Út projektjei összekapcsolódjanak, megkönnyítve ezzel saját befolyásának kiterjesztését, egyúttal az amerikaiak szerepének csökkentését.
A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
Ez a cikk az Eurázsia 2024. januári számában jelent meg. A magazin elérhető országszerte többek közt az újságosoknál, hipermarketekben és benzinkutakon. Előfizetési lehetőségeiről pedig a neumannlapkiado@nje.hu címen érdeklődjenek!
A kiállítást Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter nyitotta meg.
Wang Yi kínai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Rio de Janeiróban, a G20 csúcstalálkozóján egyeztettek.