Fotó: AFP/Mast Irham
Pataki Zoltán
05/09/2023 22:30
Nem titok, az Egyesült Államok arra törekszik, hogy kiterjessze szövetségi rendszereit Ázsiában is. Májusban jelentették be, hogy a NATO egy összekötő iroda nyitását tervezi Tokióban. A japán fővárosban nyitandó lesz az első ilyen iroda Ázsiában, a hivatalos magyarázat szerint a biztonsági, valamint Kínát érintő kérdésekben fog koordinációt végezni. Az AUKUS-szövetség 2021-es bejelentését követően ez a legnagyobb horderejű bejelentés, amely azt jelzi, hogy az Indo-csendes-óceáni térségben is egyre nagyobb teret nyer magának egyfajta „új hidegháborús” szemlélet. Ezt ösztönözte a közelmúltban több nyugati politikus is.
Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok minél jobban körbe akarja zárni Kínát különböző multilaterális szövetségekkel. Ilyen többek között a QUAD (India, Japán, Ausztrália, Japán, Egyesült Államok) vagy éppen az AUKUS (Ausztrália, Egyesült Királyság, Egyesült Államok), illetve egyre szorosabb kapcsolatra törekszik a NATO és a térség országai között (Japán, Dél-Korea, Új-Zéland).
A két legnagyobb törésvonal, amit az amerikaiak igyekeznek kihasználni, Japán és Kína, illetve Kína és India között húzódik. Előbbit az amerikai vezetés egyértelműen könnyebben tudja kihasználni, Japán ugyanis a második világháború vége óta az Egyesült Államok szoros szövetségesének számít, Tokió és Peking között pedig történelmi konfliktusok hosszú sora húzódik, valamint komoly határvitáik vannak a Kelet-kínai tengeren. Japánnak ugyanakkor gazdaságilag nem jönne jól egy nyílt konfrontáció Kínával.
Első látásra Indiával is könnyű dolga lenne az Egyesült Államoknak, hiszen India „ősellensége,” Pakisztán kiemelt szövetségese, és Indiának határvitája is van Kínával, az utóbbi időben pedig az újdelhi vezetés egyre inkább versenytársként lép fel Pekinggel szemben, különösen az Indiai-óceán térségében. India ugyanakkor már csak méretéből és népességéből adódóan is önálló szereplőként tekint magára, igyekszik önálló külpolitikát folytatni, és el nem kötelezett országként fellépni. Egyszerre tagja az önmagát nyugattal szemben meghatározó BRICS-nek, az előbb már említett Washington-párti QUAD-nak, ugyanakkor részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezetben is. Különösen a védelem területén jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, és az oroszellenes nyugati szankciókhoz sem kapcsolódott. Hosszútávon elképzelhető ugyanakkor, India fokozatosan szorosabb együttműködést fog kialakítani az Egyesült Államokkal, ez azonban semmiképp sem jelentene olyan mértékű alárendelődést, mint például Japán esetében.
Dél-Korea és Észak-Korea közötti ellentét egyértelmű, és az sem kérdéses, hogy Szöul és Phenjan melyik hatalom mellé áll, előbbi Amerika, utóbbi pedig Kína szövetségese.
Lényeges intézmény még a térségben Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége, ezek közül olyan államok, mint Laosz, Kambodzsa, amelyek szkeptikusabb Washingtonnal szemben, valamint Mianmar elképzelhető, hogy inkább Kína felé fognak húzni a jövőben, különösen utóbbi, amely a 2021-es katonai puccs óta egyre távolodik a nyugattól. Míg a Fülöp-Szigetek, amely már hosszabb ideje az Egyesült Államok szövetségesének számít, inkább Washingtont választaná. Az ASEAN olyan tagállamai viszont, mint Malajzia, Indonézia, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám valószínűleg igyekeznek majd semlegesek maradni.
Félő, hogy amennyiben súlyosbodik a térség blokkokra szakadása, akkor éppen ez utóbbi országok fogják azt leginkább megszenvedni. A térség egészének is a kölcsönös előnyökre koncentráló gazdasági együttműködés lenne az érdeke, az Egyesült Államok által fűtött a hatalmi versengés helyett.
A szerző külpolitikai újságíró.
Ez a cikk az Eurázsia 2023/III. számában jelent meg.
